adozona.hu
BH 2007.6.199
BH 2007.6.199
A másodfokú bíróság erre irányuló fellebbezés (csatlakozó fellebbezés) esetén vizsgálhatja az elsőfokú ítéletnek az összes felmondási okról meghozott döntését [Pp. 247. §, 253. § (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a munkáltatói felmondás jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatása mellett.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest perköltség viselésére kötelezte.
Az elsőfokú ítéleti tényállás lényege szerint a felperes mérőóra-leolvasóként állt az alperes alkalmazásában. Munkaviszonyát az alperes a 2005. június 28-án kelt rendes felmondásával 2005. augus...
BH 2007.6.199 A másodfokú bíróság erre irányuló fellebbezés (csatlakozó fellebbezés) esetén vizsgálhatja az elsőfokú ítéletnek az összes felmondási okról meghozott döntését [Pp. 247. §, 253. § (3) bekezdés].
A felperes keresetében a munkáltatói felmondás jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatása mellett.A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest perköltség viselésére kötelezte.
Az elsőfokú ítéleti tényállás lényege szerint a felperes mérőóra-leolvasóként állt az alperes alkalmazásában. Munkaviszonyát az alperes a 2005. június 28-án kelt rendes felmondásával 2005. augusztus 6. napjára megszüntette. A munkáltatói intézkedés indokolása szerint a felperes írásos dokumentummal nem igazolta a 2005. február 25-étől június 30-áig tartó távollétét, ezáltal együttműködési kötelezettségét megszegte, továbbá nem tájékoztatta a munkáltatót arról, hogy a 2000-es évben külföldön kiszabott büntetésben részesült. A felperes terhére rótta, hogy a 2004. és 2005-ös években munkájával kapcsolatban problémák merültek fel, amelyek miatt írásbeli figyelmeztetésben részesült. A felmondás indokolása arra is kiterjedt, hogy a munkáltató bizalma a felperessel szemben megrendült.
A munkaügyi bíróság a per adatai alapján a felperes együttműködési kötelezettségének megszegését nem találta bizonyítottnak, ugyanakkor megállapította, hogy a fogyasztói panaszok a felmondást megalapozzák akkor is, ha egyébként emiatt korábban bónusz levonásban is részesült a felperes.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy a rendes felmondás jogellenes. Elrendelte a felperes eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatását.
A jogerős ítélet indokolása szerint valamennyi felmondási ok tekintetében a munkáltatót terhelte annak bizonyítása, hogy azok valósak és okszerűek. A lefolytatott eljárás adatai alapján az elsőfokú bíróság az igazolatlan mulasztások és a bizalomvesztés körében azt állapította meg, hogy azokat az alperes kellő mértékben nem bizonyította, így ezen okok jogszerűen nem eredményezhették a felperes jogviszonyának rendes felmondással történő megszüntetését. Az alperes a bíróság ezen döntésének indokolását nem fellebbezte meg, csatlakozó fellebbezést sem nyújtott be, így az első két ok tekintetében az elsőfokú bíróság ítélete jogerőssé vált, megváltoztatására lehetőség nem volt. Fentiekből következően a megyei bíróság kizárólag a harmadik okkal foglalkozott, és a csatolt okirati bizonyítékok alapján azt állapította meg, hogy a felperest a munkáltatója nem megfelelő munkavégzés miatt már több alkalommal figyelmeztetésben részesítette. Utoljára 2005. január 31-én jogkövetkezményeket is kilátásba helyezett részére, ezt követő szabálytalan munkavégzésre azonban az alperes nem hivatkozott.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Érvelése szerint nincs lehetőség arra, hogy a másodfokú bíróság az ítélet teljes rendelkező része ellen bejelentett fellebbezés esetén azt állapítsa meg, hogy az elsőfokú ítélet indokolási része, vagy annak egyes elemei jogerőre emelkedtek. Ezért a másodfokú bíróságnak a teljes ítéleti rendelkezést meg kellett volna vizsgálnia, az azokra vonatkozó indokolási résszel együtt. Mivel ezt nem tette meg, az ítélete a Pp. 246. §, illetve 253. §-ának rendelkezésébe ütközik. A másodfokú bíróság az "egyedüliként megmaradt" felmondási ok tekintetében ugyancsak jogszabálysértő módon megindokolt és ezért tartalmát tekintve is jogszabálysértő határozatot hozott. Ebben a körben a jogerős ítélet többlettényállási elemeket hiányolt, azonban ilyenek fellelhetők. Így a munkavállaló nem jelent meg dolgozni, nem értesítette munkáltatót hollétéről, nem szolgáltatott írásos dokumentumot, amely igazolná távollétét, külföldön előzetes letartóztatásban volt, és alapvetően a jelzett négy hónapból háromban nem végzett semmiféle munkát a munkáltatójánál. Többlettényállási elemként értékelhető még a bizalom elvesztése is, amelyet a bíróság egyébként sem vizsgált.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 253. §-ának (3) bekezdése szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között (Pp. 247. §) változtathatja meg.
A másodfokú bíróság nem terjeszkedhet túl a fellebbezési kérelmen, illetve - a reformatio in peius tilalmából következően - az elsőfokú ítéletet a fellebbező fél hátrányára nem változtathatja meg akkor, ha az ellenfél az ítéletnek a fellebbező félre vonatkozó részét fellebbezéssel, vagy csatlakozó fellebbezéssel nem támadta meg. Ez nyilvánvalóan vonatkozik az ítélet indokolási részében foglaltakra is. Az elsőfokú bíróság a felmondási indokok közül csupán egy ok tekintetében találta megalapozottnak a munkáltatói intézkedést, amelyet az alperes tudomásul vett azáltal, hogy fellebbezéssel, vagy csatlakozó fellebbezéssel az ellen nem élt. Alaptalan az alperesi érvelés, amely szerint a felperes fellebbezése a teljes ítéletre kiterjedt, hiszen nyilvánvalóan csupán azon indokot támadta, amely a vétkességét állapította meg. Mindebből következően helyesen döntött a másodfokú bíróság, amikor a fellebbezésnek megfelelően csupán a munkavégzéshez kapcsolódó felperesi mulasztásokat vonta vizsgálódási körébe.
A jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül jutott arra a megállapításra, hogy a felperes ugyan követett el mulasztásokat korábban a munkaköri kötelezettségének ellátása során, azonban 2005. januárját követően - amikor utoljára figyelmeztetést kapott - ilyen nem történt, így az erre alapított felmondási ok - egyéb tényállási elem nélkül - a munkáltató intézkedését nem teszi jogszerűvé. E körben is téves a felülvizsgálati érvelés, amennyiben többlettényállási elemnek minősíti a felmondás további indokait. A bizalomvesztés ténye pedig a rendelkezésre álló adatok alapján nem volt ítéleti bizonyossággal megállapítható, ahogy egyébként arra az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában is kitért.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.314/2006.)