adozona.hu
BH+ 2007.6.278
BH+ 2007.6.278
Ha a jogszabály az egészségi veszélyességi pótlékra jogosító beosztásokat a perbeli időben még nem határozta meg, a jogszabályban szereplő jogosultsági feltételek fennállásának vizsgálata alapján kellett elbírálni a pótlék iránti igényt [Hjt. 114. § (1) bekezdés l) pont, 3/2002. (I. 25.) HM rendelet 40-41. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében 2002. január 1-je és 2004. január 14-e közötti időtartamra vonatkozóan 2003. december 31-éig havi 14 850 forint, 2004. január 1-jétől pedig havi 15 444 forint veszélyességi pótlék és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a megjelölt időben egészségkárosító veszélynek kitett beosztásban teljesített szolgálatot, amelynek ellentételezéseként pótszabadságot kapott, de veszélyességi pótlékban nem részesült. Az alperes 2004-ben az állomán...
BH+ 2007.6.278 Ha a jogszabály az egészségi veszélyességi pótlékra jogosító beosztásokat a perbeli időben még nem határozta meg, a jogszabályban szereplő jogosultsági feltételek fennállásának vizsgálata alapján kellett elbírálni a pótlék iránti igényt [Hjt. 114. § (1) bekezdés l) pont, 3/2002. (I. 25.) HM rendelet 40-41. §].
A felperes a keresetében 2002. január 1-je és 2004. január 14-e közötti időtartamra vonatkozóan 2003. december 31-éig havi 14 850 forint, 2004. január 1-jétől pedig havi 15 444 forint veszélyességi pótlék és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a megjelölt időben egészségkárosító veszélynek kitett beosztásban teljesített szolgálatot, amelynek ellentételezéseként pótszabadságot kapott, de veszélyességi pótlékban nem részesült. Az alperes 2004-ben az állományban lévők részére 2002. január 1-jéig visszamenőleg veszélyességi pótlékot fizetett, a juttatásból azonban kizárta azokat, akiknek a szolgálati jogviszonya megszűnt.A munkaügyi bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 364 122 forintot és annak kamatait.
A bíróság által megállított tényállás szerint a felperes 1999. április 1-jétől 2004. január 14-éig szerződéses katonaként az alperes jogelődjének egyik alegységénél rádióállomás kezelői, illetve radarhíd processzor-kezelői (RHP) beosztásban teljesített szolgálatot. A felperes a szolgálati feladatait földalatti létesítményben, hermetikusan lezárt építményben, mesterséges világítás mellett, klimatizált körülmények között teljesítette. Az M. H. Egészségvédelmi Intézet a minősítésében megállapította, hogy a földalatti létesítményekben mesterséges, klimatikus viszonyok között folytatott szolgálati tevékenység esetében egészségi ártalom veszélye áll fenn.
A 2002. január 1-jétől hatályos jogszabályok az egészségi veszélyességi pótlékra jogosító beosztások köréről nem rendelkeznek, azonban a jogosultság feltételeit és mértékét szabályozták. Az egészségi veszélyességi pótlékra jogosító körülmények megállapítására feljogosított szerv a felperes munka körülményeit illetően az egészségi ártalom veszélyét megállapította. A bíróság mindezek alapján a felperesnek az egészségi veszélyességi pótlék iránti igényét alaposnak találta.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában kitért arra is, hogy az alperes megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, mivel az egészségi veszélyességi pótlékot csak a ténylegesen állományban lévők részére fizette meg.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. A kérelem indokolása szerint a bíróságok a tényállást helyesen tárták fel, azonban a vonatkozó jogszabályokat tévesen értelmezték. A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi CXV. törvény (továbbiakban: Hjt.) 114. §-a csupán a pótlék mértékét állapítja meg, az arra való jogosultságot a Hjt. 287. §-ában adott felhatalmazáson alapuló alacsonyabb szintű jogszabályok rendezik. A perbeli időben még nem lépett hatályba az egészségi veszélyességi pótlékra jogosító beosztások körét felsoroló 30/2004. (XII. 6.) HM rendelet, és nem volt olyan jogszabály, amely a földalatti munkavégzést egészségügyileg kockázatosnak nyilvánította volna. A bíróságok a bizonyítékként elfogadott MH EVI jegyzőkönyvében foglaltakat is tévesen értelmezték, mert az abban szereplő minősítés a korábbi jogszabályokon alapult, így a perbeli időszakra nem volt vonatkoztatható. Eseti döntésre hivatkozva vitatta a hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó ítéleti megállapítást.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A 2002. január 1-jén hatályba lépett Hjt. 114. §-ának (1) bekezdés l) pontja szerint az egészségkárosító veszélynek kitett beosztásban szolgálatot teljesítők pótléka havonta 45 százalék.
A Hjt. 287. § e) pontjában felhatalmazást kapott a miniszter, hogy az illetmény megállapításának (beosztási kategóriába történő besorolás, előresorolás, illetménykiegészítés), a pótlékokra való jogosultságnak, a kifizetés rendjének, a levonás végrehajtásának részletes szabályait, továbbá a végkielégítés, leszerelési segély és toborzópénz megállapításának és kifizetésének rendjét a törvény hatálybalépését követő három hónapon belül rendeletben szabályozza.
E felhatalmazáson alapul a katonák illetményéről és illetményjellegű juttatásairól, valamint a közalkalmazottak jutalmazásáról szóló 3/2002. (I. 25.) HM rendelet (továbbiakban: R.), amelynek 40-41. §-a rendelkezik az egészségkárosító veszélynek kitett beosztásokban szolgálatot teljesítők pótlékáról.
Az R. 40. § (1) bekezdése szerint egészségkárosító veszélynek kitett beosztásokban szolgálatot teljesítők pótlékára (a továbbiakban: egészségi veszélyességi pótlék) az jogosult, akinek a szolgálati tevékenységét a szolgálat teljesítési idő több mint 50 százalékában - ionizáló sugárzásnak kitett beosztásokban legalább három órában - egészségkárosító veszélynek kitett beosztásokban kell végeznie, vagy a védelem csak egyéni védőeszköz olyan állandó vagy tartós használatával valósul meg, amely a viselője számára fokozott megterhelést jelent. A (2) bekezdés szerint az egészségi veszélyességi pótlékra jogosító beosztások körét külön jogszabály tartalmazza. E rendelet rendelkezéseit 2002. január hó 1-jétől kellett alkalmazni [R. 112. § (1) bekezdés].
Az egészségi veszélyességi pótlékra jogosító beosztásokról a 30/2004. (XII. 6.) HM rendelet rendelkezett, amely 2005. január 1-jén lépett hatályba, tehát a perrel érintett - 2002. január 1-je és 2004. január 14-e közötti - időre vonatkozóan jogszabály az egészségi veszélyességi pótlékra jogosító beosztások körét nem határozta meg.
A felperes igénye elbírálásánál a bíróságok helyesen vették figyelembe az M. H. Egészségvédelmi Intézet által kiadott minősítést, miszerint az RHP kezelő szolgálati beosztásban az egészségi ártalom veszélye fennáll. A Hszt. végrehajtása tárgyában kiadott - 2002. január 1-jéig a Magyar Honvédség állományára is kiterjedő hatályú - 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 1. számú mellékletének 7. pontja is az egészségkárosító kockázatnak kitett beosztások között szerepeltette a földalatti létesítményekben mesterséges és klimatikus viszonyok között folytatott szolgálati tevékenységet. Mindezekből az elsőfokú bíróság megalapozottan vonta le azt a következetést, hogy a felperes által ellátott beosztásban az egészségkárosító veszély fennállt. Ezt a következtetést támasztja az R. Ezred parancsnokának parancsa, amelyben az előzőekben felsorolt bizonyítékok alapján az állandó egészségi veszélyességi pótlékra jogosult beosztások körét felsorolja, és ebben RHP kezelő beosztás is szerepel.
A felperes a teljes szolgálatteljesítési idejét egészségkárosító veszélynek kitett beosztásban töltötte el, ezért az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy esetében az R. 40. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek megvalósultak, és ezért a Hjt. 114. § (1) bekezdés l) pontjában meghatározott mértékű illetménypótlékra jogosult. Ezt a megállapítást nem érinti az alperes által hivatkozott, az M. É. H. Hivatal levele, amely csupán a jogszabályokat értelmezi, ennélfogva nem minősül bizonyítéknak.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság jogszabálysértés hiányában a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.605/2006.)