adozona.hu
BH 2007.5.163
BH 2007.5.163
A pénzkezelő általános megőrzési felelősségére a leltárfelelősségre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók [Mt. 169. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását, a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását, az alperes kártérítési határozata hatályon kívül helyezését, és a munkabéréből levont 22 378 forint kártérítés visszafizetését igényelte.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a rendes felmondás jogellenessége iránti keresetet. Hatálytalanította viszont a munkáltató kártérítési határozatát, és - az alperes viszontkeresete szerint - kötelezte a felpere...
BH 2007.5.163 A pénzkezelő általános megőrzési felelősségére a leltárfelelősségre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók [Mt. 169. § (1) bekezdés].
A felperes keresetében az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását, a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását, az alperes kártérítési határozata hatályon kívül helyezését, és a munkabéréből levont 22 378 forint kártérítés visszafizetését igényelte.A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a rendes felmondás jogellenessége iránti keresetet. Hatálytalanította viszont a munkáltató kártérítési határozatát, és - az alperes viszontkeresete szerint - kötelezte a felperest 84 620 forint kártérítés és kamatai megfizetésére azzal, hogy feljogosította a felperest a munkabéréből levont 22 378 forint beszámítására.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes irodavezetőként utazások szervezésével foglalkozott, munkaköri kötelezettségét képezte a szabályszerű pénzkezelés és pontos bizonylatolás. Az alperes a 2004. szeptember 9-én kelt rendes felmondását azzal indokolta, hogy az utasoktól bevételezett összegnél alacsonyabb összeg került átutalásra egy társirodához, és ezért az alperes a felperes felelősségét megállapította. Az alperes határozatával 200 000 forint kár megtérítésére kötelezte a felperest, és utolsó havi munkabéréből le is vont 22 378 forintot ezen a jogcímen.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítás alapján a rendes felmondás indokát valósnak és okszerűnek találta, a kártérítési határozatot viszont az Mt. 173. §-ában előírt feltétel (kollektív szerződéses szabályozás) hiánya miatt hatálytalanította. Az alperesnek a kártérítés iránti viszontkeresete tekintetében megállapította, hogy a felperes pénzkezelőnek minősült, ezért az Mt. 169. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felperest a bizonyított hiány megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, fellebbezett részében annyiban változtatta meg, hogy a rendes felmondás jogellenessége jogkövetkezményei iránti kereset tekintetében a pert megszüntette, ezt meghaladóan - a marasztalás teljesítési határideje, és a kamat pontosításával - helybenhagyta.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes 2004. szeptember 9-én a rendes felmondás átvételét megtagadta, erről az alperes jegyzőkönyvet vett fel, ezért a 2004. november 23-án - igazolási kérelem nélkül - előterjesztett kereset elkésett. A felperes kártérítésre kötelezése körében utalt arra, hogy a felperest terhelte volna a bizonyítás a pénzeszközök általa hivatkozott nem egyedüli kezelése tekintetében.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az eljárt bíróságok új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint az alperes viszontkeresetét a leltárfelelősségre vonatkozó szabályok szerint kellett volna elbírálni, és arra tekintettel elutasítani, hogy a felperessel leltárfelelősségi megállapodást nem kötöttek, a leltári készletet kezelő munkavállaló alkalmazásához a felperes hozzájárulását nem kérték, szabályos leltárfelvételre nem került sor, továbbá az alperes elmulasztotta az Mt. 170/C. § (5) bekezdésében előírt 60 napos határidőt is. Arra is hivatkozott, hogy a pénzeszközöket nem egyedül kezelte, amit az alperes sem vitatott. Mindezek miatt a rendes felmondást is jogellenesnek tartotta. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság "érdemben nem vizsgálta az ügyet".
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a felperes munkaköri kötelezettségei körébe tartozott - egyebek mellett - a kiválasztott utazás előlegének átvétele, annak külön számlatömbben bevételezése, befizetése az utazási iroda bankszámlájára, és a befizetési bizonylatnak az utas mappájában elhelyezése. A felperes tehát a vezetői feladatai mellett maga is pénzkezelő volt, akit ennek alapján elszámolási kötelezettség terhelt. Ezért az eljárt bíróságok helytállóan alkalmazták a kártérítés tekintetében az Mt. 169. § (1) bekezdését, mely szerint a pénzkezelő vétkességére tekintet nélkül köteles a teljes kárt (hiányt) megtéríteni a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dolgokban keletkezett hiány esetén, amelyeket állandóan őrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel.
A felperes felülvizsgálati érvelése téves volt a leltárfelelősségre vonatkozó szabályok (leltárfelelősségi megállapodás, 60 napos határidő) alkalmazásáról, mivel a pénzkezelők általános megőrzési felelősségére a leltárhiányért való felelősségre vonatkozó jogszabályi rendelkezések nem alkalmazhatók, a leltárhiány fogalma nem azonos a pénz- és értékkezelők elszámolási hiányával. Ezért a felperes az Mt. 170/A-D. §-ai megsértésére alaptalanul hivatkozott.
Az Mt. 169. § (2) bekezdése előírja, hogy a megtérítési kötelezettség alól a munkavállaló akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő, vagy a munkáltató a biztonságos őrzés feltételeit nem biztosította. A felperes a mentesülésre alapot adó körülményt a perben - a munkaügyi bíróság erre vonatkozó kioktatása ellenére - nem bizonyított, még bizonyítási indítványa sem volt. A felülvizsgálati kérelmében sem hivatkozott el nem bírált, illetve figyelmen kívül hagyott bizonyítékra.
A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a munkáltató jogerős kötelezés hiányában nem volt jogosult a munkabéréből a kártérítés levonására, az ezzel összefüggő felperesi igénynek azonban az eljárt bíróságok helyt adtak, amikor kötelezték az alperest a levont munkabér (22 378 forint és kamatai) megfizetésére azzal, hogy azt a felperes marasztalásába be kellett számítani.
A rendes felmondás tekintetében a felperes nem vitatta a keresete elkésettségére vonatkozó jogerős ítéleti álláspontot [Mt. 6. § (4) bekezdés, Mt. 202. § b) pont]. A rendes felmondás jogellenessége iránti keresetet illetően a másodfokú bíróság a pert a Pp. 157. § (1) bekezdése alapján, figyelemmel a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontjára megszüntette. Következésképpen a felmondás érdemi vizsgálatára nem kerülhetett sor, ezért ennek elmulasztását a felperes alaptalanul sérelmezte.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a munkaügyi bíróság ítélete fellebbezéssel nem érintett részét nem érintette, ezt meghaladóan hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.323/2006.)