adozona.hu
BH 2007.8.260
BH 2007.8.260
Ha a védjegybitorlás miatt indult perben megállapítható, hogy a vitatott megjelölésre az alperes a megjelölés használatát megelőzően védjegy lajstromozása iránt eljárást kezdeményezett és az még jogerősen nem fejeződött be, a per tárgyalását fel kell függeszteni - Az adatszolgáltatás iránt előterjesztett keresetben határozottan meg kell jelölni, hogy milyen adatok szolgáltatására kéri kötelezni a jogosult a kötelezettet - Ha a bíróság a jellegbitorlást megállapítja, az elégtétel adása körében annak helyét,
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította: az alperes azzal, hogy 2002. december 16-a és 2003. március 9-e között "SZ. TV műsor" címmel műsorújságot adott ki, illetve forgalmazott, bitorolta a felperes X. és Y. lajstromszámú "Sz. RTV" és "SZ. rtv" védjegyeit és ezzel tisztességtelen piaci magatartást is megvalósított.
Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül teljes körűen szolgáltasson adatot a felperesnek a bitorlással érintett termékek előállításában és forgalmazásában részt vevőkről...
BH 2007.8.260 Ha a védjegybitorlás miatt indult perben megállapítható, hogy a vitatott megjelölésre az alperes a megjelölés használatát megelőzően védjegy lajstromozása iránt eljárást kezdeményezett és az még jogerősen nem fejeződött be, a per tárgyalását fel kell függeszteni - Az adatszolgáltatás iránt előterjesztett keresetben határozottan meg kell jelölni, hogy milyen adatok szolgáltatására kéri kötelezni a jogosult a kötelezettet - Ha a bíróság a jellegbitorlást megállapítja, az elégtétel adása körében annak helyét, mértékét, módját és a nyilvánosságra hozatal maximális költségét az ítéletben meg kell határoznia [Pp. 152. §; 1997. évi XI. tv. 27. §; 1996. évi LVII. tv. 86. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította: az alperes azzal, hogy 2002. december 16-a és 2003. március 9-e között "SZ. TV műsor" címmel műsorújságot adott ki, illetve forgalmazott, bitorolta a felperes X. és Y. lajstromszámú "Sz. RTV" és "SZ. rtv" védjegyeit és ezzel tisztességtelen piaci magatartást is megvalósított.Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül teljes körűen szolgáltasson adatot a felperesnek a bitorlással érintett termékek előállításában és forgalmazásában részt vevőkről, valamint az ezen termékek terjesztésére kialakított üzleti kapcsolatairól. Feljogosította a felperest, hogy az ítélet jogsértést megállapító rendelkező részét az alperes költségén egy-egy alkalommal közzétegye a Népszabadság és a Magyar Nemzet című napilapokban.
A felperes ezt meghaladó keresetét, amelyben az alperes terhére a "TV műsor" címmel történő műsorújság kiadása és forgalmazása miatt is kérte a védjegybitorlás, valamint a tisztességtelen piaci magatartás megállapítását és jogkövetkezményei alkalmazását, elutasította, illetve mellőzte az alperes bírságban marasztalását. Kötelezte az alperest, hogy l5 napon belül fizessen meg a felperesnek 400 000 forint perköltséget.
A peres felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a felperesnek az X. lajstromszámú "Sz. RTV" és az Y. lajstromszámú "SZ. rtv" védjegyei bitorlásának megállapítására és jogkövetkezményei alkalmazására irányuló kereseti kérelmeit elutasította. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 224 000 forint együttes első- és másodfokú perköltséget.
A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes a jogosultja az 1999. december 13-ai elsőbbségű X. lajstromszámú "Sz. RTV" szóvédjegynek, valamint a 2002. december 12-ei elsőbbségű Y. lajstromszámú "SZ. rtv" ábrás védjegynek, amelyek oltalma a 16. és 41. áruosztályban, egyebek mellett újságokra, hetilapokra, folyóiratokra, eseti lapkiadásokra terjed ki. A felperes 1992 óta adja ki az "SZ. rtv" című, a rádió- és televízióműsorok ismertetését tartalmazó hetilapját, amely a jelenlegi formájában 2002. február óta jelenik meg. Az alperes 2002 decemberében, az 51. hétre vonatkozóan kezdte meg műsorújságjának előállítását és forgalmazását "SZ. TV műsor" címmel, majd a lap címlapján és belső kialakításában történt változtatások mellett 2003. 11. hetétől az újság "TV műsor" címmel jelent meg, 2004. január 17-éig. A Magyar Szabadalmi Hivatal az alperes "SZ. TV műsor" megjelölés védjegykénti lajstromozására irányuló kérelmét nem jogerősen elutasította, azonban a "TV műsor" színes ábrás megjelölést az MSZH 2003. december 19-én Z. számon védjegyként lajstromozta a 16., 35. és 41. osztályba sorolt áruk és szolgáltatások tekintetében.
Az eljárt bíróságok azt vizsgálták, hogy az alperes a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. tv. (továbbiakban: Vt.) 27. § (1) bekezdés és a 12. § (1), illetve (2) bekezdés b) pont alapján jogosulatlanul használta-e a felperes védjegyeit. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperes által használt megnevezések a felperes védjegyeivel nem összetéveszthetőek, így az alperes terhére a védjegybitorlás nem valósult meg. Egyetértett ugyanakkor az elsőfokú bíróság ítéletének azzal a megállapításával, hogy az "SZ. TV műsor" című újság előállításával és forgalmazásával az alperes a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. tv. (továbbiakban: Tpvt.) 6. §-ába ütköző módon, tisztességtelen piaci magatartást tanúsított, mert olyan újságot hozott forgalomba, amely a felperes termékének jellegzetességeit utánozta. A másodfokú bíróság a Tpvt. 86. § (2) bekezdés g) pontja alapján kötelezte az alperest a jogsértéssel összefüggésben adatszolgáltatásra. A "TV műsor" előállítását és forgalmazását a jogerős ítélet nem tekintette jogsértőnek. Mellőzte a jogerős ítélet az alperes terhére bírság kiszabását, mert a körülmények mérlegelése alapján azt a cselekmény súlyára, a veszélyeztetettség mértékére tekintettel azt nem látta indokoltnak. A másodfokú bíróság szerint az felperes nagyobb részt pervesztes lett, ezért a Pp. 81. § (1) bekezdés alapján őt kötelezte részperköltség megfizetésére.
A jogerős ítélet ellen, jogszabálysértésre hivatkozással mindkét fél felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az alperes terhére a védjegybitorlást megállapító és jogkövetkezményeit alkalmazó elsőfokú ítélet helybenhagyását, illetve az alperes bírságban történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a védjegybitorlással kapcsolatban a teljes körű és komplex összehasonlítás mellőzése miatt tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az "SZ. TV műsor" megjelöléssel az alperes nem követett el védjegybitorlást. Állította továbbá, hogy az alperes terhére a bírság kiszabása indokolt, mert a tisztességtelen piaci magatartás elsősorban a felperes, mint versenytárs érdeksérelmével járt, és a jogerős ítélet megállapításával ellentétben az alperes nem tanúsított együttműködő magatartást.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének a teljes elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az ellentartott termékek tekintetében jogszabálysértően mellőzte az alperes által feltárt különbözőségek vizsgálatát és értékelését, amelyek megalapozták az alperesnek az összetéveszthetőség hiányára alapított védekezését. Kifogásolta emellett azt, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak az adatszolgáltatásra kötelezés tekintetében hozott határozatát nem változtatta meg, állítva, hogy a felperes csak a védjegybitorlás tekintetében kérte az alperes kötelezését adatszolgáltatásra. Jogszabálysértőnek tartotta e körben a jogerős ítélet azon rendelkezését is, amely "teljes körű" adatszolgáltatásra kötelezte, állítva, hogy ennek végrehajtása üzleti titkait is sértheti. Kifogásolta, hogy az elégtétel adása körében a jogerős ítélet jogilag nincs indokolva, s ez a Pp. 221. §-át is sérti, és állította, hogy a döntés a mód és a mérték meghatározottságának hiányában számottevően sérelmes az alperes terhére, és visszaélésre ad alapot.
A felülvizsgálati kérelmek a jogerős ítéletnek a "TV műsor" címmel történő újságkiadásra vonatkozó, keresetet elutasító rendelkezését nem érintették.
A felülvizsgálati kérelmek részben, az alábbiak szerint alaposak.
A jogerős ítéletnek a védjegybitorlás megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt előterjesztett keresetet elutasító rendelkezése jogszabálysértő.
A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy az alperes, azt megelőzően, hogy "SZ. TV műsor" címmel újságját megjelentette, az "SZ. TV MŰSOR" megjelölés védjegyként történő lajstromozása iránt kérelmet terjesztett elő a Magyar Szabadalmi Hivatalnál. Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint e kérelmet az MSZH nem jogerősen elutasította.
A Pp. 152. § (1) bekezdése alapján, ha a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amelynek tárgyában az eljárás büntetőbírói vagy államigazgatási hatáskörbe tartozik, a bíróság a per tárgyalását ennek az eljárásnak jogerős befejezéséig felfüggesztheti, illetve a (2) bekezdés értelmében a bíróság a tárgyalást akkor is felfüggesztheti, ha a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amelynek tárgyában más polgári per vagy a bíróság hatáskörébe tartozó más polgári eljárás már folyamatban van.
A védjegybitorlás megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt indított kereset elbírálása szempontjából lényeges előkérdésnek minősül az, hogy a megjelölést az érintett saját védjegyeként használja-e. Ha az érintett a megjelölést, mint a védjegyét használja, a védjegybitorlás e megjelölés használata miatt fogalmilag kizárt, mert a védjegyjogosultnak a Vt. 12. § (1) bekezdése alapján kizárólagos joga van a védjegy használatára. Ebben az esetben a bitorlás megállapítása iránt indított kereset érdemben alaptalan és nem lehet vizsgálni azt, hogy egyébként a használt megjelölés összetéveszthető-e egy másik védjeggyel. A védjegybitorlás megállapítása iránti perben, két ellentartott védjegy esetén, ennek vizsgálata kizárt, mert ezt a kérdést kizárólag a védjegy lajstromozása iránti eljárásban, illetve a védjegy törlése iránt indított eljárásban a Magyar Szabadalmi Hivatal, illetve a határozata megváltoztatása iránt indult eljárásban a bíróság vizsgálhatja.
A jogerős ítélet, bár megállapította, hogy az alperes megjelölésének védjegyként történő lajstromozása iránt indított eljárása még nem fejeződött be, e kérdésnek nem tulajdonított jelentőséget, és a felperes védjegyeinek és az alperes által használt megjelölésnek az összetéveszthetőségét vizsgálta, és hozott az ügy érdemében határozatot.
Miután a védjegybitorlás megállapításának előfeltétele az, hogy az alperes a kifogásolt megjelölést védjegyként jogosult-e használni, a per tárgyalásának felfüggesztése a folyamatban lévő, az alperes megjelölésének védjegyként történő lajstromozása iránti eljárás jogerős befejezéséig nem lett volna mellőzhető. Ennek elmulasztása miatt a jogerős ítélet jogszabálysértő.
A felülvizsgálati eljárásban a felek előadták, hogy a jogerős ítélet meghozatalát követően a Magyar Szabadalmi Hivatal 2005. július 11-én M. lajstromszám alatt az alperes által igényelt megjelölésre védjegyoltalmat adott, amellyel szemben a felperes a határozat megváltoztatása iránt kérelmet terjesztett elő, s így az alperes vitatott megjelölésének védjegyként történő lajstromozása iránti eljárás folyamatban van.
A jogerős ítélet a Tpvt. 6. § alapján - az újság címének jogosult vagy jogosulatlan használatától függetlenül - jogszabálysértés nélkül állapította meg azt, hogy az alperes tisztességtelen piaci magatartást tanúsított. A jogerős ítélet mindazokat a körülményeket, amelyek az összetéveszthetőség és hasonlóság szempontjából döntőek, megfelelően értékelte, és érdemben helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes által kiadott műsorújság olyan jellegzetes külsővel lett előállítva, amelyről a felperes áruját szokták felismerni. Azok a különbségek, amelyeket az alperes a felülvizsgálati kérelmében előadott, nem lényegesek az ellentartott újságoknak a vásárlóra gyakorolt és az összetéveszthetőség szempontjából döntő pillanatnyi összbenyomása szempontjából. Az iratokhoz csatolt, egymás mellé helyezett két újság egyszerű rátekintés alapján oly mértékben hasonlít egymásra, hogy az a vásárlót megtévesztheti. A tisztességtelen piaci magatartás tanúsítását tehát a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül állapította meg.
Az ennek jogkövetkezményeként elrendelt adatszolgáltatásra kötelezés, illetve a felperes részére elégtételt biztosító rendelkezés azonban jogszabálysértő.
A felperes a perben formailag csak a Vt. 27. § (2) bekezdés c) pontjára hivatkozással kérte az alperes adatszolgáltatásra kötelezését, és az elsőfokú bíróság - miután az alperes terhére a védjegybitorlást megállapította - a bitorlással érintett termékek tekintetében kötelezte az alperest adatszolgáltatásra. Ettől függetlenül az nem állapítható meg, hogy a jogerős ítélet ebben a körben túlterjeszkedett volna a felperes keresetén. A bíróság ugyanis a Pp. 3. § (2) bekezdés második mondata értelmében a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. Tartalmilag a felperes az alperes által elkövetett jogsértések miatt kérte az alperes kötelezését adatszolgáltatásra. Ezért a kereset tartalmi elbírálása eredményeként a másodfokú bíróság a Tpvt. 86. § (2) bekezdés g) pontja alapján rendelkezhetett az alperest adatszolgáltatásra kötelező elsőfokú ítélet helybenhagyásáról.
Érdemben azonban a jogerős ítéletnek az alperest adatszolgáltatására kötelező rendelkezése jogszabálysértő, mert az ilyen formában végrehajthatatlan.
A Tpvt. 86. § (2) bekezdés g) pontja [és a Vt. 27. § (2) bekezdés c) pont ezzel tartalmilag azonos rendelkezése] szerint az érdekelt a keresetben követelheti, hogy a jogsértő szolgáltasson adatot a jogsértéssel előállított áruk előállításában, forgalmazásában részt vevőkről, valamint az ilyen áruk terjesztésére kialakított üzleti kapcsolatokról.
A felperes a jogszabály szövegének idézésével kérte az alperes adatszolgáltatásra kötelezését, és a jogerős ítélet ugyancsak a jogszabály szövegét idézve, kiegészítve azt a "teljes körű" kifejezéssel, kötelezte adatszolgáltatásra az alperest. A felperes ilyen formán előterjesztett keresete azonban nem felelt meg a Pp. 121. § (1) bekezdés e) pontjában előírt követelménynek, mert a keresetlevél nem tartalmazott a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet (kereseti kérelmet). A védjegybitorlás elkövetése vagy a tisztességtelen piaci magatartás tanúsítása esetén az érdekelt a jogszabály által meghatározott körben valóban követelheti, hogy a bitorló, illetve jogsértő szolgáltasson részére adatokat. A kereset azonban csak akkor bírálható el érdemben, ha a felperes konkrétan meghatározza az adatoknak azt a körét, amelyek szolgáltatására a jogsértő részéről igényt tart. Csak az így előterjesztett határozott kereset alkalmas annak megállapítására, hogy a kért adatok szolgáltatására a jogsértés elkövetésével összefüggésben szükség van-e.
Az alperes megalapozottan kifogásolta az elégtétel biztosítása tekintetében meghozott jogerős ítéleti rendelkezést is.
A Vt. 27. § (2) bekezdés d) pont szerint a védjegyjogosult követelheti, hogy a bitorló nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a bitorló részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak. Ezzel azonos rendelkezést tartalmaz a Tpvt. 86. § (2) bekezdés c) pont és a Ptk. 84. § (1) bekezdés c) pont.
A felperes pontosított keresetében az alperest arra kérte kötelezni, hogy két országos napilapban "megfelelő nagyságú hirdetést jelentessen meg".
Az alperest terhelő elégtétel adásra irányuló marasztalás a bírói gyakorlat szerint megtörténhet úgy is, hogy a bíróság a felperest jogosítja fel a számára elégtételt biztosító közlemény, meghatározott számban és sajtóorgánumokban - az alperes költségén - történő közzétételére. A bírói gyakorlat ebben a körben továbbfejlesztésre szorul.
Azokban az esetekben ugyanis, amikor a jogsértés elkövetésének a sajtóban nincs előzménye (szemben a sajtó-helyreigazítás iránti perekkel), akár a jogsértő alperes kötelezése, akár a sérelmet szenvedett felperes feljogosítása esetén, nem mellőzhető annak meghatározása, hogy a sajtóorgánum megjelölésén túl az elégtételt biztosító nyilatkozat milyen terjedelemben, milyen formában jelenjen meg, és annak mi lehet a legmagasabb költsége, amelynek viselésére az alperes kötelezhető.
Ahogyan az alperes terhére a költségén történő elégtétel adását elrendelte, a jogerős ítélet végrehajthatatlan, illetve visszaélésre adhat alapot. A felperes ugyanis külön per indítása nélkül a közzététel költségeit az alperestől nem tudja behajtani, mert egyértelmű és összegszerű marasztalás hiányában a bírósági végrehajtásról szóló l994. évi LIII. tv. (Vht.) 13. § alapján végrehajtható okirat kiállítására nincs lehetőség. Abban az esetben pedig, ha az elégtétel adásának pontos módja (a sajtónyilatkozaton belül annak a formája, illetve terjedelme) az ítéletben nincs meghatározva, a kötelezett által vitatott terjedelem, mód és összeg esetén a költségek behajtása iránti perben vagy egyéb eljárásban kellene megállapítani, hogy a közzététel megfelelő volt-e.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletnek az elégtétel adásával kapcsolatos rendelkezését is jogszabálysértőnek minősítette.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezését nem érintette, megtámadott rendelkezései közül a védjegybitorlás miatt előterjesztett keresetet elutasító, illetve az alperest adatszolgáltatásra kötelező, és az elégtétel adását elrendelő rendelkezést, a perköltségek viselésére is kiterjedően a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, a tisztességtelen piaci magatartást megállapító rendelkezést pedig hatályában fenntartotta.
Az új eljárásban vizsgálni kell, hogy az alperes megjelölésének védjegyként történő lajstromozása iránti eljárás befejeződött-e. Ha nem, annak jogerős befejezéséig a per tárgyalását fel kell függeszteni. Az eljárás jogerős befejezése után lesz csak abban a helyzetben a bíróság, hogy a védjegybitorlás kérdésében döntsön. Az egyéb, objektív szankciók alkalmazása, így az adatszolgáltatásra kötelezés körében a felperest fel kell hívni határozott kereseti kérelem előterjesztésére: pontosan határozza meg, hogy a jogsértéssel összefüggésben milyen körben kéri kötelezni az alperest adat vagy adatok szolgáltatására. Ha a bíróság a határozott kereseti kérelem alapján egyértelműen meghatározott körben kötelezi az alperest adatszolgáltatásra, az ítéletben használt "teljes körű" kifejezés - amely egyébként határozatlan és ezért végrehajthatatlan - mellőzendő. Az elégtétel adása körében pedig vizsgálni kell, és az ítéletben meg kell határozni a napilapokban közzéteendő nyilatkozat terjedelmét, módját és költségét. Ha a felperes ilyen módon kéri a nyilvános elégtétel biztosítását, a nyilatkozat sajtóbeli terjedelmére, módjára, méretére és előrelátható költségére határozott kérelmet kell előterjesztenie. Ha a felperes ragaszkodik ahhoz, hogy az alperes tegyen közzé a sajtóban elégtételt biztosító nyilatkozatot, úgy az alperes kötelezése mellett vizsgálni kell, hogy azok a sajtótermékek, amelyekre vonatkozóan a bíróság az elégtétel adásának a közlését elrendeli, vállalják-e a nyilatkozat közzétételét.
Felülvizsgálati kérelmében a felperes kérte továbbá az alperes bírságban marasztalását, hangsúlyozva azt az álláspontját, hogy a bírság kiszabása elsősorban a versenytárs érdekeinek védelme miatt szükséges és indokolt. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélettel egyezően nem látta indokoltnak az alperes terhére bírság kiszabását, függetlenül attól, hogy a Tpvt. 6. §-ába ütköző magatartás elsődlegesen valóban a versenytárs érdekeit védi. A versenytárs azonban a terhére elkövetett tisztességtelen versenycselekmény esetén az objektív szankciók alkalmazásával, illetve kártérítési igénye érvényesítésével erkölcsi és vagyoni érdekei megóvására képes. Önmagában tehát az, hogy a felperes, mint versenytárs szenvedett sérelmet, a jogsértés jellegére, idejére és súlyára tekintettel bírság kiszabását nem indokolta. A Legfelsőbb Bíróság ezért az erre vonatkozó jogerős elutasító rendelkezést is hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. IV. 21.185/2005.)