adozona.hu
BH 2007.6.201
BH 2007.6.201
Amikor a munkavállalók a gép helyszínre szállítására kapnak utasítást azzal, hogy a vezető helyszínre érkezése után kezdjék el a munkát, de utasításellenesen mégis hozzáfognak és ennek során baleset történik, nem lehet szó a balesetet szenvedett gépkocsivezető kizárólagos önhibájáról [Mt. 174. § (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a munkavégzés közben bekövetkezett balesete miatt 500 000 forint általános kártérítés és 1 500 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes segédmunkásként dolgozott az alperesnél. 2004. szeptember 13-án az alperes műszaki vezetője a felperesnek és B. I.-nek azt az utasítást adta, hogy a D. Nyomdához szállítsanak ki egy árokásó gépe...
BH 2007.6.201 Amikor a munkavállalók a gép helyszínre szállítására kapnak utasítást azzal, hogy a vezető helyszínre érkezése után kezdjék el a munkát, de utasításellenesen mégis hozzáfognak és ennek során baleset történik, nem lehet szó a balesetet szenvedett gépkocsivezető kizárólagos önhibájáról [Mt. 174. § (3) bekezdés].
A felperes keresetében a munkavégzés közben bekövetkezett balesete miatt 500 000 forint általános kártérítés és 1 500 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes segédmunkásként dolgozott az alperesnél. 2004. szeptember 13-án az alperes műszaki vezetője a felperesnek és B. I.-nek azt az utasítást adta, hogy a D. Nyomdához szállítsanak ki egy árokásó gépet, ott azonban várják meg őt, mert ott fog további utasítást adni a munkavégzésre. A felperes a kiérkezés után azt mondta B. I.-nek, hogy ő már többször végezte a kőtörőfej levételét, ezért kezdjék el a munkát. B. I. előbb hivatkozott a műszaki vezető utasítására, de azután beleegyezett a munkába, amit a felperessel együtt elkezdtek. A törőfej levételekor a felperes a berendezés alá lépett, a törőfej a lábára zuhant, aminek következményeként a III-IV-es lábujját amputálni kellett.
A munkaügyi bíróság ebből a tényállásból azt a következtetést vonta le, hogy a baleset a felperes kizárólagos elháríthatatlan magatartása miatt következett be, ezért az alperes az Mt. 174. § (2) bekezdése alapján mentesült a kártérítési felelősség alól.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság egyetértett a munkaügyi bíróság megállapításaival. Tanúként hallgatta meg még D. A.-t, Sz. J.-t és H. I.-nét, de a tanúnyilatkozatok alapján nem találta bizonyítottnak azt a felperesi állítást, hogy a munkavégzés helyszínére érkezéskor az alperes képviseletében eljáró D. A. utasítást adott nekik a munka megkezdésére.
A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és elsődlegesen az alperes teljes kártérítési felelősségének megállapítására, másodlagosan az Mt. 174. § (3) bekezdése szerinti kármegosztás alkalmazására irányult. Álláspontja szerint az Mt. 174. § (2) bekezdését tévesen alkalmazta a másodfokú bíróság, az elháríthatatlanság nem merülhetett fel, figyelemmel az MK 29. számú állásfoglalására is. Vitatta, hogy a baleset kizárólag az ő magatartására vezethető vissza. B. I. ugyanis nem rendelkezett a munkagép kezeléséhez szükséges engedéllyel, ennek ellenére az alperes rábízta az IFA vezetését és az árokásó gép kezelését. Nem volt munkaszerződése, nem kapott megfelelő munkavédelmi és gépkezelési oktatást, tisztázatlan volt, kitől fogadhat el utasítást, ki a munka irányítója. A felperes szerint B. I.-nek, mint a gép kezelőjének meg kellett volna őt akadályoznia, hogy az erőgép közelébe menjen, erre vonatkozóan az alperesnek nem volt hatékony tiltása. Hiányzott a baleset következményei enyhítésére alkalmas munkavédelmi bakancs is. Mindezek miatt a munkáltatói mulasztások közrehatottak a balesetben.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a balesethez vezető eseménysor kiváltója a felperes volt, amikor kifejezett munkáltatói utasítás ellenére kezdeményezte a munka megkezdését.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az irányadó - nem vitatott - jogerős ítéleti tényállás szerint a felperes segédmunkásként, munkatársa B. I. a balesetet okozó gép kezelőjeként és a szállítást végző IFA vezetőjeként dolgozott a baleset napján, és a munkáltató utasítására együtt mentek ki a munkavégzés helyszínére. A felperes a perben (az eddigi adatok szerint) nem tudta bizonyítani a D. A.-tól eredő, a munka megkezdésére vonatkozó utasítást, bizonyított viszont, hogy az alperes műszaki vezetője, H. Gy. arra utasította mindkettőjüket, hogy a nyomdához megérkezés után várják meg őt, majd ott ad további utasítást. A felperes és az árokásó gép kezelője a megérkezést követően megkezdte a törőfej leemelését, ezt a műveletet együttesen végezték, amint arról B. I. a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár Ellenőrzési Osztálya által felvett, a keresetlevélhez csatolt jegyzőkönyvben nyilatkozott: "Én kezeltem az árokásó gépet ... L. (felperes) mondta, mit hogyan csináljunk a törőfej levételekor. A törőfejre csülkös kötél volt rátéve, azt a kötelet L. akasztotta be. Én a géppel megemeltem a törőfejét ... L. meghúzta a tömlőket, a törőfej átbillent a holtponton ... Azért kezdtünk el dolgozni, lepakolni a törőfejét, mert L. I. mondta, nem először pakol le ilyet, tudja hogyan kell, én hittem neki". B. I. lényegében ugyanezt adta elő a perben tanúkénti meghallgatásakor is. Mindezekből az eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a baleset a munkáltató működésével összefüggött, téves viszont a következtetésük a felperes kizárólagos elháríthatatlan magatartására a baleset bekövetkezésében, mivel a balesetet okozó munkaműveletet a felperes nem egyedül és önkényesen, hanem a gépet kezelő alperesi alkalmazottal együtt végezte. Következésképpen a felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozottan hivatkozott az Mt. 174. § (2) bekezdésének megsértésére. A jogszabályban megjelölt együttes feltételek hiányában, figyelemmel az Mt. 174. § (1) bekezdésében szabályozott munkáltatói objektív kárfelelősségre, nincs mód az alperes mentesülésére.
Az Mt. 174. § (3) bekezdése értelmében a munkáltató nem kötelezhető a kár azon részének megtérítésére, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása idézett elő (kármegosztás). Az első- és a másodfokú bíróság az előbbiek szerinti téves álláspontjánál fogva ebből a szempontból nem tárta fel a tényállást, nem értékelte a felperes és a munkáltató vétkességét az adott körülmények között. A munkavállaló vétkessége súlyának és ehhez képest a kárviselés arányának meghatározásánál jelentősége van annak, hogy a munkáltató a kár bekövetkezésében maga is vétkes magatartással hatott közre. Amennyiben ugyanis a munkáltatót a balesetben vétkesség is terheli, ez lényegesen csökkenti a munkavállaló vétkes közrehatása súlyát, és az összes körülmények mellett kihat a kárviselés arányára (MK 31. számú állásfoglalás).
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.562/2006.)