adozona.hu
BH+ 2007.7.326
BH+ 2007.7.326
Eltérő időpontban elkövetett és feltárt munkaügyi jogszabálysértések miatt több közigazgatási határozatban kiszabott munkaügyi bírság tekintetében a munkáltató nem hivatkozhat arra, hogy a bírság összege azért jogszabálysértő, mert az egyes határozatokban együttesen kiszabott bírság túllépte a kiszabható munkaügyi bírság törvényben meghatározott felső határát [1996. évi LXXV. törvény 7. § (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 2005. évi munkatervében szereplő célvizsgálat végrehajtása során felperes J.-i áruházának ellenőrzésére is sor került 2005. május 5-én és június 5-én. Az alperes megyei felügyelősége az ellenőrzés eredményeként a felperest 220 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta, mert megállapította, hogy a munkavállalók rendes és rendkívüli munkaidejével kapcsolatos adatokat nem megfelelően tartotta nyilván, a munkaidő-beosztás meghatározása sem megfelelően történt, a munkavállalók részére a s...
BH+ 2007.7.326 Eltérő időpontban elkövetett és feltárt munkaügyi jogszabálysértések miatt több közigazgatási határozatban kiszabott munkaügyi bírság tekintetében a munkáltató nem hivatkozhat arra, hogy a bírság összege azért jogszabálysértő, mert az egyes határozatokban együttesen kiszabott bírság túllépte a kiszabható munkaügyi bírság törvényben meghatározott felső határát [1996. évi LXXV. törvény 7. § (3) bekezdés].
Az alperes 2005. évi munkatervében szereplő célvizsgálat végrehajtása során felperes J.-i áruházának ellenőrzésére is sor került 2005. május 5-én és június 5-én. Az alperes megyei felügyelősége az ellenőrzés eredményeként a felperest 220 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta, mert megállapította, hogy a munkavállalók rendes és rendkívüli munkaidejével kapcsolatos adatokat nem megfelelően tartotta nyilván, a munkaidő-beosztás meghatározása sem megfelelően történt, a munkavállalók részére a szabadságot nem az esedékesség évében adta ki, a rendkívüli munkavégzést a jogszabályi előírások megsértésével ellentételezte, a két munkanap közötti pihenőidőt nem a jogszabálynak megfelelően biztosította, és a kölcsönzött munkavállalók foglalkoztatása esetén a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó előírásokat sem tartotta be. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes a jogerős közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt előterjesztett keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozva, hogy az országos célellenőrzés során országszerte a más üzleteinél is kiszabott bírságot figyelembe véve a perbeli esetben meghaladta az 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.) 7. § (3) bekezdése szerint kiszabható 6 000 000 forint felső határt. Érvelésének alátámasztására hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésére.
A munkaügyi bíróság ítéletében az alperes határozatát a munkaügyi bírságot kiszabó részében - a megyei felügyelőség határozata munkaügyi bírságot kiszabó részére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és mentesítette a felperest a 220 000 forint munkaügyi bírság megfizetése alól.
Az ítélet indokolása szerint a bíróság megállapította a becsatolt közigazgatási határozatokból, hogy a megyei felügyelőségek a felperessel szemben a célvizsgálat keretében összesen 7 345 000 forint összegű bírságot szabtak ki. Mivel a vizsgálat a Met. 3. § (1) bekezdésében írt rendelkezések betartását célozta, a célvizsgálat keretében a megyei felügyelőségek ugyanazon jogszabályi rendelkezések megtartását ellenőrizték, ezért a bírság mértéke 6 000 000 forint felső határt akkor sem haladhatja meg a felperessel mint munkáltatóval szemben, ha a jogszabályi rendelkezések megtartása körében nem minden telephelyen ugyanazok a szabálytalanságok kerültek megállapításra. Az ellenőrzés a telephelyeket érintően nem tekinthető olyan egyedi ellenőrzésnek, amely egyedi szankcionálást tehet lehetővé.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a bíróság a Pp. 339. § (1) bekezdésében foglaltakat megsértve a jogszabályoknak megfelelő közigazgatási határozatokat helyezett hatályon kívül a munkaügyi bírságra kiterjedően. Álláspontja szerint a kiszabott bírság összege az ítéletben hivatkozott eseti döntés alapján nem vitatható. A hivatkozott határozat ugyanis konkrétan a 2000. március 15-ei munkaszüneti napra vonatkozóan állapította meg az Mt. 125. § (3) bekezdésében foglaltak megsértését, a perbeli esetben pedig a szabálytalanságok különböző időszakot érintettek, és az ellenőrzések során a munka- és pihenőidővel összefüggő, részben különböző jogsértések megállapítására került sor.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Arra hivatkozott, hogy a Met. a bírság felső határát objektíven határozza meg, függetlenül a megállapított szabálytalanságok számától, és az alperes a keresettel támadott határozatával túllépte a társasággal szemben kiszabható bírság felső határát.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felperes a perben a közigazgatási határozatban terhére megállapított jogszabálysértéseket nem vitatta, a bírság alóli mentesítését kizárólag a kiszabható bírság összegének túllépése miatt kérte.
Az alperes támadott határozatával helyben hagyott elsőfokú közigazgatási határozat a Met. 7. §-ának a perbeli időben hatályos (3) bekezdés b) pontjában meghatározott keretek között állapította meg a felperes által fizetendő munkaügyi bírságot, ezért a bírság összegének kiszabásánál az alperes nem sértett jogszabályt.
Jogszabálysértés hiányában nincs jelentősége annak, hogy a határozatot az elsőfokú közigazgatási szerv egy célvizsgálat keretében és meghatározott szempontok szerint lefolytatott ellenőrzés során hozta.
Az alperes alappal hivatkozott arra, hogy a perbeli esetben az alapul szolgáló tényállás eltérő volta miatt a BH 2003/36. számú eseti döntés nem tekinthető irányadónak. A Legfelsőbb Bíróság a kiszabható bírság felső határának túllépését a hivatkozott határozatban egy sajátos tényállás alapján, egy azonos időben elkövetett és feltárt egyazon jogszabálysértés vonatkozásában, a 2000. március 15-i munkaszüneti napon történt jogellenes foglalkoztatás tekintetében állapította meg. Az eseti döntésben foglaltak nem értelmezhetők kiterjesztően, az eltérő időpontban elkövetett és feltárt jogszabálysértések bírságolására is vonatkoztatva.
A kifejtettekre figyelemmel a munkaügyi bíróság téves jogi álláspontja folytán jogszabálysértés hiányában a Pp. 339. § (1) bekezdésébe ütközően változtatta meg a közigazgatási határozatokat.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf.Bír. Mfv.II.10.838/2006.)