adozona.hu
BH 2007.5.164
BH 2007.5.164
Ha a közalkalmazott kinevezés-módosítása közös megegyezéssel meghatározott feladatra jött létre, az érvényes volt [Kjt. 21. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes módosított keresetében a közalkalmazotti jogviszonyát megszüntető 2004. március 1-jei alperesi intézkedés jogellenességének megállapítását, és a jogviszonya helyreállítása mellőzésével a jogellenesség jogkövetkezményei alkalmazását, a 2002. október 1-jei kinevezés-módosítás semmisségének, illetve akarathiba miatti érvénytelenségének megállapítását, és a jogellenes részmunkaidős foglalkoztatással összefüggésben a teljes munkaidőre járó illetmény-különbözet megfizetését kérte.
A mun...
BH 2007.5.164 Ha a közalkalmazott kinevezés-módosítása közös megegyezéssel meghatározott feladatra jött létre, az érvényes volt [Kjt. 21. § (2) bekezdés].
A felperes módosított keresetében a közalkalmazotti jogviszonyát megszüntető 2004. március 1-jei alperesi intézkedés jogellenességének megállapítását, és a jogviszonya helyreállítása mellőzésével a jogellenesség jogkövetkezményei alkalmazását, a 2002. október 1-jei kinevezés-módosítás semmisségének, illetve akarathiba miatti érvénytelenségének megállapítását, és a jogellenes részmunkaidős foglalkoztatással összefüggésben a teljes munkaidőre járó illetmény-különbözet megfizetését kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a 2002. október 1-jei kinevezés-módosítás a jogviszony határozott idejűvé alakítása tekintetében semmis. Megállapította továbbá, hogy az alperes 2004. március 1-jei határozatával jogellenesen szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, amely az ítélet jogerőre emelkedésekor szűnik meg. Mindezek alapján kötelezte az alperest a felmentési időre járó átlagkereset és 12 havi átlagkereset különbözete, további 12 havi átlagkereset és mindezek kamatai, valamint a kifizetett illetmény után járó késedelmi kamat megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes az 1999. március 1-jétől öregségi nyugellátásban részesülését követően is tovább dolgozott az alperesnél egyetemi docensként és tanszékvezetőként. A felek 2002. szeptember 30-án az addig határozatlan idejű teljes munkaidős közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó kinevezést 2008. május 14-éig tartó határozott idejű részmunkaidős jogviszonnyá módosították, a munkakör és a vezetői megbízás változatlanul hagyásával. Mindezeket megelőzően az alperes 1999. március 3-án a nyugdíjas korú vezetők és oktatók differenciált nyugdíjazására vonatkozó irányelveket fogadott el, mely szerint a Kari Tanács humánpolitikai stratégiaként határozta meg a vezető oktató és kutatási részleg arra érdemes részének nyugdíjkorhatár elérése utáni megőrzését a fiatalítás mellett. A felperes ennek keretében dolgozott tovább, a kinevezés módosítása után egy fiatal oktatóval foglalkozott, akit bevont a kutatómunkába, és fokozatosan kivonult a tanszék életéből.
Az alperes 2004. március 1-jén kelt határozatával a Kjt. 27. § (2) bekezdésére alapítottan 12 havi átlagilletmény megfizetése mellett megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát.
A munkaügyi bíróság részben találta megalapozottnak a felperes keresetét. Úgy ítélte meg, hogy a kinevezés módosítása az Mt. 4. §-ába ütközött, mivel a felperes jogos érdekeinek csorbítására vezetett. Az akarathiba miatti megtámadást elkésettnek minősítette. A munkaügyi bíróság a közös megegyezésre és a teljesített munkaidőre tekintettel nem találta jogszabálysértőnek a részmunkaidőre vonatkozó kinevezés-módosítást. A határozott időre módosított kinevezés semmisségére tekintettel jogellenesnek minősítette a közalkalmazotti jogviszonyt megszüntető munkáltatói jognyilatkozatot, és ennek megfelelően marasztalta az alperest.
A felperes fellebbezése a keresetének mindenben helyt adó ítélet hozatalára, az alperes fellebbezése a kereset teljes elutasítására irányult.
A másodfokú bíróság ítéletével a késedelmi kamat megfizetésére vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést helybenhagyta, a munkaügyi bíróság ítéletét ezt meghaladóan megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság a kiegészített tényállás alapján arra következtetett, hogy a határozott időre vonatkozó kinevezés-módosítás a nyugdíjas korú vezető oktatók differenciált nyugdíjazására vonatkozó irányelvek alapján, a felperes részéről egy fiatal oktató "kinevelésében" közreműködés céljából jött létre, ezért nem ütközött a Kjt. 21. § (2) bekezdésébe, továbbá nem volt rendeltetésellenes. Megállapította továbbá, hogy a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése megfelelt a Kjt. 27. § (2) bekezdésében előírtaknak. A felperes felülvizsgálati kérelmében a Kjt. 21. § (2) bekezdése, az Mt. 4. § (2) bekezdése és az MK 95. számú állásfoglalás megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint a határozott időre vonatkozó kinevezés-módosítás akkor lett volna érvényes, ha írásban tartalmazza azt a feladatot, meghatározott munkát, vagy helyettesítendő munkakört, amelyre létrejött. Érvelése szerint ez "a törvény szelleméből következik", ezért a másodfokú bíróság a határozott idővel kapcsolatos alperesi előadást nem is vizsgálhatta volna. Utalt arra, hogy ezzel kapcsolatos korábbi - terjedelmi okból megismételni nem kívánt - nyilatkozatait fenntartja. Előadta még, hogy a másodfokú bíróság tévesen vizsgálta az alperesnek a jogai csorbítására irányuló szándékát, mivel nem ennek, hanem a tényleges következménynek van jelentősége az Mt. 4. § (2) bekezdése és az MK 95. számú állásfoglalás tekintetében. Mindezek alapján a felperes az alperes kereset szerinti marasztalását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között, az abban előadott indokok alapján vizsgálta. A felülvizsgálati eljárás önálló jogorvoslati jellegére tekintettel a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben előadott jogi érvelés alapján vizsgálható, és nincs mód a korábbi beadványokra hivatkozás figyelembevételére [Pp. 270. § (1) bekezdés, BH 1995/99.].
A felülvizsgálati kérelem alaptalanul hivatkozott arra, hogy a határozott idejű közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Kjt. 21. § (2) bekezdésében előírt jogszabályi feltételeket a kinevezésnek tartalmaznia kell.
A kinevezés kötelező tartalmi elemeiről a Kjt. 21. § (3) bekezdése rendelkezik, ezek sorában nem találhatók azok a feltételek, amelyeket a határozott idejű közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozóan a Kjt. 21. § (2) bekezdése előír. Következésképpen helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a jogszabályi feltételek fennállására a perben bizonyításnak volt helye. A felperes ezért alaptalanul hivatkozott arra, hogy a Kjt. 21. § (2) bekezdésében szabályozott feltételeknek a kinevezés módosításban meghatározása hiányában egymagában megállapítható volt a kinevezés-módosítás határozott időre vonatkozó kikötésének semmissége.
A felülvizsgálati kérelem nem vitatta - az egyébként helytállóan feltárt - tényállást arról, hogy a sérelmezett kinevezés-módosítás közös megegyezéssel meghatározott feladatra jött létre azoknak a kari irányelveknek a végrehajtása érdekében, amelyek kidolgozásában a felperes is részt vett, és azokkal egyetértett.
Nem alapos a felperes felülvizsgálati érvelése a rendeltetésellenesség tekintetében sem. A másodfokú bíróság által kiegészített, a döntése alapjául vett tényállást a felperes nem vitatta. Eszerint a felperes 1999-ben részt vett a differenciált nyugdíjazás és a fiatalabb oktatói kar kialakításával kapcsolatos irányelvek megalkotásában, egyetértett azzal, hogy ezzel összefüggésben egy konkrét feladatra (B. B. fiatal oktató betanítása) jön létre a kinevezés-módosítása. Ezt megelőzően viszont a felperes kérte 2000-ben és 2001-ben, hogy a doktori disszertációja és a jubileumi jutalomhoz szükséges jogviszony elérése érdekében az alperes még legalább egy évig ne éljen felmentéssel. Ilyen körülmények miatt nem jogellenes, és nem ütközik az Mt. 4. §-ába a másodfokú bíróság következtetése a rendeltetésellenes joggyakorlás hiányáról a kinevezés-módosítás tekintetében. A munkaügyi bíróság ezzel kapcsolatos álláspontja azért téves, mivel csupán a felmentés és a határozott idejű jogviszony megszüntetése adott esetben alkalmazott jogkövetkezményét vetette össze, és figyelmen kívül hagyta a továbbfoglalkoztatás hosszabb időtartamát. A felperes ezért a jogainak csorbítását eredményező alperesi magatartásra alaptalanul hivatkozott.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a kamatra vonatkozó rendelkezés tekintetében nem érintette, ezt meghaladóan hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.442/2006.).