adozona.hu
BH+ 2007.7.323
BH+ 2007.7.323
A munkáltató a jutalék, mint teljesítménybér feltételeinek meghatározásakor jogszabálysértés nélkül tehet olyan kikötést, hogy a biztosítási szerződés megkötése fejében járó jutalék akkor illeti meg a munkavállalót, ha a biztosítási szerződés meghatározott ideig fennáll. Mivel ilyen feltétel mellett az alapul szolgáló eredmény csak az előírt időtartam elteltével következik be, az előlegfizetés a törvénynek megfelel [Mt. 155. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes munkáltató fizetési meghagyásban kérte az alperes volt munkavállalója kötelezését 112 396 forint tőke és kamatai megfizetésére. Az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban hozott ítéletével a munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes 2000. február 1-jén létesített határozatlan idejű munkaviszonyt a felperessel életbiztosítási üzletkötői munkakörbe. Az alperes munkaviszonyát 2000. július 7. napján a felperes rendkívül...
BH+ 2007.7.323 A munkáltató a jutalék, mint teljesítménybér feltételeinek meghatározásakor jogszabálysértés nélkül tehet olyan kikötést, hogy a biztosítási szerződés megkötése fejében járó jutalék akkor illeti meg a munkavállalót, ha a biztosítási szerződés meghatározott ideig fennáll. Mivel ilyen feltétel mellett az alapul szolgáló eredmény csak az előírt időtartam elteltével következik be, az előlegfizetés a törvénynek megfelel [Mt. 155. § (2) bekezdés].
A felperes munkáltató fizetési meghagyásban kérte az alperes volt munkavállalója kötelezését 112 396 forint tőke és kamatai megfizetésére. Az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban hozott ítéletével a munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította.Az ítéleti tényállás szerint az alperes 2000. február 1-jén létesített határozatlan idejű munkaviszonyt a felperessel életbiztosítási üzletkötői munkakörbe. Az alperes munkaviszonyát 2000. július 7. napján a felperes rendkívüli felmondással megszüntette. Az alperes munkaszerződésének 11/b. pontja alapján a munkavállalót teljesítménybérként illette meg a munkabér, amelynek legkisebb összege 30 000 forint volt. Ugyanezen pontban kikötötték, hogy a személyi alapbért meghaladó jutalék kifizetés a jutalék elszámolási időszakon belül előleg jellegű. A 12. pontban rendelkeztek arról, hogy a munkavállaló a jutalékszabályzatban meghatározott idő eltelte előtt megszűnt szerződés kapcsán a kifizetett előleg visszafizetésére köteles. A munkaszerződés 16. pontja tartalmazta, hogy a munkavállaló a jutalékszabályzatot megismerte.
A munkaügyi bíróság tényként állapította meg ítéletében, hogy az alperes 2000 februárjában négy személy számára életbiztosítási szerződést kötött, amelyek két éven belül megszűntek. Erre hivatkozással a felperes a kifizetett kötési jutalék visszafizetése iránti igénnyel lépett fel az alperessel szemben. 2002. június 20-án a felek fizetési megállapodást kötöttek, amelyben az alperes elismerte, hogy 112 396 forint tőkeösszeggel tartozik a felperesnek jutalék visszakövetelés címén, és ennek részletekben történő megfizetését vállalta. Ezen fizetési kötelezettségének azonban nem tett eleget. A perben az alperes arra hivatkozva kérte a felperes keresetének elutasítását, hogy a tartozáselismerő okiratban vállalt kötelezettség sérti a Munka Törvénykönyve szabályait, az semmis. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a jutalék előlegként történő kifizetése nem felelt meg az Mt. 155. § (2) bekezdésében foglaltaknak, a felperes a munkaköréből adódó szerződéskötési kötelezettségének eleget tett, a munkaviszonya megszűnését követően már nem volt köteles a biztosítási állomány fenntartása és a díjfizetés rendszeressége érdekében ún. állománygondozási tevékenységet végezni. Emiatt a felperes az alperes munkaviszonyának megszűnését követően törölt szerződések alapján kifizetett előleget jogszerűen nem követelhette vissza.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy 30 napon belül fizessen meg a felperesnek 112 396 forintot és ezen összeg törvényes kamatát.
A másodfokú bíróság ítélete szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban jogi következtetései nem voltak helytállóak. Az alperes nem vitatta a két éven belül megszűnt négy szerződés után felvett 112 396 forint összegű jutalék összegét, azt állította, hogy tartozáselismerő nyilatkozatának megtételekor a felperes őt megtévesztette, ezt azonban bizonyítani nem tudta. Ugyancsak nem volt figyelembe vehető az alperesnek az a hivatkozása, hogy a jutalékszabályzatot nem ismerte, hiszen a munkaszerződés 16. pontjában ennek ellenkezőjét elismerte. A másodfokú bíróság a munkaszerződés 12. pontja alapján a visszautalva a 11.c) pontra az előlegként kifizetett jutalék visszakövetelése iránt a felperes igényét megalapozottnak tartotta.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperest állománygondozási tevékenység csak a munkaviszony fennállása alatt terhelte, ezért nem vállalhatott felelősséget azért, hogy a korábban általa kötött szerződések a későbbiek folyamán megszűntek, emiatt a visszafizetési kötelezettség kikötése az Mt. 8. §-ába ütközően semmis. Az ügyben beszerzett szakértői vélemény szerint a felperes követelése alapjául szolgáló szerződéseket kivétel nélkül az alperes munkaviszonyának megszűnését követően törölték, ezért e tekintetben az alperestől állományvédelmi tevékenységet felperes jogszerűen nem várhatott el. Állította, hogy felperes igénye nem kötési jutalék, hanem állományvédelmi jutalék címén áll fenn.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes követelése az alperes részére kifizetett kötési jutalékelőleg visszafizetésére irányult. Az alperes e tényállást a perben, másodfokú eljárásban nem vitatta, a másodfokú bíróság ezt a tényállást fogadta el döntése alapjául.
A felülvizsgálati kérelem ezért sikerrel nem támadhatta a jogerős ítéletet arra hivatkozva, hogy nem kötési, hanem állományvédelmi jutalék visszafizetéséről van szó.
Ebből következően a megállapított tényállás a felülvizsgálati eljárásban is irányadó.
A jutalékszabályzat téves értelmezésén alapul az a felülvizsgálati érvelés, miszerint a jutalékelőleg visszakövetelésének alapja az, hogy a felperes lényegében állományvédelmi tevékenységet várt volna el az alperestől a munkaviszony megszűnése után.
A jutalékszabályzat értelmében a kötési jutalék a munkavállalót nem csupán a biztosítási szerződés megkötése fejében illeti meg, hanem annak alapján, hogy olyan szerződést kötött, amely - az egyes szerződéstípusoktól függően - 1-2 évig nem szűnik meg. Az ugyanis, hogy a biztosítási jogviszony tartósan fennáll, vagy rövid időn belül megszűnik, nagymértékben az üzletkötő körültekintő szerződéskötésétől is függ. A munkáltató a jutalék (teljesítménybér) feltételeinek meghatározásakor ilyen kikötést jogszabálysértés nélkül tehetett. Mivel ilyen feltétel mellett az alapul szolgáló eredmény csak az előírt időtartam elteltével következik be, az előlegfizetés az Mt. 155. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelel.
Az alperes a kötési jutalékot a jutalékszabályzat 6.1.1. pontja ismeretében, az ott meghatározott feltételek szerint visszafizetési kötelezettséggel vette fel, azt a megállapított időtartam elteltéig előlegnek kellett tekinteni. Az előleg jellegén nem változtat az a körülmény, hogy a jutalék visszafizetésére okot adó tény, a biztosítási szerződés megszűnése a megadott időtartam alatt a munkaviszony megszűnése után is bekövetkezhet.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.840/2006.)