adozona.hu
BH 2007.6.197
BH 2007.6.197
Ha a munkavállaló munkaképesség-csökkenése 67%, ebből baleseti eredetű 15%, a munkáltató kárfelelőssége a kár 22%-ára terjed ki. Az, hogy a munkahelyi balesetből eredően a munkavállalónak maradandó fizikai és pszichés károsodása keletkezett, a kárigényt megalapozza, nem szükséges súlyos vagy jelentős hátrány okozása [Mt. 174. § (2) bekezdés, 177. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a felülvizsgálati kérelmében az Mt. 174. § (1), (2), (4) és (5) bekezdésébe, a 185. §-ába, a Pp. 206. § (1) és (3) bekezdésébe, valamint a Ptk. 360. § (1) bekezdésébe ütköző jogszabálysértést panaszolt. Érvelésének lényege szerint a bíróságok a mérlegelés szabályait figyelmen kívül hagyva, az igazságügyi orvos-szakértői véleményeket indokolatlanul mellőzve utasították el a nem vagyoni kártérítés iránti követelését. Emiatt a szakértő által kimutatott munkahelyi balesettel összefüggő...
BH 2007.6.197 Ha a munkavállaló munkaképesség-csökkenése 67%, ebből baleseti eredetű 15%, a munkáltató kárfelelőssége a kár 22%-ára terjed ki. Az, hogy a munkahelyi balesetből eredően a munkavállalónak maradandó fizikai és pszichés károsodása keletkezett, a kárigényt megalapozza, nem szükséges súlyos vagy jelentős hátrány okozása [Mt. 174. § (2) bekezdés, 177. § (2) bekezdés].
A felperes a felülvizsgálati kérelmében az Mt. 174. § (1), (2), (4) és (5) bekezdésébe, a 185. §-ába, a Pp. 206. § (1) és (3) bekezdésébe, valamint a Ptk. 360. § (1) bekezdésébe ütköző jogszabálysértést panaszolt. Érvelésének lényege szerint a bíróságok a mérlegelés szabályait figyelmen kívül hagyva, az igazságügyi orvos-szakértői véleményeket indokolatlanul mellőzve utasították el a nem vagyoni kártérítés iránti követelését. Emiatt a szakértő által kimutatott munkahelyi balesettel összefüggő 20%-os mértékű munkaképesség-csökkenése értékelés nélkül maradt. Álláspontja szerint nemcsak a munkahelyi balesetnek, hanem az alperes jogerős ítélettel megállapított jogellenes felmondásának is szerepe volt a jelenlegi egészségi állapota kialakításában. Mindezek miatt a nem vagyoni kártérítés körében - tartalmilag - a másodfokú bíróság ítéletének az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítést, annak a baleset napjától járó kamatát, illetve havi 20 000 forint keresetveszteségi járadék megfizetését kérte. Utóbbi igényét általános kártérítésként jelölte meg, mert az alperesnél megtörtént jelentős változások miatt pontos béradatok nem állapíthatók meg. Másodlagosan a 2003. november 10-ei beadványában foglaltak teljesítését kérte.Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős másodfokú ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a felperes betegsége nincs összefüggésben a munkahelyi körülményekkel, ezért a nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányuló követelés nem megalapozott. Indokolatlannak, illetve számszaki szempontból megalapozatlannak minősítette a felperesnek az eddig folyósított keresetveszteségi járadékot meghaladóan előterjesztett igényét. Megítélése szerint a jogerős ítélettel elbírált felmondási ügynek nincs, a felperes saját magatartásának azonban van szerepe a 67%-os munkaképesség-csökkenésben, továbbá a rokkantsági nyugdíjassá válásában. Mindezek, továbbá a felperesi magatartás további értékelése alapján az alperes álláspontja szerint a felperesnek további kártérítéssel nem tartozik.
Az elsőfokú bíróság a következőket állapította meg.
A felperes 1984. február 1-jétől különböző munkakörökben állt az alperes alkalmazásában. A felek között az alperes rendes felmondása tárgyában indult perben az elsőfokú bíróság 2002. január 22-én jogerőre emelkedett részítéletével megállapította a rendes felmondás jogellenességét, és a felperes javára marasztalta az alperest elmaradt munkabérben, valamint nyolc havi átlagkeresetnek megfelelő összegű átalánytérítésben.
A felperes 1999. január 4-én válltöréssel járó munkahelyi balesetet szenvedett, amelyre vonatkozóan az alperes a kártérítési felelősségét elismerte, és a felperes részére megtérítette a dologi kárt és az útiköltséget. A felperes elmaradt jövedelem, valamint a jogellenesnek bizonyult rendes felmondás és az üzemi baleset miatt nem vagyoni kártérítés, valamint elmaradt jövedelem megfizetése iránt is követelést terjesztett elő.
A munkaügyi bíróság kiegészített ítéletével a keresetnek részben helyt adott. Az alperest lejárt és jövőben havonta esedékes keresetveszteségi járadék megfizetésére kötelezte. E körben rendelkezett a kamatról, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredménye alapján megállapította, hogy a felperes munkaképesség-csökkenésének mértéke 67%, ezen belül munkahelyi balesettel összefüggően a sérüléséből eredően 10%, a pszichés károsodás miatt szintén 10%, ezért az alperes kerekítetten a felperes kára 15%-ának megfizetésére köteles. A munkaügyi bíróság ennek alapján az Mt. 182. § alkalmazásával állapította meg a felperes részére járó járadék összegét azzal, hogy mivel a 2004. évre vonatkozó bérfejlesztés mértéke nem volt ismert, a 2003. évre irányadó adatokat vette figyelembe.
A munkaügyi bíróság megítélése szerint a rendes felmondás jogellenességének jogkövetkezményét a bíróság a jogerős részítéletben már értékelte. A bizonyítékok nem támasztották alá a felperesnek azt az állítását, hogy a munkahelyi balesettel összefüggésben az életében súlyos, illetve jelentős hátrányok keletkeztek. A munkaügyi bíróság utalt arra is, hogy a jelentős átszervezések és létszámleépítések valamennyi munkavállalót egyformán érintették, ezért kizárólag emiatt az ítélkezési gyakorlat alapján a felperes nem vagyoni kártérítésre nem jogosult.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be.
A másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Ennek megfelelően rendelkezett a másodfokú perköltségről és a fellebbezési illetékről.
A másodfokú bíróság a bizonyítási eljárás részbeni kiegészítésével meghallgatta az igazságügyi orvos szakértőt. A bizonyítékok és az orvos szakértő szóbeli véleménykiegészítése alapján helyesnek találta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, azzal a pontosítással, hogy a pszichés károsodás csak részben és közvetett módon áll okozati összefüggésben az 1999. január 4-én elszenvedett munkahelyi balesettel. A másodfokú bíróság figyelembe véve az MK 30. számú állásfoglalást, elutasította a felperesnek az alperes teljes kártérítési felelőssége megállapítására irányuló kérelmét. Az EBH 470. számú határozat alapján helyesnek találta az arányszámítás alapján az elsőfokú bíróság által kimondott 15%-os mértékű alperesi kártérítési felelősséget. A jogellenes rendes felmondással összefüggésben az elsőfokú bíróság helytállónak talált indokolásán túlmenően arra is rámutatott, hogy a felperes a felmondás előtt, 2001. január 1-jétől III. csoportú rokkant volt. Az átszervezések és a létszámleépítés által kiváltott bizonytalansági érzést az elsőfokú bírósággal egyezően nem minősítette egymagában nem vagyoni kártérítés jogalapjaként.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
A másodfokú bíróság a törvény (Mt. 174. §), továbbá az ítélkezési gyakorlat (MK 30. számú állásfoglalás, EBH 470.) alapján helytálló jogi mérlegeléssel fejtette ki, hogy az alperes a felperes teljes káráért - a természetes kórokú betegségeire tekintettel - nem felel. A felelőssége ezért olyan arányban áll fenn, amilyen arányban a 67%-os munkaképesség-csökkenése az orvos-szakértői véleményben, kiegészítő véleményben, a szakértő személyesen előadott véleménykiegészítésében megállapított, a munkahelyi balesettel összefüggően keletkezett munkaképesség-csökkenéshez aránylik.
Az orvos-szakértői vélemény mérlegelése nem ütközik a Pp. 206. §-ába, továbbá az említett munkajogi szabályokba és az ítélkezési gyakorlatba. Helytálló ezért az a megállapítás, hogy a munkahelyi balesetből eredő 10%-os munkaképesség-csökkenés mellett az ezzel összefüggő 5%-ként véleményezett pszichés eredetű munkaképesség-csökkenésért áll fenn az alperes felelőssége. Az előbbiekben kifejtett arányszámítás alkalmazásával azonban az alperes felelősségét a másodfokú bíróság (az elsőfokú bírósággal egyezően) tévesen állapította meg 15%-os mértékben, mivel az arányszámítás eredménye helyesen 22%. A fentiek miatt a felperes a felülvizsgálati kérelmében a keresetveszteségi járadéka összegének meghatározását alappal sérelmezte. Ezért az új eljárásban az arányszámítás alkalmazásával kell rendelkezni a felperes jövőre nézve járó keresetveszteségi járadékáról, illetve a lejárt időszakra nézve őt megillető járadék különbözetről. Általános kártérítési járadék akkor állapítható meg, ha a kártérítés összege pontosan nem határozható meg [Mt. 183. § (2) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság a nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányuló kereseti kérelmet azért utasította el, mert a bizonyítékok alapján arra következtetett, hogy a balesetből eredően a felperes életében okozott súlyos, illetve jelentős hátrány nem volt megállapítható, másrészt a rendes felmondás jogellenességéből adódó "lelki megterheléseket" a rendes felmondás jogellenessége jogkövetkezményei megállapításakor a korábbi jogerős ítélet már figyelembe vette. A másodfokú bíróság ezt a döntést kellően megalapozottnak, és a jogszabályoknak megfelelőnek minősítette.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a másodfokú bíróság arra figyelemmel, hogy a felperes 67%-os mértékű munkaképesség-csökkenését korábban állapították meg mint az utóbb jogellenesnek bizonyult rendes felmondás kelte, másrészt mivel egymagában az átszervezéseknek, a létszámcsökkentésnek a munkavállalókra általában gyakorolt hatását az ítélkezési gyakorlat nem tekinti nem vagyoni kártérítést megalapozóként, a rendes felmondással összefüggésben helyesen állapította meg a nem vagyoni kártérítés jogalapjának hiányát.
A balesetből eredő munkaképesség-csökkenésről kialakított jogerős ítéleti álláspont azonban nem felel meg az Mt. 177. §-ának, továbbá az e jogszabályra vonatkozóan [a 34/1992. (VI. 1.) AB határozat alapján] kialakult egységes ítélkezési gyakorlatnak. A teljes egészséges élethez való alkotmányos jog megsértése megállapításának nem feltétele az elsőfokú ítéletben megjelölt súlyos, vagy jelentős hátrány okozása. Az a tény, hogy az üzemi balesetből eredően a felperesnek bizonyított maradandó fizikai és pszichés károsodása keletkezett, a jogsérelmet kellően alátámasztja. A jobbkezes felperesnél a jobb felkarcsont nagy gumójának törése miatt kialakult jobb váll mozgáskorlátozottság és az ehhez kapcsolódó kóros lelki tünetek a mindennapi életre kihatnak. Ez a korlátozottság végleges jellegéből adódóan a felperes munkavégzését, szabadidős tevékenységét, önmaga ellátását befolyásolja. Az orvos-szakértői véleményeket összefoglalóan értékelve aggálytalanul megállapítható, hogy függetlenül a felperes személyiségjegyeitől, és természetes kórokú betegségeitől, bizonyítottá vált a munkahelyi balesetnek a nem vagyoni kártérítést megalapozó szerepe. Ebből következően a másodfokú bíróság ebben a körben az Mt. 177. § (2) bekezdésbe ütközően hagyta helyben az elsőfokú bíróság elutasító döntését.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletének az elsőfokú bíróság kiegészített ítélettel megállapított vagyoni kártérítésre vonatkozó marasztaláson felüli elutasító rendelkezését helybenhagyó részét hatályon kívül helyezte, e körben az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Megállapította, hogy az alperes a felperes vagyoni kárának (elmaradt jövedelem) 22%-át köteles megtéríteni. Az elsőfokú bíróságot a lejárt járadék-különbözet és a jövőben esedékes járadék tekintetében új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 275. § (4) bekezdés].
A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletének a jogellenes rendes felmondással összefüggésben a nem vagyoni kártérítés iránti igényt elutasító elsőfokú rendelkezést helybenhagyó rendelkezését hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) bekezdés].
A másodfokú bíróság ítéletének a munkahelyi balesettel összefüggő nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányuló kereseti kérelmet elutasító rendelkezést helybenhagyó részét - a munkaügyi bíróság ítéletének erre vonatkozó részére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte. A Legfelsőbb Bíróság ítéletének meghozatalakori értékviszonyokra és a hasonló ügyekben kialakult ítélkezési gyakorlatra tekintettel az alperest 500 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte [Pp. 275. § (4) bekezdés, Mt. 177. § (2) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.018/2006.)
Bírósági jogesetek
EH 2008.1899 Nem felel meg a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményének, jóerkölcsbe ütközik, tehát semmis az a munkaszerződés, amelyet a házastársak a tulajdonukban lévő gazdasági társaság többségi tulajdonának átruházása előtt, de későbbi hatálybalépéssel kötnek meg, és amely a gazdasági társaság részére jelentős hátrányt okoz [Mt. 3. § (1) bekezdés].
EH 2008.1903 I. A munkavállaló vétkes közrehatásának mértékét akkor is figyelembe kell venni, ha a munkáltató nem a teljes, hanem a balesettel összefüggésben lévő munkaképesség-csökkenés arányában felelős a munkahelyi balesetből eredő kárért [Mt. 174. §]. II. A termőterület megváltoztatása, a mezőgazdasági tevékenység és haszna másnak átengedése annak időpontjától kezdődően kizárja a munkáltató kártérítési felelősségét [Mt. 177. § (1) bekezdés].
