adozona.hu
BH 2007.5.165
BH 2007.5.165
Ha a kiküldetést teljesítő munkavállaló közforgalmú autóbuszon elszenvedett balesetéből eredő károk teljes körű megtérítéséről a biztosítóval olyan megállapodást kötött, hogy a megállapodásban foglaltakon túlmenően kárigényt sem a biztosítóval, sem pedig a károkozóval szemben nem érvényesít, ez a munkáltatóra is kiterjed [Mt. 174. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperest 1 495 258 forint kamat megfizetésére kérte kötelezni a 2002. május 27-én történt üzemi balesetével összefüggésben.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest perköltség viselésére kötelezte.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a felperes az S. T.-nél állt munkaviszonyban, amikor 2002. május 27-én munkavégzés közben az X. Rt. autóbuszán üzemi balesetet szenvedett. Sérülésével összefüggésben vagyoni ...
BH 2007.5.165 Ha a kiküldetést teljesítő munkavállaló közforgalmú autóbuszon elszenvedett balesetéből eredő károk teljes körű megtérítéséről a biztosítóval olyan megállapodást kötött, hogy a megállapodásban foglaltakon túlmenően kárigényt sem a biztosítóval, sem pedig a károkozóval szemben nem érvényesít, ez a munkáltatóra is kiterjed [Mt. 174. §].
A felperes keresetében az alperest 1 495 258 forint kamat megfizetésére kérte kötelezni a 2002. május 27-én történt üzemi balesetével összefüggésben.A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest perköltség viselésére kötelezte.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a felperes az S. T.-nél állt munkaviszonyban, amikor 2002. május 27-én munkavégzés közben az X. Rt. autóbuszán üzemi balesetet szenvedett. Sérülésével összefüggésben vagyoni és nem vagyoni kárigényt terjesztett elő a II. rendű beavatkozónál, majd 2004 októberében megállapodás jött létre közöttük 6 000 000 forint összeg erejéig. Ebben rögzítették, hogy a kártérítési összeg megfizetését követően a felperes sem egyösszegű, sem járadékszerű igényt, vagyoni és nem vagyoni kár címén az A. B. Rt.-vel és a károkozóval szemben a káresettel kapcsolatban nem érvényesít. A megállapodás 9. pontjában a felek lemondtak az egyezségi megállapodás megtámadásának jogáról.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy baleset idején hatályos, a gépjármű üzembentartójának felelősségbiztosításáról szóló 171/2000. (X. 13.) Korm. rendelet 7. §-ának (1) bekezdése szerint a károsult kártérítési igényét a biztosítási szerződés keretei között közvetlenül a károkozó üzembentartó biztosítójával szemben is jogosult érvényesíteni. Ugyanakkor a Korm. rendelet ezen rendelkezése nem zárja ki, hogy a felperes igényével a munkáltatóval szemben is fellépjen, így tehát alperesként a felperes munkáltatója is szerepelhetett. A felek szándéka azonban a megállapodás megkötésekor a felperes kárigényének teljes körű és végleges rendezésére irányult, a megállapított 6 000 000 forintos összeg magában foglalta a kamatot is. Így pedig a felperes követelése jogalap hiányában megalapozatlan, ezért a bíróság a keresetet elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, annak indokolását azonban tévesnek találta, így azt megváltoztatta.
A jogerős ítélet szerint az OEP határozatával a balesetet üzemi balesetnek minősítette, ez azonban csak a társadalombiztosítási ellátások szempontjából irányadó. A perbeli baleset úti balesetnek tekintendő, a munkáltató így csak akkor felel, ha a sérült munkavállaló az általa üzemben tartott szállítóeszközön utazott. Jelen esetben nem ez történt, ezért az alperes munkáltató mentesül a felelősség alól, mert a kár működési körén kívül eső, elháríthatatlan ok miatt következett be. A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a felperes és a II. rendű beavatkozó közötti megállapodás 6 000 000 forint összeget rögzít, ez azonban a kamatot nem tartalmazza. A megállapodás 6/1. pontja azonban olyan joglemondást tartalmaz, amely a késedelmes bejelentésből eredő késedelmi kamat érvényesítését nemcsak a biztosítóval, hanem a károkozóval szemben is kizárja.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalát kérte. Érvelése szerint a másodfokú bíróság ítélete jogszabálysértő, mivel tévesen értelmezte az Mt. 174. §-ának (2) bekezdését, illetve figyelmen kívül hagyta az MK 29. számú állásfoglalásban rögzítetteket. A felperes felülvizsgálati érvelése szerint munkavégzése során a munkáltató utasítása alapján kényszerült a munkát ellátni, munkaköri feladatai közé tartozott a telephelyek ellenőrzése is. Ennek során és okaként a munkáltatónak számolnia kellett azzal a kockázattal, hogy a felperes feladatai során egy esetleges balesetnek alanya lehet.
Ezáltal a felperes utazása nem esik a munkáltató alperes működési körén kívül, vagyis felelőssége megállapítható. Mivel a munkáltató felelőssége fennáll, az elmaradt kamat mint kár megtérítését joggal igényelheti.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperes felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A munkáltató a munkavállaló balesetével kapcsolatosan felmerült káráért, illetve egészségkárosodásáért teljes körben felelősséggel tartozik, ha az a munkaviszonnyal összefüggésben keletkezett [Mt. 174. § (1) bekezdés]. A munkáltató a teljes kárt köteles megtéríteni, így a tényleges kár mellett az elmaradt hasznot, illetve a nem vagyoni kártérítés összegét is.
Helyesen hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében az MK 29. számú állásfoglalásban foglaltakra, és annak jelen jogvita eldöntése során való alkalmazhatóságára. Az állásfoglalás b) pontja értelmében ugyanis a kárt előidéző ok akkor minősül a munkáltató működési körén kívül esőnek, ha az független a munkáltató tevékenységétől, tehát ha az előidéző ok és a munkáltató működése között nincs okozati összefüggés.
Az adott esetben a felperes munkaköri kötelezettsége körébe tartozott a külső telephelyeken végzett ellenőri tevékenység, és ezen munkavégzés során következett be balesete, amely úti balesetnek csak a társadalombiztosítás szempontjából tekinthető. A hosszabb idő óta egységes bírói gyakorlat szerint a munkáltató felelősségét a dolgozó munkaköre, illetve a munkáltató érdekében kifejtett tevékenység alapvetően meghatározza. Minderre figyelemmel az alperes a balesettel összefüggésben a kárért felelősséggel tartozik, mivel az - az eset összes körülményének értékelése mellett - működési körön kívül esőnek nem tekinthető.
A felperes és a károkozó biztosítója között megállapodás jött létre a felperes teljes kárának megtérítése érdekében. Ennek 3. pontjában rögzítették, hogy a felperes kijelentése szerint a kártérítés összege magában foglalja a tárgybeli káreset kapcsán részéről felmerült és a jövőben felmerülő teljes vagyoni és nem vagyoni kárigényét. Ebből, és a megállapodás szövegéből az következik, hogy a felperes a munkáltatót érintően is elismerte teljes kártérítését, és ezen felül bizonyított kár pedig nem volt megállapítható (Pp. 164. §). A jogi képviselővel eljáró felperes a megállapodás létrejöttekor nyilvánvalóan figyelembe vette a megkötés idejekor fennálló értékviszonyokat - figyelemmel az összeg nagyságára is - és utalás sincs arra vonatkozóan, hogy esetlegesen az a balesetkori értékek alapján került volna meghatározásra. Ugyancsak nincs semmiféle bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a felperes a megállapodás megkötésekor már számolt azzal, hogy külön fogja a kamatigényt érvényesíteni a munkáltatójával szemben. Erre utal, hogy a biztosítóval való megállapodás megkötése után több hónappal (2005. július) terjesztette elő a kamatra irányuló igényét az alperessel, a munkáltatójával szemben olyan összeg után, amelynek megállapítására egyébként az alperesnek ráhatása nem is lehetett.
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a fenti indokolásbeli módosítással a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.466/2006.)