BH+ 2007.7.321

A foglalkoztató csak akkor felelős a társadalombiztosítási ellátások megtérítéséért, ha a baleset munkavédelmi mulasztásával okozati összefüggésbe hozható (1993. évi XCIII. tv. 44., 50., 51., 52., 54. §)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az alperes fizetési meghagyásával K. P. biztosított balesetével összefüggésben felmerült 855 109 Ft egészségbiztosítási ellátás és 130 344 Ft kamat megfizetésére kötelezte a felperest. A fizetési meghagyás indokolása szerint K. P. másodgépmester délutános műszakban a felperesi társaság nyomdai géptermében dolgozott, K. I. vezető gépmesterrel. A raklapon lévő papírt ütögetve igazította meg, amikor a gép elindult, elkapta a kezét, és az ívleválasztóhoz szorította, melynek következtében kéz-sérü...

BH+ 2007.7.321 A foglalkoztató csak akkor felelős a társadalombiztosítási ellátások megtérítéséért, ha a baleset munkavédelmi mulasztásával okozati összefüggésbe hozható (1993. évi XCIII. tv. 44., 50., 51., 52., 54. §)
Az alperes fizetési meghagyásával K. P. biztosított balesetével összefüggésben felmerült 855 109 Ft egészségbiztosítási ellátás és 130 344 Ft kamat megfizetésére kötelezte a felperest. A fizetési meghagyás indokolása szerint K. P. másodgépmester délutános műszakban a felperesi társaság nyomdai géptermében dolgozott, K. I. vezető gépmesterrel. A raklapon lévő papírt ütögetve igazította meg, amikor a gép elindult, elkapta a kezét, és az ívleválasztóhoz szorította, melynek következtében kéz-sérülést szenvedett. Az alperes megállapítása szerint a munkáltató gyakorlattal nem rendelkező dolgozót bízott meg a munka elvégzésével, nem biztosított annyi dolgozót, amennyi a munka biztonságos elvégzéséhez szükséges lett volna, a munkáltató képviselője nem bizonyosodott meg arról, hogy a gép elindítása senkit nem veszélyeztet. Elmaradt a munkafolyamat kockázat-értékelése, és szervezési hiányosság is hozzájárult a baleset bekövetkeztéhez.
Az alperes a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 67. § (1) bekezdése, és a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 25. számú állásfoglalása alapján kötelezte a felperest az egészségbiztosítási ellátás és kamatai megtérítésére, mert - álláspontja szerint - a foglalkoztató mulasztásaival megszegte a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 44. § (1) bekezdésében, 40. §-ában, 50. §-ában, 51. § (1) bekezdésében, 54. § (1) bekezdés d) és g) pontjában, 54. § (5) bekezdés h) pontjában, 54. § (2) bekezdésében, valamint 2. § (2) bekezdésében, továbbá a 8/1998. (III. 31.) MüM rendeletben (a továbbiakban: R.) foglaltakat.
A felperes keresetében a fizetési meghagyás felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a tényállás hiányos és ellentmondó, a levont jogkövetkeztetés pedig megalapozatlan és téves. Hivatkozása szerint a baleset kizárólag a sérült előírás-ellenes, és a foglalkoztató által nem elhárítható munkavégzése miatt következett be. A terhére rótt szabályszegések egyikét sem követte el, a sérült baleset- és munkavédelmi oktatásban részesült, a nyomdagép burkolataival, indításával, leállításával és működtetésével kapcsolatos ismeretek birtokában volt.
A nyomdagép az indítógomb első megnyomása után jól hallható hangjelzést ad, majd az indítógomb ismételt megnyomását követően ún. "kúszó" üzemmódban indul el.
A nyomdagépen történő munkavégzéshez 2 munkavállaló alkalmazása elegendő, 3 dolgozó alkalmazása indokolatlan és szükségtelen is. Állította, hogy a sérültet senki nem bízta meg, és nem utasította a gépbe történő benyúlásra és a papírok igazgatására.
A megyei munkaügyi bíróság a felperes keresetét alaposnak értékelte, és az alperes fizetési meghagyását hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolásában az Ebtv. 67. § (1) bekezdésére hivatkozással kifejtette: azt kellett tisztáznia, hogy a balesettel okozati összefüggésbe hozható munkavédelmi szabályszegést a felperesi foglalkoztató megvalósított-e.
Megállapította a munkaügyi bíróság, hogy K. P. biztosított 2004. január 26. napján létesített munkaviszonyt a felperesi társaságnál, és ofszet másodgépmesteri munkakört látott el. A sérültet a munkáltató, a társadalombiztosítási eljárás során az alperes ellenőre, továbbá két alkalommal a bíróság, valamint egy alkalommal az eseti munkabiztonsági szakértő is meghallgatta. A munkaügyi bíróság szerint a sérülti előadásokból, valamint a sérült munkaköri leírásából leszűrhető, hogy K. P. kizárólag a vezető gépmester utasítása alapján végezhette munkáját, munkakörébe nem tartozott a papírok igazgatása. A szakértő által történt meghallgatásakor is előadta, hogy utasítást a papírok igazgatására nem kapott, segítő szándékkal cselekedett. Feladatához a gép kezelése nem tartozott, azokat a kisegítő munkákat végezhette, amivel a vezető gépmester megbízta őt. Ezt K. I. vezető gépmester vallomása is alátámasztotta; előadása szerint K. P. kizárólag az ő utasítására végezhette teendőit, a papír igazítására utasítást részére nem adott, és nem tartozott munkaköri feladatai közé sem. Ennek alapján tehát megállapítható, hogy a sérült munkakörébe nem tartozó, olyan munkát végzett, amelyre nem kapott utasítást. A munkáltató, illetve annak képviselője a balesetet előidéző munkafázis elvégzésével nem bízta meg őt. Ebből okszerűen következik az, hogy a felperesi foglalkoztató nem szeghette meg az Mvt. 50. §-ában foglaltakat, figyelemmel arra, hogy e jogszabályhely arról rendelkezik, hogy a munkával megbízott személynek kell a biztonságos munkavégzéshez szükséges ismeretekkel rendelkeznie, márpedig a perbeli esetben a sérültet a munka elvégzésével - papírok igazgatása - senki nem bízta meg.
Ismertette a munkaügyi bíróság az Mvt. 55. § (1) bekezdésében foglaltakat, és ennek kapcsán azt állapította meg, hogy a sérült több alkalommal elismerte, hogy munkavédelmi oktatásban részesült; felhívták a figyelmét a veszélyforrásokra, és arra is, hogy nem szabad a gépbe nyúlni.
Az Mvt. 51. § (1) bekezdése kapcsán azt állapította meg a munkaügyi bíróság, hogy a nyomógépek kezeléséhez 2 fő személyzet - vezető gépmester és hozzá beosztott személyzet - volt meghatározva, a perbeli esetben ez a 2 fő kezelőszemélyzet biztosítva volt. K. P. munkáját K. I. vezető gépmester irányította. Kétségtelen, hogy a sérült betanulási idejét töltötte, azonban egyetlen adat sem utal arra, hogy ilyen esetekben nem 2, hanem több kezelő személyzet biztosítására lenne szükség. A perben kirendelt szakértő véleményében is rámutatott arra, hogy a sérült kisegítő jellegű tevékenysége nem jelentett olyan veszélyeztetést, amely állandó és közvetlen felügyeletet igényelt volna, azaz a 2 fő személyzet a gép kezeléséhez elegendő volt.
Az Mvt. 44. § (1) bekezdése betartásának vizsgálata körében a munkaügyi bíróság a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló 8/1998. (III. 31.) MÜM rendelet 7. § (2) bekezdésére hivatkozott. Megállapította, hogy a balesetet okozó gépnél a kezelőhelyről a nyomdagép kirakó része nem látható, ezért az indítást megelőzően a kezelő akaratától független, automatikus hangjelzést adó szerkezet van beépítve, amely a baleset idején működött is. A gép tehát indítás előtti automatikus hangjelző berendezéssel van ellátva, azaz a gép kialakítása a jogszabályi előírásoknak megfelelt. E magasabb szintű védelmi berendezés miatt nem volt szükséges a vezető gépmesternek kiáltással, vagy egyéb módon meggyőződnie arról, hogy a gép indítása senkit nem veszélyeztet. A gép ugyanis e célra szolgáló, gyárilag kialakított akusztikai eszközzel, berendezéssel volt ellátva.
Összegezésképpen megállapította a munkaügyi bíróság, hogy a balesettel okozati összefüggésbe hozható foglalkoztatói szabályszegés nem valósult meg, a felperes a balesettel kapcsolatban felmerült egészségbiztosítási ellátás megtérítésére tehát nem kötelezhető. A baleset - ahogy a perben kirendelt szakértő is rámutatott - a sérült előírásellenes és utasításellenes, figyelmetlen munkavégzése okozta. A sérülti előírásellenes munkavégzés ott volt tetten érhető, hogy olyan munkát végzett, amelynek ellátásával a vezető gépmester nem bízta meg őt. Különös jelentőséget tulajdonított a munkaügyi bíróság annak a felperesi hivatkozásnak, hogy a munkaköri leírásban is rögzített volt, miszerint a másodgépmester kizárólag a vezető gépmester utasítása alapján végezheti munkáját.
Mellőzte a munkaügyi bíróság az alperes által felajánlott másik szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítvány teljesítését, mert annak jogszabályi feltételei - álláspontja szerint - a Pp. 182. § (3) bekezdése alapján nem álltak fenn, a perben beszerzett szakvélemény megalapozott és aggálytalan volt.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, másodlagosan - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett - a megyei bíróság új eljárásra utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti az Ebtv. 67. § (1) bekezdésében foglaltakat. A baleset és körülményeinek részletes ismertetését követően megismételte a fizetési meghagyás indokolásában foglaltakat, valamint a perben kifejtett álláspontját. Továbbra is hangsúlyozta, hogy a felperes megszegte az Mvt. 44., 50., 51., 52., 54. §-ában és az R-ben foglaltakat.
Véleménye szerint - mivel alig egy hete betanított munkásról volt szó, akiben a munkafolyamattal járó berögződések még nem alakulhattak ki ezen rövid idő alatt -, ilyen esetben sokkal nagyobb gondot kell fordítani az új ember betanítására és ellenőrzésére, a munkavédelmi és balesetvédelmi szabályok betartására. A felperes ebben is mulasztott. Hivatkozott arra is, hogy az Mvt. nem tartalmaz olyan kitételt, hogy amennyiben a gép általában megfelel a munkabiztonsági követelményeknek, a kockázatértékelést nem kell elvégezni.
A felperes ezzel megszegte az Mvt. 54. § (5) bekezdés b), d), e), f), h) pontjaiban foglaltakat.
A munkaügyi bíróság a tényállás teljes tisztázását, az ok-okozati összefüggések teljes körű vizsgálatát nem tette meg, nem tárta fel, és nem vette számba mindazokat a tényeket, magatartásokat, amelyeket a felperes felelősségének megállapításához figyelembe kellett volna vennie.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei munkaügyi bíróság kimerítő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást, és abból - a megfelelő jogszabályi rendelkezések alkalmazásával - helytálló jogi következtetést vont le.
A munkaügyi bíróság részletes bizonyítási eljárást folytatott le. Tanúkat hallgatott meg, okirati bizonyítékokat szerzett be, szakértői bizonyítást rendelt el. Ezen bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően értékelte és mérlegelte, összevetette azokat a közigazgatási eljárás bizonyítási anyagával. Okszerű és logikus indokát adta az egyes bizonyítékok figyelembevételének, avagy mellőzésüknek.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelése körébe tartozó kérdések általában nem vizsgálhatók, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére.
A megyei munkaügyi bíróság ítélete részletesen ismertette a bizonyítási eljárás folyamatát és eredményét.
Az alperes által a felülvizsgálati kérelemben kiemelt tényeket és körülményeket a munkaügyi bíróság figyelembe vette, ítélete indokolásában részletesen értékelte.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a megyei munkaügyi bíróság azon álláspontjával, hogy a munkabalesettel okozati összefüggésbe hozható felperesi mulasztás, szabályszegés nem nyert a perben bizonyítást. A balesetet a sérült előírás-ellenes munkavégzése okozta, ezért - figyelemmel az Ebtv. 67. § (1) bekezdésében foglaltakra, továbbá a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának e tárgyban kiadott 25. számú állásfoglalásában írtakra is - a társadalombiztosítási ellátási költségek megfizetésére a felperesi foglalkoztató nem kötelezhető.
Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a sérült kizárólag a vezető gépmester utasítása esetén végezhetett bármilyen munkafolyamatot, nem kellett benyúlnia sem álló, sem mozgó gépbe, a papírok igazgatására utasítást nem kapott, feladatához a gép kezelése nem tartozott, így magatartása önhibának minősül. A munkavédelmi oktatás megfelelősége, és az, hogy a sérült a védőburkolatok, védőberendezések jelentőségével, használatával tisztában volt, egyértelműen tisztázást nyert. A nyomdagép magasabb szintű, gyári beépített technológiával rendelkező védelmi berendezéssel volt ellátva, ezért nem kellett külön felszólítással jelezni az indítást.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. MfvK.IV.10.596/2006.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.