adozona.hu
BH 2007.8.274
BH 2007.8.274
I. A káronszerzés tilalma folytán a felperes - a munkahelyi balesete alapján járó elmaradt jövedelem kiszámításánál - nem igényelheti, hogy az alapul szolgáló átlagkereset magasabb legyen, mint amit a baleset előtt általa nem vitatottan keresett a teljesítménye alapján. II. Amennyiben a munkavállaló a baleseti lábsérülése miatt nem tudja a korábbi munkakörét ellátni, az ezzel összefüggésben történt munkaviszony megszüntetés utáni időszakra kiesett keresetként a munkáltatónál elérhető kereset figyelembevétel
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a 2000. január 24-én bekövetkezett munkahelyi balesete miatt vagyoni és nem vagyoni kárai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A másodfokú bíróság ítéletével megállapította az alperes kárfelelősségét, és az alperesre terhesebb 70-30%-os kármegosztást alkalmazva kötelezte az alperest élelem-feljavítás, ápolási és mezőgazdasági költségtérítés, valamint nem vagyoni kártérítés megfizetésére.
A jelen perben a munkaügyi bíróság a felperes keresete alapján elmaradt munk...
BH 2007.8.274 I. A káronszerzés tilalma folytán a felperes - a munkahelyi balesete alapján járó elmaradt jövedelem kiszámításánál - nem igényelheti, hogy az alapul szolgáló átlagkereset magasabb legyen, mint amit a baleset előtt általa nem vitatottan keresett a teljesítménye alapján.
II. Amennyiben a munkavállaló a baleseti lábsérülése miatt nem tudja a korábbi munkakörét ellátni, az ezzel összefüggésben történt munkaviszony megszüntetés utáni időszakra kiesett keresetként a munkáltatónál elérhető kereset figyelembevétele jogszerű [Mt. 184. §, 177. § (1) bekezdés].
A felperes keresetében a 2000. január 24-én bekövetkezett munkahelyi balesete miatt vagyoni és nem vagyoni kárai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A másodfokú bíróság ítéletével megállapította az alperes kárfelelősségét, és az alperesre terhesebb 70-30%-os kármegosztást alkalmazva kötelezte az alperest élelem-feljavítás, ápolási és mezőgazdasági költségtérítés, valamint nem vagyoni kártérítés megfizetésére.A jelen perben a munkaügyi bíróság a felperes keresete alapján elmaradt munkabérre, törzsgárda jutalomra, valamint végkielégítés különbözetre vonatkozó igényét vizsgálta. A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 1 954 217 forint elmaradt kártérítési járadék, 25 000 forint törzsgárda jutalom, 266 634 forint végkielégítés különbözet, mindezek kamatai, valamint 2005. november 1-jétől - előzetes végrehajthatóság terhével - havi 52 763 forint kártérítési járadék megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság a felperes elmaradt jövedelmével kapcsolatos számításait Dr. J. V. igazságügyi könyvszakértő kiegészített véleményére alapozta. A felperes munkakörében, azaz a termelő-műszaki ügyintézők között azon munkavállalók bérnövekedését vette figyelembe, akik - mint a felperes - terepen és az irodában is dolgoztak, és középfokú iskolai végzettséggel rendelkeztek. Az irányadó átlagkeresetet a felperes tényleges teljesítménye alapján számított kereset figyelembevételével határozta meg, tekintettel arra, hogy a megállapított teljesítmény-követelményt a felperes - más munkavállalókkal ellentétben - nem teljesítette.
A munkaügyi bíróság a törzsgárda jutalom iránti keresetet az alperes kollektív szerződése alapján, a végkielégítés különbözetet az üzemi baleset miatt elvesztett jövedelem beszámításával állapította meg.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen mindkét fél fellebbezett. A felperes a kártérítési járadéka és a végkielégítés különbözet felemelését, az alperes a kereset elutasítását kérte. A másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az elmaradt kártérítési járadék címén fizetendő marasztalást 2 771 885 forintra felemelte, a végkielégítés különbözetet 255 560 forintra leszállította, az alperest terhelő havi kártérítési járadék összegét 2006. május 1-jétől 57 080 forintban állapította meg.
A másodfokú bíróság a tényállást - a felperes, valamint az összehasonlító munkavállalók munkabére és a bérnövekedésük mértéke tekintetében - kijavította és kiegészítette. A Pp. 182. § (3) bekezdése alapján nem találta alkalmasnak a könyvszakértői véleményt a felperes elvesztett és ténylegesen elért jövedelme, és így a kártérítési járadék összegének helyes meghatározására, ezért azt figyelmen kívül hagyta, és a számításhoz a felperes által nem vitatott béradatokat vette figyelembe. A felperes elvesztett jövedelmét az 1999-ben elért havi 65 207 forint átlagkeresettel, és a felperest a baleset bekövetkezésekor foglalkoztató szervezeti egységnél a vele azonos munkakört betöltő munkavállalók munkabérével és bérfejlesztésével számolta. A kártérítési járadék iránti kereseti igény 2003. június 10-ei előterjesztésére tekintettel úgy ítélte meg, hogy a 2000. július 1-je előtti időszakra vonatkozó járadékot a munkaügyi bíróság az elévülés miatt jogellenesen állapította meg. A törzsgárda jutalom vonatkozásában egyetértett a munkaügyi bíróság keresetnek helyt adó álláspontjával (noha ítéletének rendelkező része erre nem tért ki), a végkielégítés különbözetet a felperesi elérhető munkabér átszámítása alapján állapította meg.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel élt.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan a kereset elutasítását kérte az Mt. 11. §-a, 184. § (3) bekezdése, 185. §-a és 186. §-a megsértése miatt. Elsődleges érvelése szerint a másodfokú bíróság, noha az igazságügyi könyvszakértői véleményt alkalmatlannak ítélte, mégis a szakvélemény szerint figyelembe vett összehasonlító munkavállalói béradatokkal számolt, holott a X. számú M. Osztálynál valamennyi termelő műszaki munkavállaló munkabérét kellett volna alapul venni az összehasonlításnál, azaz 9 fő helyett 19 fővel kellett volna számítani az elmaradt jövedelmet. Erre vonatkozóan számítást is csatolt. A kilenc fővel számolt bérnövekedés tekintetében is hibás a számítás, mivel a másodfokú bíróság rosszul szorozta be az alapként megállapított bérnövekedést a viszonyított időszak növekedése mértékével, továbbá nem vonta le a 2006. április 30-áig már megfizetett hat havi kártérítési járadékot. Tévesnek minősítette az elévüléssel kapcsolatos jogerős ítéleti álláspontot, ugyanis a 2000. január 24-ei baleset alapján 2003. június 10-én érvényesített kártérítési járadék igény teljes egészében elévült, figyelemmel az MK 112. számú állásfoglalásra is. Az alperes szerint továbbá a felperesnek nem is volt keresetvesztesége, mivel a baleset után képes volt 27%-al több jövedelem elérésére. Vitatta továbbá a munkaviszony jogszerű megszüntetése utáni időszakra vonatkozó marasztalását. Kérte annak figyelembevételét, hogy a felperes már az elsőfokú ítélet után azonnali beszedési megbízással hozzájutott 2 985 540 forinthoz.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "felülvizsgálatát, és új határozat hozatalát", illetve új eljárás elrendelését kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogsértően számolta a bázisadatot, ehelyett 1999-re 74 275 forint átlagkereset lett volna figyelembe vehető. Továbbra is vitatta, hogy teljesítménybéres volt, mivel a bérezése "prémiumos időbérnek" tekinthető a munkaszerződésben kikötött személyi alapbérre figyelemmel, amit a tereppótlék átlagával kell növelni, és így jön ki a kért átlagkereset. Arra is hivatkozott, hogy a felperes "költségutalványosnak" nevezett bérezése nem alapult objektív teljesítménykövetelményen. Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet sérti az Mt. 153. §-át, valamint a 179. § (1) és (2) bekezdéseit.
Az alperes felülvizsgálati kérelme részben alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felek nem vitatták a 25 000 forint törzsgárda jutalomra vonatkozó másodfokú ítéleti megállapítást. A felülvizsgálat az elmaradt és a jövőbeni kártérítési járadékot, valamint a végkielégítés különbözetet érintette. Ez utóbbi vonatkozásában a felülvizsgálati és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem tartalmaz érvelést, azonban a számítása összefügg a felperes elmaradt jövedelme számításával.
Az elévülést illetően megalapozatlan az alperesi felülvizsgálati kérelem. A felperes ugyanis már a 2001. április 28-ai, az első ügyben benyújtott keresetében kérte a baleset miatt elmaradt jövedelme (kiesett keresete) megtérítését, amelynek havi összegét - akkori bére csökkenését - hozzávetőlegesen 20 000 forintban határozta meg. Ezért az igény nem évült el, de a 2000. július 1-je előtti időszakra vonatkozó, a másodfokú bíróság által alkalmazott járadékszámítás elévülés miatti mellőzése is téves [Mt. 11. § (4) bekezdés]. A felperes erre vonatkozóan 2002. június 18-án jogfenntartó nyilatkozatot tett.
Az Mt. 184. § (3) bekezdése szerint a kártérítés meghatározásánál a munkáltatónak a károsultat a sérelem bekövetkezésekor foglalkoztató szervezeti egységénél a károsulttal azonos munkakört betöltő munkavállalók ténylegesen megvalósult átlagos éves bérfejlesztésének mértéke az irányadó. A felperes nem vitásan az alperes pécsi egységénél dolgozott, ezért ezt kellett a jogszabály helyes értelmezése szerint figyelembe vehető szervezeti egységnek tekinteni. Ennél a szervezeti egységnél kilenc munkavállaló minősült a felperessel összehasonlíthatónak; a felperessel azonos munkakört az első- és a másodfokú bíróság helytállóan határozta meg, figyelemmel az azonos megnevezés ellenére eltérő munkaköri tartalomra.
A felperes alaptalanul sérelmezte a kártérítési járadék alapjául szolgáló, a baleset előtti átlagkeresete számítását. A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy jelen per tárgyát nem az alperesnél alkalmazott bérezés jogszerűsége (bérkülönbözet) képezte, egyébként pedig a keresetében a felperes maga is 65 978 forintban jelölte meg az 1999. évre irányadó átlagkeresetét, azaz maga is a tényleges teljesítménye alapján számolt.
A káronszerzés tilalma folytán a felperes a munkahelyi balesete alapján járó elmaradt jövedelem kiszámításánál nem igényelheti, hogy az alapul szolgáló átlagkereset magasabb legyen, mint amit a baleset előtt általa nem vitatottan (akkor jogszerűnek elfogadottan) keresett a teljesítménye alapján.
A felperes részére 2002. július 1-jétől III. fokozatú baleseti járadékot állapítottak meg, mivel a jobb térde baleseti sérülése miatt a munkaképessége 40%-al csökkent, összmunkaképesség-csökkenését 50%-ban állapították meg. Az alperes e munkaképesség-csökkenés miatt mondta fel a felperes - nála 27 éve fennállt - munkaviszonyát. A felperes ugyanis a baleseti lábsérülése miatt nem tudta a terepi munkát ellátni, egészségi állapotának megfelelő munkát az alperes nem tudott ajánlani. Mindezek alapján nem jogszabálysértő a baleseti következménnyel összefüggésben megszűnt munkaviszony utáni időszakra kiesett keresetként az alperesnél elérhető kereset figyelembevétele, mivel a perben nem merült fel semmilyen adat arra, hogy a felperes munkaviszonya a baleset hiányában is megszűnt volna az alperesnél.
Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság a 2006. április 30-áig számolt elmaradt kártérítési járadék összegének meghatározásánál nem volt figyelemmel az elsőfokú bíróság által 2005. november 1-jétől megállapított havi járadékra, amelyet előzetesen végrehajthatóvá nyilvánított.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság nem érintette a jogerős ítéletnek azt a rendelkezését, amelyben - tartalmilag - helybenhagyta az alperest 25 000 forint törzsgárda jutalom megfizetésére kötelező elsőfokú ítéleti marasztalást. Ezt meghaladóan hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot a kártérítési járadék és a végkielégítés különbözet tekintetében új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 275. § (4) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.697/2006.)