adozona.hu
BH+ 2007.7.329
BH+ 2007.7.329
A foglalkozási megbetegedést a MEP-nek kell bejelenteni, efelől a MEP határoz [217/1997. (XII. 1.) Korm. r. 43. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes zajártalom és szilikózis foglalkozási megbetegedésre alapított baleseti járadék iránti igényét az elsőfokú társadalombiztosítási szerv határozatával elutasította, mert az ÁNTSZ igazolása szerint szilikózisból foglalkozási megbetegedést nem jelentettek be, azt elismerő határozatot ezért nem hoztak, illetőleg a felperes zajártalomból eredő munkaképesség-csökkenése 20%-os mértékű.
A felperes fellebbezése folytán az alperes vezetője határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatás...
BH+ 2007.7.329 A foglalkozási megbetegedést a MEP-nek kell bejelenteni, efelől a MEP határoz [217/1997. (XII. 1.) Korm. r. 43. §]
A felperes zajártalom és szilikózis foglalkozási megbetegedésre alapított baleseti járadék iránti igényét az elsőfokú társadalombiztosítási szerv határozatával elutasította, mert az ÁNTSZ igazolása szerint szilikózisból foglalkozási megbetegedést nem jelentettek be, azt elismerő határozatot ezért nem hoztak, illetőleg a felperes zajártalomból eredő munkaképesség-csökkenése 20%-os mértékű.A felperes fellebbezése folytán az alperes vezetője határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot. Az Országos Orvosszakértői Intézet II. fokú Orvosi Bizottságának szakvéleménye alapján megállapította, hogy a felperes munkaképesség-csökkenésének mértéke zajártalomból eredően továbbra is 20%, miután a 25%-ot nem haladta meg, balesti járadékra nem jogosult. A felperes szilikózis foglalkozási betegségen alapuló baleseti járadékra való jogosultságának vizsgálatára nincs mód, mert nem csatolta az illetékes megyei egészbiztosítási pénztár határozatát a betegség tényének megállapításáról.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának megváltoztatásával baleseti járadékra való jogosultságának megállapítását.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, figyelemmel arra, hogy a perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő a felperes zajártalomból eredő munkaképesség- csökkenését az Országos Orvosszakértői Intézet I. és II. fokú Orvosi Bizottságának megállapításával egyezően 20%-ban határozta meg, a felperes a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 58. §-ának (1) bekezdése alapján nem jogosult baleseti járadékra. Megállapította továbbá a bíróság, hogy a felperes szilikózis foglalkozási megbetegedését az illetékes megyei egészségbiztosítási pénztár nem állapította meg, így az Ebtv. 65. §-a és a végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 43. és 45. §-ai értelmében a felperes baleseti járadékra ezen foglalkozási megbetegedésére hivatkozással sem jogosult.
A felperes a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését. Részletesen kifejtett álláspontja szerint a jogerős ítélet az Ebtv. 65. §-ának (4) és (5) bekezdéseibe, valamint a Vhr. vonatkozó rendelkezéseibe ütközően jogszabálysértő, mert a foglalkozási betegségére alapított baleseti járadék iránti igényét a jogszabályban előírt szervnél terjesztette elő, mivel a baleseti járadékkal összefüggő hatásköröket kizárólag a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság szervei gyakorolják.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A társadalombiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXX. törvény 14. § (2) bekezdésének cc) pontja értelmében a baleseti járadék egészségbiztosítási ellátás, a jogosultság feltételeit az Ebtv. 57. §-a szabályozza.
A Vhr. 43. §-ának (3) bekezdése szerint a foglalkozási megbetegedés tényét a külön jogszabály szerinti kiállított vizsgálatai lappal kell bizonyítani. A (4) bekezdés előírja, hogy a foglalkozási megbetegedést - az (1)-(3) bekezdésben szereplő jegyzőkönyvek, illetőleg vizsgálati lap megküldésével -, a munkabalesetek bejelentésére vonatkozó szabályok szerint kell a MEP-nek bejelenteni.
A Vhr. 45. §-ának (1) bekezdése értelmében a bejelentett foglalkozási betegség tényét a táppénz folyósítására illetékes szervnek határozattal kell elbírálni. A (6) bekezdés arról rendelkezik, hogy a baleseti járadék megállapítása érdekében a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság megkeresésére az illetékes MEP az (1) bekezdésben említett határozatról másolatot készít, és azt 8 napon belül átadja a megkeresőnek.
A 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet 3. §-ának (1) bekezdése és 5. §-ának (6) bekezdése alapján a foglalkozási betegség kivizsgálása és az említett vizsgálati lap kiállítása az ÁNTSZ hatáskörébe tartozik.
A fentebb idézett jogszabályi rendelkezésekből következően a baleseti járadék egyik jogosultsági feltétele, a foglalkozási megbetegedés ténye felől a MEP határoz, a feltétel megállapítása tehát nem az alperes hatáskörébe tartozik. A baleseti járadékigény elbírálásáról az alperes az említett határozat figyelembevételével dönt, és ezen érdemi döntés bírósági felülvizsgálata során a jogosultsági feltételek körében e feltétel megállapítása is vizsgálható.
Tévedett ezért a felperes, amikor az Ebtv. 65. §-ának (4) és (5) bekezdéseire alapítottan az ÁNTSZ, illetőleg az egészbiztosítási pénztár hatáskörének hiányára hivatkozott felülvizsgálati kérelmében. A Vhr. és fentebb megjelölt NM rendelet hivatkozott szabályait nem érinti az Ebtv. 65. §-ának (5) bekezdése, amely a baleseti járadék iránti igény elbírálása és folyósítása tekintetében írja elő az 1997. évi LXXXI. törvény rendelkezéseinek az alkalmazását.
A kifejtetteken túlmenően a felperes azzal, hogy foglalkozási megbetegedésből eredő munkaképesség csökkenésének mértékét is sérelmezi felülvizsgálati kérelmében, lényegében a bizonyítékok szabad mérlegelését is támadja.
A Pp. 206. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.
A felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakkal kapcsolatban rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre alapítottan lehet a jogerős ítélet felülvizsgálatát kérni. Anyagi jogi és eljárási szabályok megsértése egyaránt alapot adhat a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére, azonban ha olyan eljárási szabálysértés nem történt, amely az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt, a megtámadott határozatot hatályában fenn kell tartani. Ha tehát a bírósági ítélet tényállása iratellenesen került megállapításra, vagy okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó módon történt a bizonyítékok mérlegelése, akkor az eljárási jogszabálysértés megállapítható. Nem állapítható meg ugyanakkor jogszabálysértés, ha a felülvizsgálati kérelem - mint a perbeli esetben is - a bizonyítékok szabad mérlegelését támadja. A Legfelsőbb Bíróság jelen ügyben olyan eljárási szabálysértést nem észlelt, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná, az elsőfokú bíróság a bizonyítékok helyes mérlegelésével jutott arra következtetésre, hogy a felperes zajártalomból eredő munkaképesség-csökkenésének 20%-os mértékére tekintettel az alperes határozata jogszerű volt.
A felperes tehát az elsőfokú bíróság bizonyítékok Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti szabad mérlegelését eredménytelenül támadta felülvizsgálati kérelmében.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.K.III.10.325/2004.)