adozona.hu
BH 2007.7.242
BH 2007.7.242
A munkáltatóra terhesebb 70-30%-os kármegosztás helytálló olyan esetben, amikor a munkavállaló benyúlt a faipari gépbe, kézfején csonkolásos, 36%-os munkaképesség-csökkenéssel járó balesetet szenvedett; a gép szabálytalan volt, és a munkavállalót megfelelően nem oktatták ki [Mt. 174. § (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a munkaviszonyával összefüggésben bekövetkezett balesete miatt vagyoni és nem vagyoni kárai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy a felperes 2001. október 29-én bekövetkezett balesetéért az alperest ötven százalékban terheli kártérítési felelősség.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes bútorasztalos munkakörben dolgozott az alperesnél, és előre gyártott lapokból bútorok ö...
BH 2007.7.242 A munkáltatóra terhesebb 70-30%-os kármegosztás helytálló olyan esetben, amikor a munkavállaló benyúlt a faipari gépbe, kézfején csonkolásos, 36%-os munkaképesség-csökkenéssel járó balesetet szenvedett; a gép szabálytalan volt, és a munkavállalót megfelelően nem oktatták ki [Mt. 174. § (3) bekezdés].
A felperes keresetében a munkaviszonyával összefüggésben bekövetkezett balesete miatt vagyoni és nem vagyoni kárai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy a felperes 2001. október 29-én bekövetkezett balesetéért az alperest ötven százalékban terheli kártérítési felelősség.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes bútorasztalos munkakörben dolgozott az alperesnél, és előre gyártott lapokból bútorok összeszerelése képezte a feladatát. Az alperes nem rendelkezett a bútorlapok méretre igazításához szükséges gépekkel, így ezeket a munkákat az alperessel szerződéses jogviszonyban álló T-C. Kft. műhelyében a kft. gépeivel végezték. 2001. október 29-én a felperes Cs. G. műhelyfőnökkel együtt megmunkálandó faanyagot vitt át a kft. szomszédos műhelyébe. Cs. G. visszament az alpereshez, a felperes pedig egyedül nekikezdett a faanyagok méretre vágásának. Miután a levágott csíkok rálógtak az anyagtartó kocsiszínre, a felperes ennek eltávolítása céljából belenyúlt a működő gépbe, a bal keze a forgó fűrésztárcsába csapódott, és a kézfején csonkolással járó 36%-os baleseti munkaképesség-csökkenést okozó balesetet szenvedett.
A munkaügyi bíróság a tanúnyilatkozatok egybevetése alapján azt állapította meg, hogy a T-C. Kft. faipari gépei használatához az alperes ügyvezetőjének, vagy a másik kft. vezetőjének engedélye volt szükséges, de a tényleges gyakorlat ettől eltért. A perbeli esetben Sz. E. műhelyfőnök megkérte az engedélyt, Cs. G. ennek megfelelően utasította az anyag átvitelére a felperest, de nem adott utasítást a munkavégzésre, és ő maga visszatért a munkahelyére, nem törődött azzal, hogy a felperes mit tesz, a munkavégzést hallgatólagosan tudomásul vette. Mindezekre, valamint arra tekintettel, hogy az alperes ügyvezetője ellenőrizhető módon nem tájékoztatta a felperest a másik kft. műhelyében való munkavégzés feltételeiről, a munkaügyi bíróság nem látta bizonyítottnak a felperes kizárólagos elháríthatatlan magatartását. A vétkes közrehatását amiatt találta megállapíthatónak, hogy öntevékenyen és egyedül olyan veszélyes, nem áramtalanított munkagépen dolgozott, amelyiken nem volt védőfelszerelés.
A felperes fellebbezése az alperes teljes kártérítésre kötelezésére, az alperes fellebbezése a kereset teljes elutasítására irányult.
A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét részben megváltoztatta, és az alperes kártérítési felelősségét 70%-ra felemelte.
A másodfokú bíróság szerint a munkáltató objektív kártérítési felelősségére tekintettel a kármegosztás alperesre terhesebb (70-30%) arányának megállapítása indokolt, figyelemmel a munkáltató által eltűrt gyakorlatra is.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 206. § (1) bekezdése megsértése miatt a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint a munkaügyi bíróság helyesen állapította meg a tényállást. A másodfokú bíróság is kitért arra, hogy a felperes tisztában volt a vezetői engedély szükségességével, továbbá a munkavédelmi szabályokkal. Arra is hivatkozott, hogy Cs. G. és Sz. E. - a másodfokú bíróság által megállapítottakkal szemben - nem voltak elfogult tanúk, ellentmondásossága miatt vitatható viszont M. G. tanúnyilatkozata. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok a felperesre kedvezőbb körülményeket vették figyelembe, az alperesi előadást pedig figyelmen kívül hagyták, a másodfokú bíróság következtetései okszerűtlenek.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a balesetet a felperes kizárólagos elháríthatatlan magatartása okozta-e, illetve amennyiben az alperes a felelősség alóli mentesülést nem tudja bizonyítani, van-e helye kármegosztásnak, és annak mi a helyes aránya [Mt. 174. § (1)-(3) bekezdések].
Az első- és a másodfokú bíróság a perbeli bizonyítékok alapján helytállóan állapította meg, hogy az Mt. 174. § (2) bekezdésben szabályozott mentesülési feltételek nem álltak fenn, a kár bekövetkezése nem kizárólag a felperes vitán felüli vétkes magatartására volt visszavezethető, hanem abban az alperes működési körébe eső okok is közrehatottak.
Az alperes nem vitatta a másodfokú bíróság által is elfogadott elsőfokú ítéleti tényállást arról, hogy az alperessel szerződéses jogviszonyban álló T-C. Kft. szomszédos műhelyében az ott lévő gépeken került sor az alperesnél végzett bútor összeszereléshez szükséges előre gyártott lapanyagok méretre igazítása. Az alperes a méretre vágáshoz szükséges gépekkel nem rendelkezett. Az sem volt vitás, hogy a perbeli balesetet okozó gépen nem volt védőfelszerelés, továbbá az alperes bútorasztalosai esetenként használták a T-C. Kft. gépeit. Ez utóbbit a munkaügyi bíróság Cs. G. csoportvezető tanúnyilatkozatából állapította meg. Tény az is, hogy az adott napon a felperes Cs. G.-vel együtt, az ő utasítása alapján vitte át a megmunkálandó faanyagot a T-C. Kft. műhelyébe, majd Cs. G. visszament a munkahelyére, és a felperest otthagyta. A felülvizsgálati kérelem ezt a tényállást nem vitatta.
Mindezekből az első- és a másodfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdése megsértése nélkül következtetett arra, hogy az alperes nem mentesülhet a felelősség alól, a munkáltató vétkes magatartása ugyanis kizárja a munkavállaló elháríthatatlan magatartása kizárólagosságát.
Az Mt. 174. § (3) bekezdése szerint a munkáltatónak nem kell megtérítenie a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása idézett elő. A másodfokú bíróság a jogszabály helyes értelmezésével vette figyelembe, hogy a munkáltatónak az Mt. 174. § (1) bekezdésén alapuló objektív felelőssége arányát kell egybevetni a munkavállaló vétkességével, amennyiben azonban a munkáltató oldalán is állapítható meg vétkesség, úgy ez a körülmény csökkenti a munkavállaló vétkes közrehatásának súlyát (MK 31. számú állásfoglalás).
A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg Cs. G. csoportvezető magatartásából, hogy hallgatólagosan tudomásul vette (eltűrte) a felperes szabálytalan, egyedüli munkavégzését. Ellenkező esetben nem egyedül tért volna vissza az alperes műhelyébe, hanem a felperes mellé rendel egy másik munkavállalót is, tisztázva, hogy melyik gépen végezhető el az adott munkafeladat.
Nem jogszabálysértő, és nem ellentétes a bizonyítékok okszerű és életszerű értékelésének követelményével a másodfokú bíróság mérlegelése, amelynek során - figyelemmel az egyébként egymásnak ellentmondó felperesi és alperesi előadásokra, az ellentmondásos tanúnyilatkozatokra is - az előbbi bizonyított és nem vitatott ténynek tulajdonított perdöntő jelentőséget [Pp. 206. § (1) bekezdés]. A kárviselés arányát pedig a munkaügyi bíróság által kellően figyelembe nem vett objektív munkáltatói felelősség alapján helytállóan állapította meg a munkáltatóra terhesebben.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdés alapján a másodfokú bíróság közbenső ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.574/2006.)