adozona.hu
BH+ 2007.6.277
BH+ 2007.6.277
A menetlevél nem helyettesíti a munkaidő-nyilvántartást, illetve a bérkarton bemutatása nem pótolja a munkavállaló részére adandó részletes írásbeli munkabér-elszámolást [Mt. 140/A. §, 160. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes közigazgatási határozatának hatályon kívül helyezését, illetve a munkaügyi bírság törlését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes felügyelősége munkaügyi ellenőrzést tartott a felperesnél, és az annak során feltárt szabálytalanságokra tekintettel a határozatával a felperest a megállapított szabálytalanságok jövőbeni megszüntetésére kötelezte és 300 000 forint munkaügyi bírsággal sújto...
BH+ 2007.6.277 A menetlevél nem helyettesíti a munkaidő-nyilvántartást, illetve a bérkarton bemutatása nem pótolja a munkavállaló részére adandó részletes írásbeli munkabér-elszámolást [Mt. 140/A. §, 160. §].
A felperes keresetében az alperes közigazgatási határozatának hatályon kívül helyezését, illetve a munkaügyi bírság törlését kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes felügyelősége munkaügyi ellenőrzést tartott a felperesnél, és az annak során feltárt szabálytalanságokra tekintettel a határozatával a felperest a megállapított szabálytalanságok jövőbeni megszüntetésére kötelezte és 300 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta. Az alperes a másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a támadott határozatok a tényállást helytállóan állapították meg. A felperes egy munkavállaló munkaszerződésében nem határozta meg a munkavégzés helyét, és ezzel megsértette az Mt. 76. § (5) bekezdésében foglaltakat; három munkavállalónak nem adott a munkaviszonnyal kapcsolatban az Mt. 76. § (7) bekezdése szerinti írásbeli tájékoztatást; hét munkavállaló esetében megsértette a munkavállalók rendes és rendkívüli munkaidejével kapcsolatos adatok nyilvántartására vonatkozó kötelezettségét, nem tett eleget az Mt. 140/A. § (1) bekezdése a) pontjában foglaltaknak; ugyancsak hét munkavállaló esetében az Mt. 160. §-ában előírtak helyett felperes a munkabér-elszámolásról csupán egy táblázatot mutatott a munkavállalóknak, amely a havi munkabéreket, az abból levont járulékokat, valamint a kifizetendő járandóságot tartalmazta, nem jelölte meg az alapját képező munkaidőadatokat, kieső időket, továbbá ebből az elszámolásból nem kaptak egy példányt. Három munkavállaló esetében nem teljesítette az egységes munkaügyi-nyilvántartásba történő bejelentési kötelezettségét [Flt. 57/E. § (1) bekezdés a) pont].
A felperes álláspontjával szemben a bíróság ítélete indokolásában hangsúlyozta, hogy a tehergépjármű vezetők esetében a menetlevél és a tachográf a munkaidő nyilvántartást nem helyettesíti. Az Mt. 160. §-a a munkavállalóknak a munkabérhez való alapvető jogát védi, e nélkül a munkavállalók nem tudják ellenőrizni a munkabérük kiszámításának helyességét. A perbeli esetben a felperes csupán egy bérkartont mutatott be a munkavállalóknak, amelyből példányt nem kaptak. Az EMMA nyilvántartásba való bejelentési kötelezettség teljesítését [Flt. 57/D. § (1) bekezdés] a munkaügyi felügyelők az 1996. évi LXXV. törvény (továbbiakban: Mvt.) 3. § (1) bekezdés b) pontja alapján jogosultak ellenőrizni.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalát kérte. Elsősorban a megelőző eljárásban már előterjesztett nyilatkozataira és érvelésére hivatkozott. Változatlanul előadta, hogy a külföldi állampolgár munkavállaló munkahelyét a munkavállalási engedély tartalmazta, ezért azt nem volt szükséges a munkaszerződésben is feltüntetni. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a tehergépjármű tachográf lapjai a menetlevelekkel együtt alkalmasak voltak az érintett munkavállalók munkaidejének az Mt. 140/A. §-a szerinti nyilvántartására. Az Mt. 160. §-ának megsértését arra hivatkozva vitatta, hogy, e rendelkezésnek csak 2006. január 1-jétől hatályos szövege tartalmazza az elszámolás egyes elemeit. Állította, hogy a munkavállaló számára a személyi jövedelemadóról szóló törvény értelmében bármilyen egyenértékű elszámolás adható, nem csupán az alperes által felhívott okiratok.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását kérte annak helyes ténybeli és jogi indokai alapján.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati kérelemben a Pp. 272. § (1) bekezdése szerint elő kell adni, hogy a támadott határozatot a kérelmező miért tartja jogszabálysértőnek, annak indokaira is kiterjedően. Mivel a felülvizsgálat önálló, rendkívüli jogorvoslat, nem elégséges a korábbi eljárásban előadottakra hivatkozni. A felülvizsgálati kérelem erre vonatkozó része ezért nem képezhette vizsgálat tárgyát.
Téves az a felülvizsgálati álláspont, hogy a hatósági munkavállalási engedély adatai a munkaszerződés kötelező tartalmi elemét, a munkavégzés helyének megjelölését pótolhatják.
Helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a menetlevelek, illetve tachográf nem helyettesítik az Mt. 140/A. §-ában meghatározott munkaidő-nyilvántartást, amely a munkavállalók rendes és rendkívüli munkaidejének, pihenőidejének, szabadságuk kiadásának adatait ellenőrzésre alkalmas módon rögzíti, míg az említett iratokból csupán a vezetési idő állapítható meg.
Az Mt. 160. §-ának a perbeli ellenőrzés időpontjában hatályos rendelkezése szerint is olyan elszámolást kellett adni a munkavállalóknak a munkabérükről, hogy abból a kiszámítás helyességét, valamint a munkabérből való levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudják. A per adatai szerint a felperes ennek megfelelő elszámolást nem adott a határozatban megjelölt hét munkavállalónak, hiszen a kiszámítás helyessége csak a kifizetési jogcímeket is feltüntető bérjegyzék alapján ellenőrizhető. A bérkarton bemutatásával a felperes ennek a kötelezettségének nem tett eleget. Ehhez képest az Mt. 160. § 2006. január 1-jei módosítására hivatkozva e szabály megszegését is sikertelenül vitatta a felülvizsgálati kérelem.
Minthogy a felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján a jogerős ítélet jogszabálysértő volta nem volt megállapítható, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.493/2006.)