adozona.hu
BH+ 2007.8.371
BH+ 2007.8.371
A szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetéséhez a szakszervezet az előzetes egyetértését jogszerűen tagadta meg, mert a jelentős szakszervezeti feladatot végző, begyakorlott tisztségviselő pótlása nehézséget okoz, ugyanakkor a munkáltató számára a munkaviszony fenntartása aránytalan, súlyos hátránnyal nem jár, mivel a létszámcsökkentés során nyolc azonos munkakörű munkavállaló közül választotta ki a tisztségviselőt [Mt. 28. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes munkáltató keresetében az alperes szakszervezet jognyilatkozatának pótlását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes előzetes egyetértő jognyilatkozatát pótolta Sz. K.-né szakszervezeti bizalmi munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetéséhez.
A megállapított tényállás szerint a felperes csoportos létszámcsökkentés keretében Sz. K.-né munkaviszonyának rendes felmondását tervezte, és ehhez az alperes előzetes egyetértését kérte. Nevezett mint szakszervezeti bi...
BH+ 2007.8.371 A szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetéséhez a szakszervezet az előzetes egyetértését jogszerűen tagadta meg, mert a jelentős szakszervezeti feladatot végző, begyakorlott tisztségviselő pótlása nehézséget okoz, ugyanakkor a munkáltató számára a munkaviszony fenntartása aránytalan, súlyos hátránnyal nem jár, mivel a létszámcsökkentés során nyolc azonos munkakörű munkavállaló közül választotta ki a tisztségviselőt [Mt. 28. § (2) bekezdés].
A felperes munkáltató keresetében az alperes szakszervezet jognyilatkozatának pótlását kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes előzetes egyetértő jognyilatkozatát pótolta Sz. K.-né szakszervezeti bizalmi munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetéséhez.
A megállapított tényállás szerint a felperes csoportos létszámcsökkentés keretében Sz. K.-né munkaviszonyának rendes felmondását tervezte, és ehhez az alperes előzetes egyetértését kérte. Nevezett mint szakszervezeti bizalmi a három tagú nyugdíjas bizottság egyik tagjaként a nyugdíjas szakszervezeti tagok (370 fő) ügyeit intézte. Az alperes a munkaviszony rendes felmondással történő megszüntetéséhez nem járult hozzá azzal az indokolással, hogy a csoportos létszámcsökkentés a "munkavállaló munkaterületén a munkakörét nem szünteti meg", a tisztségviselő a szakszervezeti munkáját jól végezte, a munkaviszony megszüntetése veszélyezteti, sőt ellehetetleníti a szakszervezet nyugdíjas bizottságának munkáját.
A munkaügyi bíróság a szakszervezet választott tisztségviselőinek számából (52) arra következtetett, hogy egy tisztségviselő munkaviszonyának megszüntetése nem nehezíti el egész szakszervezeti szerv tevékenységét. A nyugdíjas bizottság munkája lehetetlenülését sem tartotta megállapíthatónak a bíróság a nyugdíjasok számára, a nyugdíjas bizottság létszámára és arra is tekintettel, hogy a felmondási idő lehetővé teszi a hiányzó tag pótlását. Ugyanakkor utalt arra, hogy a nyugdíjas bizottság korábban kiesett tagja pótlása iránt az alperes nem intézkedett.
Az alperes fellebbezett az ítélet megváltoztatása, a kereset elutasítása végett.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A megyei bíróság szerint a szakszervezeti tevékenység elnehezülése megállapítható, mert a nyugdíjas bizottság egy másik tagjának munkaviszonyát a korábbiakban már megszüntették, az ő munkáját is Sz. K.-né vette át, aki a feladatait kifogástalanul végzi, ezért indokolt, hogy az alperes a munkáját jól teljesítő választott tisztségviselőjéhez ragaszkodik. A megtagadás jogszerűsége szempontjából nincs jelentősége a tisztségviselők számának. A munkaviszony fenntartása felperes lényeges érdekét viszont nem sértené, mivel a bizalmi által betöltött számlázó munkakört rajta kívül még 8 fő látja el.
A felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte az Mt. 28. § (2) bekezdése és az Mt. 4. §-a megsértésére hivatkozva. Azzal érvelt, hogy nem a nyugdíjas bizottság, hanem az egész szakszervezeti szerv tevékenységének elnehezülését kell vizsgálni, 52 választott tisztségviselő esetén ez nem állapítható meg. A két főre csökkent bizottság már nem testületként működött, ezért választási kényszer nélkül bárki átveheti Sz. K.-né feladatát. A jogviszony fenntartása esetén lényeges érdekei sérelmét abban jelölte meg, hogy a számlázók szakosodása miatt feladatátcsoportosítást kellene végrehajtani, ami zavarhatja a pénzügyi kapcsolatait.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes a rendes felmondáshoz az előzetes egyetértés megtagadását egyrészt a szakszervezeti tevékenység elnehezülésével, másrészt a munkakör fennmaradásával, azaz felperes részéről a munkaviszony fenntartásának lehetőségével indokolta.
A felülvizsgálati kérelemben nem vitatott tényállás alapján a jogerős ítélet helyes jogkövetkeztetéssel állapította meg a fenti indokok alapos voltát, és így alperes rendeltetésszerű joggyakorlását.
A szakszervezet a tevékenysége ellátásához a szervezetét, a feladatok elosztását, tisztségviselőinek számát önállóan, maga határozza meg, ezért a tisztségviselők létszámából, a nyugdíjas bizottság indokolatlanságából kiindulva a megtagadó nyilatkozat indokának valósága nem vitatható. A per adatai szerint az 577 aktív munkavállaló és 370 nyugdíjas szakszervezeti tag számát összevetve, alappal hivatkozott alperes jelentős szakszervezeti feladatot végző szakszervezeti tisztségviselőként Sz. K.-néra, akinek, mint a nyugdíjasokkal kapcsolatos feladatokat jól teljesítő tisztségviselőnek a kiesése alperes tevékenységét hátrányosan érintené, elnehezítené. Az alperes oldalán felmerülő ez a hátrány nem cáfolható önmagában azzal, hogy a tisztségviselő pótolható, mivel a begyakorlott, jó munkát végző személy pótlása kétségtelenül nehézséget jelent.
A másodfokú bíróság helyesen vizsgálta ezért azt, hogy a másik fél, a felperes oldalán az egyetértés megtagadása miatt a munkaviszony fenntartása milyen következménnyel jár. Etekintetben számba vehető lényeges körülmény az adott esetben az, hogy az érintett szakszervezeti tisztségviselővel azonos munkakörben foglalkoztat a felperes további 8 munkavállalót, amire az alperes is hivatkozott az egyetértést megtagadó jognyilatkozatában (felperes az adott munkaterületen a munkavállaló munkakörét nem szünteti meg). Ebből alappal lehet arra következetni, hogy a tervezett intézkedés elmaradása a munkáltatóra nézve aránytalan, súlyos hátránnyal nem jár. A felülvizsgálati kérelem ezzel szemben felhozott kifogása, miszerint a feladatok átcsoportosítása számára hátránnyal járna, ezért nem fogadható el, mert az a létszámcsökkentéssel szükségképpen együtt járó következmény, nem kifejezetten a tisztségviselő munkaviszonyának fenntartásából adódik.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.341/2006.)