adozona.hu
BH+ 2007.8.376
BH+ 2007.8.376
Ha a közalkalmazott a tanulmányi szerződés alapján támogatott tanulmányai keretében nem a munkáltatónál vesz részt gyakorlati képzésben, az erre az időre biztosított szabadidőre fizetett támogatás megtérítését követelheti a munkáltató szerződésszegés címén. A közalkalmazotti jogviszony alapján a gyakorlati képzés idejére a munkáltatónál való munkavégzés hiányában illetmény nem jár [Mt. 113. § (2) bekezdés, 151. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes módosított keresetében 1 964 948 forint megfizetése vonatkozásában kérte az alperes munkáltató fizetési felszólításának hatályon kívül helyezését.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes sebészeti osztályán orvosként közalkalmazotti jogviszonyban álló felperes 2003. február 21. napján tanulmányi szerződést kötött az alperessel a Semmelweis Egyetem által meghirdetett plasztikai (égési) sebészet szakon plasztikai seb...
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes sebészeti osztályán orvosként közalkalmazotti jogviszonyban álló felperes 2003. február 21. napján tanulmányi szerződést kötött az alperessel a Semmelweis Egyetem által meghirdetett plasztikai (égési) sebészet szakon plasztikai sebész minősítés megszerzésére a 2003. március 1-jétől 2005. október 31-éig tartó képzési idő alatt. A felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy közalkalmazotti jogviszonyát a támogatás ideje alatt fenntartja, és a képzést követően két és fél évig közalkalmazotti jogviszonyát egyoldalúan nem szünteti meg. A tanulmányi szerződés rögzítette, hogy a felperest visszafizetési kötelezettség terheli, amennyiben a közalkalmazotti jogviszonyát a vállalt határidő előtt szünteti meg. Az alperes vállalta a szerződésben, hogy az elméleti és a gyakorlati oktatás, képzés idejére a felperesnek szabadidőt biztosít, amely időszakra folyósítja a felperes részére a besorolási alapilletményét és rendszeres pótlékát, továbbá a tanfolyami és vizsgadíjat megfizeti, útiköltségét megtéríti.
A felperes 2003. március 1-jétől a képzés ideje alatt a jogviszonya megszűnéséig az alperesnél nem végzett munkát, kötelező klinikai gyakorlatát töltötte különböző intézményekben. A felperes a képzési idő alatt 2005. április 30-án megszüntette a közalkalmazotti jogviszonyát.
Az alperes emiatt a tanulmányokkal kapcsolatban fizetett 2 345 834 forint támogatás visszafizetésére szólította fel a felperest.
A felperes az útiköltség, a vizsgadíj és a módosított szállásdíj összegének jogszerűségét elismerte, az átlagkereset címén igényelt 1.964.948 forint vonatkozásában kérte az alperesi fizetési felszólítás hatályon kívül helyezését. Arra hivatkozott, hogy a gyakorlati képzés ideje alatt munkát végzett, ezért a díjazás megilleti, azt a támogatás nem foglalta magába.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét megalapozatlannak tartotta, mivel a felperest a jogviszonya megszüntetéséig eltelt 26 hónap képzési idő alatt nem végzett munkát az alperes részére, klinikai gyakorlatát töltötte a tanulmányaival összefüggésben más intézményekben. Az Mt. 112. §-a alapján a képzés idejére biztosított szabadidőre felperest az alperes részéről díjazás kizárólag a tanulmányi szerződésben foglalt kötelezettségvállalás alapján illette meg, így a felperes szerződésszegése folytán ez a támogatás visszakövetelhető volt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság szerint a munkaügyi bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és az ítélete jogi indokolása is helytálló. A fellebbezés kapcsán kifejtette, hogy az alperes az egyéb költségeken túl vállalta a tanulmányok folytatása idejére a felperes részére a szabadidő biztosítását, és erre támogatásként az illetmény folyósítását. Mivel az alperesnél a felperes ezen időtartam alatt munkát nem végzett, tényleges munkavégzés hiányában számára munkabér nem jár.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan új eljárás elrendelését kérte.
Álláspontja szerint téves az a következtetés, hogy az alperes által nyújtott támogatásba beletartozott a szabadidőre kifizetett illetmény is. Az Mt. 141. §-a alapján a munkavállalónak a munkaviszonya alapján munkabér jár, és az ettől eltérő megállapodás semmis. Mivel a tanulmányi szerződés fennálltának ideje alatt alperesnél és a klinikai gyakorlati helyeken ténylegesen munkát végzett, a közalkalmazotti illetménye megillette. A munkavégzés ideje nem tekinthető szabadidőnek, arra munkabér jár, ellenkező esetben két évi munkavégzése ingyen történt, holott ilyen szándék nem vezette. A bíróságoknak az Mt. 141. §-ának megsértését, mint semmisségi okot hivatalból kellett volna figyelembe vennie.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. A csatolt iratokból megállapítható, hogy a felperes az alperesnél a gyakorlati ideje alatt munkát nem végzett, tényleges munkavégzés hiányában pedig illetmény nem jár a felperesnek.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy felperes perbeli előadása szerint a képzés időtartama alatt az alperesnél ügyeletet látott el, az ezért járó díjazást alperes megfizette, és ezt nem igényelte vissza. Más munkát ez idő alatt alperesnél nem végzett.
Ennek figyelembevételével a felülvizsgálati kérelem nyilvánvalóan alaptalanul hivatkozott arra, hogy az alperesnél végzett munkájára tekintettel a képzési idő alatt az illetménye megillette.
Ezzel szemben az irányadó tényállás szerint az alperes - a tanulmányi szerződésben vállalt kötelezettségének megfelelően - a képzés teljes időtartamára szabadidőt biztosított felperes számára. Munkavégzés hiányában a szabadidőre munkabér (illetmény) felperest jogszabály alapján a közalkalmazotti jogviszonyában nem illette meg (Kjt. 80. §-a alapján alkalmazandó Mt. 151. §). A gyakorlati képzés keretében végzett munkáért, amely nem az alperessel fennállt jogviszonya alapján végzendő munka volt, alperestől munkabért nem igényelhetett. A képzés idejére biztosított szabadidőre fizetett díjazás felperest a tanulmányi szerződés alapján tanulmányi támogatásként illette meg, így a szerződés megszegésének az Mt. 113. § (2) bekezdésében előírt jogkövetkezményeként a kifizetett támogatásnak megfelelő összeg megtérítését az alperes követelhette.
A másodfokú bíróság ítéletével ezért jogszabálysértés nélkül hagyta helyben a felperes keresetét elutasító elsőfokú ítéletet.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.901/2006.)