adozona.hu
BH 2007.5.162
BH 2007.5.162
A közalkalmazotti jogviszony felmentéssel való megszüntetését az együttműködési kötelezettség tartós megsértése megalapozhatja [Kjt. 30. § (1) bekezdés d) pont; Mt. 103. § (1) bekezdés c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresete alapján a munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, és ennek alapján kötelezte az alperest 562 842 forint végkielégítés, valamint 79 826 forint kártérítés és kamata megfizetésére.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes 1986-tól dolgozott az alperesnél foglalkozás-szervező, szociális munkás munkakörben, feladatkörébe tartozott még az alperes kezelésében lévő képzőművészeti közgyűjtemény d...
BH 2007.5.162 A közalkalmazotti jogviszony felmentéssel való megszüntetését az együttműködési kötelezettség tartós megsértése megalapozhatja [Kjt. 30. § (1) bekezdés d) pont; Mt. 103. § (1) bekezdés c) pont].
A felperes keresete alapján a munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, és ennek alapján kötelezte az alperest 562 842 forint végkielégítés, valamint 79 826 forint kártérítés és kamata megfizetésére.Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes 1986-tól dolgozott az alperesnél foglalkozás-szervező, szociális munkás munkakörben, feladatkörébe tartozott még az alperes kezelésében lévő képzőművészeti közgyűjtemény dokumentálása. A felperesnek a munkáltatói jogkör gyakorlójával azt követően romlott meg a kapcsolata, hogy az addig igazgatóhelyettesként dolgozó élettársa helyébe az alperes új igazgatóhelyettest bízott meg. Az alperes azt követően, hogy a felperes (és élettársa) visszautasították a jogviszonyuk megszüntetésére vonatkozó közös megegyezést, a felperes közalkalmazotti jogviszonyát felmentéssel megszüntette. A 2003. október 1-jén kelt felmentés a Kjt. 30. § (1) bekezdés d) pontjára és a felperes összeférhetetlen magatartására hivatkozott, amely miatt nem tudnak vele együtt dolgozni.
A munkaügyi bíróság a munkáltatói jogkört gyakorló tanúnyilatkozata alapján azt állapította meg, hogy a munkáltató tévesen értelmezte az összeférhetetlenség fogalmát. Ezalatt ugyanis azt értette, hogy a felperes nem végezte el a rábízott feladatokat. A munkaügyi bíróság ezt tényszerűen meg is állapította, de úgy ítélte meg, hogy a felmentés adott indokolása nem felel meg a Kjt. 30. § (1) bekezdés d) pontjában előírtaknak. Abból pedig, hogy a felperes (és élettársa) "személye tűrhetetlenné vált a munkáltató részére, és az alperes mindenképpen szabadulni kívánt a felperestől", az Mt. 4. § (2) bekezdése szerinti rendeltetésellenes joggyakorlásra következtetett. Az Mt. 161. § (1) bekezdés és a 162. § (1) bekezdés alapján rendelkezett a felperestől jogalap nélkül levont illetmény megfizetéséről.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával arról, hogy az összeférhetetlenségre vonatkozó felmentési indok nem azonos a tartós alkalmatlansággal, a felmentés az utóbbival kapcsolatos indokot nem tartalmaz. Helytállónak találta továbbá az illetménylevonással összefüggő elsőfokú ítéleti következtetést is.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. Sérelmezte az alperes igazgatóhelyettese és gazdasági előadója tanúnyilatkozatának - álláspontja szerint etnikai hovatartozásuk miatti - figyelmen kívül hagyását. Előadta, hogy a perben bizonyította a felperes fegyelmezetlen, összeférhetetlen, kezelhetetlen magatartását, amely miatt tartósan alkalmatlanná vált a munkaköri feladatai ellátására. A felperes és két munkatársa sorozatosan megszegték a munkáltató utasításait, azoknak ellenszegültek, és érdemi munkavégzés nélkül töltötték a munkaidejüket. Az illetménylevonás tekintetében arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok a megváltott szabadságot ismételten kifizettették.
A Legfelsőbb Bíróság az adott ügyben még irányadó Pp. 273. § (6) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint az alperes a perben nem tudta bizonyítani, hogy a munkaköre ellátására tartósan alkalmatlanná vált, a tanúk olyan indokokra hivatkoztak, amelyek "nem merítik ki az összeférhetetlenség fogalmát".
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos.
A 2003. október 1-jén kelt felmentés határozott indokot tartalmazott arról, hogy az alperes mit értett a felperes összeférhetetlen magatartásán. Eszerint az ok "az utóbbi időben folyamatosan tapasztalt együttműködési - munkatársi kapcsolati problémák", amelyről, és az együttes munkavégzés lehetetlenségéről a gazdasági előadó és az igazgatóhelyettes írásban tájékoztatta a mindezeket ugyancsak tapasztaló igazgatót. Ez az indokolás, amennyiben annak valósága bizonyított, megfelel a Kjt. 30. § (1) bekezdés d) pontjában előírt feltételeknek, amely szerint felmentéssel megszüntethető a közalkalmazott jogviszonya, ha munkaköri feladatai ellátására tartósan alkalmatlan, vagy nem megfelelően végzi a munkáját.
Az alperes eszerint a felmentést jogszerűen alapozhatta az Mt. 103. § (1) bekezdés c) pontjában előírt együttműködési kötelezettség tartós megsértésére, és a perben azt kellett vizsgálni, hogy az ennek bizonyítására felhozott konkrét tények és körülmények igazolták-e a felperes tartós alkalmatlanságát, arra is tekintettel, hogy az alkalmasság kérdése nem szűkíthető le a szoros értelemben vett munkavégzésre.
Az ítélkezési gyakorlat szerint, ha a nem megfelelő munkavégzés, a munkaköri kötelezettség elmulasztása egyben fegyelmi vétséget is megvalósít, a munkáltató döntésén múlik, hogy fegyelmi eljárást indít, vagy a Kjt. 30. § (1) bekezdés d) pontja alapján a közalkalmazotti jogviszonyt felmentéssel megszünteti.
A felperes nem élt fellebbezéssel és felülvizsgálati kérelemmel; a felülvizsgálati ellenkérelmében előadottak nem cáfolták a másodfokú bíróság által elfogadott elsőfokú ítéleti tényállást. Eszerint a felperes és az alperesnél korábban igazgatóhelyettesi munkakört betöltő élettársa személyi és munkakapcsolata a munkáltatói jogkört gyakorló igazgatóval fokozatosan és súlyosan megromlott. Az igazgató szerint a felperes és élettársa magatartásukkal rontották a munkahelyi légkört, és az általuk okozott feszültség az intézmény érdekeit és hatékony működését veszélyeztette. A tárgyaláson személyesen és jogi képviselővel részt vevő felperes nem vitatta az igazgató ezzel összefüggő tanúnyilatkozatát: "a munkakapcsolatok olyan torz állapotba jutottak, amely súlyosan érintette az intézmény érdekét ... a felperes súlyos károkat okozott az alperesnek, gyakorlatilag minden rábízott munkát elszabotált ... nem tudtam olyan feladatot adni a felperesnek, hogy teljesítse ... a munkatársak között feszültséget keltett, M. Zs.-vel klikket alkottak ... nekik volt köszönhető, hogy elmenekültek a roma munkatársak, mivel folyamatosan megalázták őket ... H. J.-né, R. M. írásban és F. É. szóban is sérelmezték a felperes magatartását, de számos más munkatárs is volt az alperesnél, akik közölték, hogy szívesen dolgoznak az alperesnél, azonban a felperes és élettársa által keltett légkörben nem kívánnak és nem tudnak tovább dolgozni ... a raktárban kellett volna a felperesnek a fő tevékenységét végezni, a porban, piszokban hevert több száz festmény".)
Az igazgatóhelyettes és a gazdasági igazgató egybehangzóan - és felperes által ugyancsak nem vitatottan - előadták, hogy a felperes nem vezette a jelenléti ívet, nem tartotta be a munkarendet, munkaidő alatt a számítógépen játszott, az igazgatóhelyettes utasításainak nem tett eleget.
Tény tehát, hogy a felperes és a felettese valamint munkatársai közötti kapcsolat a felperes magatartása miatt súlyosan megromlott és ez azzal függött össze, hogy a felperes a munkáját nem végezte megfelelően, a szervezetszerű működés és a munkarend tekintetében megtagadta az együttműködést a felettesével és a munkatársaival.
A felperes a perben a munkáltatói jogkör gyakorlójának arra az előadására sem tett észrevételt, hogy a "feljelentő levelei" alapján számtalan revízió volt az alperesnél, de nem találtak semmilyen szabálytalanságot.
Mindezekből megállapítható, hogy az első- és a másodfokú bíróság a felmentési indok téves értelmezése miatt nem vette figyelembe a felperes tartós alkalmatlanságát alátámasztó ítéleti tényállást. Az alperes felülvizsgálati kérelme ezért megalapozottan hivatkozott a Kjt. 30. § (1) bekezdés d) pontja megsértésére a felmentés jogellenessége megállapítását illetően. Az együttműködési kötelezettségét súlyosan megsértő felperes tekintetében a munkaügyi bíróság tévesen jelölte meg az Mt. 4. § (2) bekezdése megsértését, a közalkalmazott alaptalan bejelentései a bizonyított tartós alkalmatlanságon és nem megfelelő munkavégzésen alapuló felmentését önmagában nem teszik rendeltetésellenessé.
Nem alapos a felperes illetményéből történt levonás jogellenessége megállapítását és emiatt az alperest "kártérítés" megfizetésére kötelező jogerős ítéleti rendelkezést sérelmező felülvizsgálati érvelés, mivel a levonásra az Mt. 162. § (1) bekezdés megsértésével került sor, továbbá - amennyiben az elszámoláskor volt is túlfizetés a felperes javára - az alperes beszámítási kifogással, illetve viszontkeresettel nem élt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a 79 826 forint kártérítés és kamata megfizetésére kötelező elsőfokú ítéleti rendelkezést helybenhagyó részében hatályában fenntartotta. Ezt meghaladóan hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletének a felmentés jogellenességét megállapító, az alperest a jogellenesség jogkövetkezményeiben és perköltségben marasztaló rendelkezéseit megváltoztatta, és a felperesnek a felmentés jogellenessége jogkövetkezményei iránti keresetét elutasította [Pp. 275. § (3) és (4) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.166/2006.)