adozona.hu
BH 2007.6.200
BH 2007.6.200
Jogellenes munkáltatói rendkívüli felmondás jogkövetkezményeként a munkáltatót a jogviszony megszűnéséig terheli a munkabér megfizetésének kötelezettsége. Kivételesen van helye bizonyításnak arra nézve, hogy a konkrét esetben a munkaviszony nem maradt volna fenn a jogszabályban meghatározott időpontig [Mt. 100. § (5) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes rendkívüli felmondása jogellenessége jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével, továbbá prémium megfizetését is igényelte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, és kötelezte az alperest 27 689 574 forint elmaradt munkabér, és ennek 2002. január 25-étől mint középarányos időtől számított kamata, 1997. II. félévére 792 000 forint prémium, 1998. évre 1 275 000 forint prémi...
BH 2007.6.200 Jogellenes munkáltatói rendkívüli felmondás jogkövetkezményeként a munkáltatót a jogviszony megszűnéséig terheli a munkabér megfizetésének kötelezettsége. Kivételesen van helye bizonyításnak arra nézve, hogy a konkrét esetben a munkaviszony nem maradt volna fenn a jogszabályban meghatározott időpontig [Mt. 100. § (5) bekezdés].
A felperes keresetében az alperes rendkívüli felmondása jogellenessége jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével, továbbá prémium megfizetését is igényelte.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, és kötelezte az alperest 27 689 574 forint elmaradt munkabér, és ennek 2002. január 25-étől mint középarányos időtől számított kamata, 1997. II. félévére 792 000 forint prémium, 1998. évre 1 275 000 forint prémium és ezek kamatai, továbbá 6 456 258 forint végkielégítés és 1 076 043 forint felmentési időre járó átlagkereset megfizetésére.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes vezérigazgató munkakörben dolgozott az alperesnél, és egyben az igazgatóságnak is tagja volt. Az alperes az 1998. augusztus 17-ei rendkívüli közgyűlésen a felperes munkaviszonyának rendkívüli felmondással történő megszüntetéséről döntött. A munkaügyi bíróság a nyolc pontban megjelölt indok közül hármat vizsgált érdemben, a többit elkésettnek, illetve jogszabálysértő módon általánosan megfogalmazottnak ítélt. Sz. I. engedély nélküli alkalmazásával kapcsolatos indokot az ügyben irányadó 1988. évi VI. törvény (Gt.) 32. § (2) bekezdésébe ütközőnek találta, mivel álláspontja szerint a felperest mint vezető tisztségviselőt a vezérigazgatói munkakörének ellátása tekintetében az alperes tulajdonosa nem utasíthatta. Nem talált kötelezettségszegést a repülőjegy elszámoltatással és az információs rendszer kialakításával összefüggésben sem. Ez utóbbit úgy ítélte meg, hogy "legfeljebb kifogásolható vezetési módszerről" lehet szó, ami rendes felmondás alapjául szolgálhatott volna. A prémiumra vonatkozó döntését a munkaszerződéssel indokolta.
Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezett, az alperes a kereset teljes elutasítását kérte, a felperes a kamatszámítást kifogásolta.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében megváltoztatta, a rendkívüli felmondás jogellenessége tekintetében helybenhagyta azzal, hogy megállapította a munkaviszony megszűnésének időpontját. A felperes prémiumigényét elutasította, az elsőfokú ítéletet egyebekben helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a rendkívüli felmondás jogellenességének körében - az elkésettnek minősített repülőjegy elszámolással kapcsolatos indok kivételével - teljes mértékben osztotta az elsőfokú bíróság megállapításait és a döntése indokait. A prémium iránti keresetet elévülés okán utasította el. Kitért még arra, hogy az elsőfokú bíróság által lefolytatott széles körű bizonyítási eljárásra tekintettel az információs rendszer nem megfelelő működésére vonatkozóan a szakértő kirendelése szükségtelen volt.
A jogerős ítélet ellen az alperes, és a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint a perbeli két indok olyan súlyú kötelezettségszegést jelent, amely alátámasztotta a rendkívüli felmondást. Érvelése szerint a nem megfelelő információs rendszer miatt hiányzott az ellenőrzés, az értékelésre alkalmas elő- és utókalkuláció, így csak utóbb derülhetett ki, hogy a felperes által állított 20 milliós nyereség helyett már az első félév után 53 milliós veszteség keletkezett. Sz. I. alkalmazását illetően a szervezeti és működési szabályzatban előírt egyeztetés és az új tulajdonosok hozzájárulásának elmulasztására, a munkáltató érdekeinek teljes figyelmen kívül hagyására (jelentős károkozásra) hivatkozott, mivel a felperes által alkalmazott munkavállaló a műszaki munkakörhöz képest eltérő egyetemi végzettséggel rendelkezett. Vitatta, hogy a felperes vezérigazgatóként nem volt utasítható. Sérelmezte a tulajdonosváltás értékelésének elmulasztását, mivel a felperes ezzel összefüggő elvárt gondossága hiányzott. Álláspontja szerint a nyugdíjkorhatárt jóval meghaladó felperes jövedelem-kiesésre nem tarthatott volna igényt, sérelmezte a felperes megszerzett jövedelmét illetően az APEH megkeresésére vonatkozó bizonyítási indítványa elutasítását, továbbá azt, hogy a felperesnek a vezető tisztség ötéves betölthetőségi idejét meghaladó időre is megítéltek az eljárt bíróságok elmaradt jövedelmet. Álláspontja szerint az összegszerűség körében jelentősége volt annak, hogy a vezérigazgatói munkakört a rendkívüli felmondáskor az alperes megszüntette. Mindezek miatt álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 96. §-át, a 100. § (5) bekezdését, a Gt. szabályait és a bírói gyakorlatot.
A felperes felülvizsgálati kérelmében - amelyet a törvényes határidőben kiegészített - a prémiumigénye elutasítása, valamint a kamatszámítás tekintetében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének ebben a körben is helyt adó határozat hozatalát. A prémiumot illetően azt hangsúlyozta, hogy miután a prémium a munkabér körébe és az átlagkeresetbe tartozik, az elmaradt bérigényre vonatkozó keresetében külön nevesítés nélkül a prémium benne volt, így az igénye nem évülhetett el, a prémiumigényt annak nevesítésekor kereset felemeléseként kellett értékelni. Továbbá az igénye konkrét megjelölésénél a tárgyalás felfüggesztésével összefüggésben a Pp. 155. § (1)-(2) bekezdései szerinti, a határidők megszakadására vonatkozó rendelkezések sem lettek volna figyelmen kívül hagyhatók. A kamat tekintetében a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma BH 2002/9. számában közzétett véleményével ellentétes számítást sérelmezte, amely miatt a különbség több mint négymillió forint. A felperes a kamatra vonatkozó ítéleti rendelkezések nem egyértelmű voltára is hivatkozott.
A felperes további észrevételében, az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a másik fél felülvizsgálati kérelmének elutasítását.
A felperes és az alperes felülvizsgálati kérelme részben alapos az alábbiak szerint.
Az alperes által sem vitatottan a másodfokú eljárásnak már csak két rendkívüli felmondási indok képezte a tárgyát: az információs rendszer nem megfelelő kialakítása, valamint Sz. I.-nek az új tulajdonos egyetértése nélkül, indokolatlanul és az alperesnek kárt okozóan történt alkalmazása.
A másodfokú bíróság mindkét indokot illetően helytállónak találta az elsőfokú ítéleti tényállást és az abból levont, a kötelezettségszegés megfelelő súlyának hiányával kapcsolatos elsőfokú ítéleti következtetést, mely szerint a felrótt magatartások legfeljebb rendes felmondás alapjául szolgálhattak.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében előadottak mindezek cáfolatára nem voltak alkalmasak. A perben nem volt vitás, hogy az alperes 1995-ben ISO minősítést kapott, amely - amint azt az elsőfokú bíróság helyesen kifejtette - eleve feltételezte (megkövetelte) a hatékony gazdálkodást alátámasztó, az akkori követelményeknek megfelelő információs rendszert. Ennek működését illetően a munkaügyi bíróság helytállóan emelte ki a gazdasági igazgató és a műszaki igazgató tanúnyilatkozatait, amelyek szerint: "... a vezérigazgató-váltást követően sokkal intenzívebben figyelik a költségek alakulását ... a számítógépes irányítás összehangoltabb ... a jelenlegi rendszer hatékonyabb és célratörőbb ... az ellenőrzés szigorodott ... az információs rendszer létrehozása pénzigényes feladat, ...1994-től 1998-ig az alperes a létéért küzdött ... a cég fejlesztéséhez és beindításához a cég új tulajdonosai a pénzt hitelfelvétel útján biztosították". Mindezekből okszerűen vonta le a munkaügyi bíróság azt a következtetést, hogy az adott időszak egyes munkaszervezési problémái egymagukban nem merítették ki az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjában előírt együttes feltételeket. A jogszabályban megkövetelt súlyos gondatlanságra és szándékosságra a perben nem merült fel adat, erre az alperes felülvizsgálati kérelme sem tartalmazott előadást.
Az alperes az információs rendszerrel kapcsolatos rendkívüli felmondási indokot az 1998. első félévekor megállapított 53 millió forintos veszteséggel együtt értékelve tekintette a rendkívüli felmondást megalapozónak. Ezzel összefüggésben az alperes gazdasági igazgatója viszont úgy nyilatkozott, hogy "... a féléves eredményből nem lehet előre biztosan megállapítani az év végi eredményt". A perben az alperes előadta, hogy 1998-ban 8 milliót meghaladó eredményt értek el.
Nem jogszabálysértő ezért az eljárt bíróságoknak az információs rendszerrel kapcsolatos rendkívüli felmondási indok megalapozatlansága tekintetében levont következtetése [Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés, Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
A másik rendkívüli felmondási indokot illetően is alap nélküli az alperesi felülvizsgálati érvelés, mivel az elsőfokú bíróság - a másodfokú bíróság által is elfogadottan - helytállóan értékelte az ellentmondásos bizonyítékokat (amelyet az alperes sem vitatott) az alperes terhére [Pp. 164. § (1) bekezdés]. Az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a tanúk ellentmondóan nyilatkoztak Sz. I. alkalmazása indokoltságáról. Erre vonatkozóan kiemelést érdemel, hogy az alperes létesítményi mérnöke és a műszaki igazgató a büntetőeljárásban 1999-ben történt meghallgatásakor másként nyilatkozott mint a munkaügyi bíróság által foganatosított tanúmeghallgatáskor.
Az Sz. I. alkalmazásával kapcsolatos indok tekintetében az első- és a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta az ügyben irányadó Gt. 32. § (2) bekezdését a felperesre, aki vezérigazgatóként az Mt. alkalmazásában vezető állású munkavállalónak minősült [Mt. 188. § (1) bekezdés], de ebben a minőségében nem minősült vezető tisztségviselőnek. Mindezt nem érinti, hogy az alperes igazgatóságának is tagja volt, mivel ebben a tisztségében nem állhatott munkaviszonyban. Mindazonáltal az eljárt bíróságok érdemben vizsgálták a második felmondási indokot, ezért a kifejtettek szerint téves jogi álláspontjuk nem érintette az adott rendkívüli felmondási indokkal kapcsolatos helytálló érdemi következtetésüket.
Az 1998. augusztus 17-ei rendkívüli felmondás jogellenessége jogkövetkezményei tekintetében helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy elmaradt munkabér azon időszakra járhat, ameddig a munkaviszony fennállhatott. Az elmaradt munkabér összegének számításánál a munkaviszony megszűnéséig terheli a munkáltatót fizetési kötelezettség. Ebben a körben kivételesen helye van bizonyításnak arra vonatkozóan, hogy az adott konkrét körülményekből következtethetően a munkaviszony nem maradt volna fenn az Mt. 100. § (5) bekezdésében meghatározott időpontig. Az adott esetben az alperes az elsőfokú eljárásban, a fellebbezésében és a felülvizsgálati kérelmében is hivatkozott a vezérigazgatói munkakör megszüntetésére, amit az eljárt bíróságok nem értékeltek. Ezzel összefüggésben nem vizsgálták, hogy a felperes munkaviszonyát ez mennyiben érinthette volna rendkívüli felmondás hiányában, figyelemmel a vezető állásúnak és nyugdíjasnak minősülő felperes tekintetében alkalmazható rendes felmondás általánostól eltérő szabályaira, és az új tulajdonossal a megváltozott szervezeti formában más (alacsonyabb) munkakörben foglalkoztatásban való megegyezés reális, ésszerű és okszerű lehetőségére, a józan gazdasági megfontolásokra.
Nem volt alapos a felperes felülvizsgálati kérelme az elévülés miatt elutasított prémiumigény tekintetében. Az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a munkaügyi bíróság az 1998. november 1-jén felfüggesztett eljárást a felek kérelmére folytatta, 2000. május 25-én és augusztus 31-én tárgyalást tartott, a felperes írásbeli nyilatkozatokat tett, ezért a felfüggesztés nem lehetett akadálya a prémium iránti igény határidőben érvényesítésének. Alaptalan a Pp. 155. § (1)-(2) bekezdésére hivatkozás is, mivel az eljárási szabály nem az anyagi jogszabályban meghatározott határidőket érinti [Mt. 11. § (1) bekezdés], az adott igény elévülési időn túli előterjesztése miatt nem volt (nem kezdődött el) olyan határidő, amely a felfüggesztéssel megszakadt.
A késedelmi kamatszámítással kapcsolatban annyiban helytálló a felperes felülvizsgálati érvelése, hogy a középarányos időtől történő kamatszámítás nem eredményezheti a fél részére tételes kamatszámítással járó marasztalási összegtől való számottevő eltérést, mivel a középarányos időtől számítás csupán a marasztalási időszakra vonatkozó kamat könnyített kiszámítását jelenti. Annyiban téves azonban a felperesi hivatkozás, hogy mindezekre a Legfelsőbb Bíróságnak a BH 2002/9. számában közzétett kollégiumi véleménye nem tért ki, mivel annak tárgyát csak az egyes időszakokra vonatkozó konkrét kamatmértékek képezték.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintő rendelkezését nem érintette, a munkaügyi bíróság ítéletének az alperest elmaradt munkabér és kamatai megfizetésére kötelező részét helybenhagyó rendelkezését - a munkaügyi bíróság ítélete azonos rendelkezéseire kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot ebben a körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) és (4) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.372/2006.)