adozona.hu
EH 2006.1536
EH 2006.1536
Az öregségi nyugdíj korhatára és a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár értékelése a munkaviszony különös indokkal való megszüntetésekor [Tny. 7. § (1) és (4) bekezdés; Mt. 87/A. § (1) bekezdés a) pont, 89. § (7) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetét - amelyben a munkáltatói rendes felmondás jogellenessége jogkövetkezményei alkalmazását kérte - a munkaügyi bíróság ítéletével elutasította.
A munkaügyi bíróság által feltárt tényállás szerint a könyvelő felperes munkaviszonyát az alperes a 2003. május 20-án közölt rendes felmondással megszüntette, a jognyilatkozatát munkaátszervezéssel összefüggő létszámcsökkentéssel indokolta.
A munkaügyi bíróság az Mt. 89. § (7) bekezdése alapján fennálló felmondási korlátozás miatt ...
EH 2006.1536 Az öregségi nyugdíj korhatára és a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár értékelése a munkaviszony különös indokkal való megszüntetésekor [Tny. 7. § (1) és (4) bekezdés; Mt. 87/A. § (1) bekezdés a) pont, 89. § (7) bekezdés].
A felperes keresetét - amelyben a munkáltatói rendes felmondás jogellenessége jogkövetkezményei alkalmazását kérte - a munkaügyi bíróság ítéletével elutasította.A munkaügyi bíróság által feltárt tényállás szerint a könyvelő felperes munkaviszonyát az alperes a 2003. május 20-án közölt rendes felmondással megszüntette, a jognyilatkozatát munkaátszervezéssel összefüggő létszámcsökkentéssel indokolta.
A munkaügyi bíróság az Mt. 89. § (7) bekezdése alapján fennálló felmondási korlátozás miatt vizsgálta a rendes felmondás indoka különös indokoltságát, másrészt a jelentősen csökkent készpénzforgalommal összefüggésben értékelte a létszámcsökkentés szükségességét. Arra tekintettel, hogy a felperes sem szakirányú végzettséggel, sem számítógépes ismeretekkel nem rendelkezett, megállapította - az indok valós és okszerű volta mellett - az Mt. 89. § (7) bekezdése szerinti feltétel (különös indokoltság) fennállását is.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét közbenső ítéletnek tekintve megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes a 2003. május 20-ai felmondással jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, amely az ítélet jogerőre emelkedésekor, 2006. január 13-án szűnt meg.
A másodfokú bíróság egyetértett azzal az elsőfokú ítéleti állásponttal, amely szerint a felperes munkaviszonya csak különösen indokolt esetben volt megszüntethető, azonban úgy ítélte meg, hogy az alperes nem bizonyított a megszüntetést jogszerűvé tevő súlyos okot, ezzel összefüggésben bizonyítási indítványa sem volt.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezésére, és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalára irányult. Jogszabálysértésként az Mt. 89. § (7) bekezdése, 87/A. § (1) bekezdés a) pontja, valamint a 95. § (5) bekezdés a) pontja megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint az 1946-ban született felperes öregségi nyugdíjra 62. életéve betöltésekor, 2008. szeptember 28-án lesz jogosult, és ehhez képest "az ún. védelmi időszak" 2003. szeptember 28-án kezdődik. A felperes munkaviszonya a 2003. május 22-én közölt rendes felmondással 90 nap felmondási idő lejártával 2003. augusztus 19-én szűnt meg, ezért a munkaviszony megszűnése nem esett az öregségi nyugdíj korhatárát megelőző ötéves időszakra. Alperes érvelése szerint a másodfokú bíróság téves álláspontja abból fakadt, hogy a munkáltató többletvégkielégítést fizetett.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint - melynek alátámasztására csatolta a nyugdíj megállapító határozatát - a "védettsége" a 61. életéve betöltését megelőző öt év volt, tehát 2002. szeptember 28-ától már fennállt.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között csak abban a jogkérdésben vizsgálta, hogy a felperes tekintetében a rendes felmondás közlésekor fennállt-e az Mt. 89. § (7) bekezdésében szabályozott felmondási korlátozás.
E jogszabály előírja, hogy a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát rendes felmondással - kivéve ha egyébként nyugellátásban részesült [Mt. 87/A. § (1) bekezdés b)-h) pont] - a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül a 87/A. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott életkor (62. életév) eléréséig csak különösen indokolt esetben szüntetheti meg.
Az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a felperes 1946. szeptember 28-án született, 62. életévét 2008. szeptember 28-án tölti be. Az 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 7. § (1) és (4) bekezdés értelmében öregségi nyugdíjkorhatára a betöltött 62. életév, azonban ettől eltérően, minthogy 1946-ban született, a reá irányadó nyugdíj korhatár a 61. betöltött életév, vagyis 2007. szeptember 28.
Az első- és a másodfokú bíróság helytállóan értelmezte az Mt. 89. § (7) bekezdését, valamint a 87/A. § (1) bekezdés a) pontját. E jogszabályok egybevetéséből ugyanis az következik, hogy a felperesnél a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt megelőző öt évig és ezt követően 62. életéve betöltéséig, azaz 2002. szeptember 28-ától 2008. szeptember 28-áig tart az az időszak ("védett kor"), amikor a munkáltatói rendes felmondás jogszerűségéhez - egyéb feltételek mellett - a különös indokoltság is szükséges.
A perbeli rendes felmondást az előzőekből következően az alperes felmondási korlátozás alá eső időszakban közölte, az alperes ezt vitató érvelése téves, mivel a reá irányadó nyugdíjkorhatárra vonatkozó feltételeket azonosította az öregségi nyugdíjkorhatárra vonatkozó feltétellel. A felmondási védelmi időszaknak az Mt. 95. § (5) bekezdésében szabályozott többletvégkielégítéstől eltérő feltételeire tekintettel az adott esetben - helytállóan - az eljárt bíróságok nem annak tulajdonítottak perdöntő jelentőséget, hogy az alperes fizetett-e vagy sem többletvégkielégítést, ezért ennek kizárólagos figyelembevételére az alperes alaptalanul hivatkozott.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgált jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.392/2006.)