adozona.hu
BH+ 2007.5.231
BH+ 2007.5.231
A rendkívüli felmondásra okot adó minősített kötelezettségszegésnek minősül, ha a munkavállaló szándékosan valótlan adatot szolgáltat a munkában töltött idejéről, és ez alkalmas arra, hogy a munkáltatót megtévessze, jogosulatlan bérfizetést eredményezzen [Mt. 96. § (1) bekezdés b) pont, 103. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, és eredeti munkakörbe való visszahelyezése mellőzésével 12 havi átlagkereset, 2 havi végkielégítés és 45 nap felmondási időre járó munkabér megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes kezdetben targoncavezető, majd raktáros munkakörben állt az alperes alkalmazásában. Az alperes telephelye 2003. októberében megváltozott,...
BH+ 2007.5.231 A rendkívüli felmondásra okot adó minősített kötelezettségszegésnek minősül, ha a munkavállaló szándékosan valótlan adatot szolgáltat a munkában töltött idejéről, és ez alkalmas arra, hogy a munkáltatót megtévessze, jogosulatlan bérfizetést eredményezzen [Mt. 96. § (1) bekezdés b) pont, 103. § (1) bekezdés].
A felperes keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, és eredeti munkakörbe való visszahelyezése mellőzésével 12 havi átlagkereset, 2 havi végkielégítés és 45 nap felmondási időre járó munkabér megfizetését kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes kezdetben targoncavezető, majd raktáros munkakörben állt az alperes alkalmazásában. Az alperes telephelye 2003. októberében megváltozott, P.-re költözött. Az alperes az itt bevezetett rendszer szerint minden munkanapra munkaidő nyilvántartási lapot adott ki, amely tartalmazta a munkát végző raktári dolgozók nevét, a munkakezdés idejét, illetve befejezésének idejét, és a 4. rovatban a biztonsági őrök aláírását. Ez a munkaidő-nyilvántartási lap volt a bérszámfejtés alapja. A raktárbázis őrzési és rendészeti feladatainak ellátására az alperes külső céget: a B. Kft.-t bízta meg. A B. Kft. alkalmazottai végezték az alperes használatában lévő raktárépületek nyitását, illetve zárását a munkaidő elején, illetve végén, és ellenőrizték, hogy az alperes dolgozói a jelenléti ívet a valóságnak megfelelően vezetik-e.
Az alperes első alkalommal 2004. június 14-én végzett ellenőrzést arra nézve, hogy a dolgozók a jelenléti ívet megfelelően vezetik-e. A logisztikai vezető: Sz. P. este 19.30 és 19.45 közötti időben tért vissza a raktárbázisra ellenőrzés céljából, és azt az előírás szerint lezárva találta. Másnap reggel elkérte az előző napi jelenléti íveket és észlelte, hogy a felperes - aki 14-én az alperes részéről a raktárban munkát végzett - 20 óra 30 percet tüntetett fel a munkahelyről való távozás idejeként. Mind a beérkezés, mind a távozás idejénél tett bejegyzést aláírásával is ellátta. Ez alkalommal a jelenléti íven - a munkaidő-nyilvántartási lapon - az őr aláírása rovatban a felperes neve mellett aláírás nem szerepel, tehát az őr a felperesi bejegyzést nem igazolta. Az eltérést észlelve felvette a kapcsolatot a B. Kft. helyi vezetőjével K. T.-vel, és tőle megtudta, hogy 14-én az őrszolgálati dolgozó elmulasztotta K. T.-t vezetékes telefonon tájékoztatni a zárás időpontjáról. Ezt követően meghallgatták a raktárba beosztott alperesi és a "külsős" munkavállalókat, erről emlékeztetőt vettek fel.
Az alperes ügyvezető igazgatója 2004. június 30-án a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Az indokolás szerint a felperes 2004. június 14-én az esti zárás időpontjáról munkaidejére vonatkozóan a munkáltatójának nem valós adatokat szolgáltatott, a munkaidő munkában töltésére, az utasítás szerinti munkavégzésre vonatkozó lényeges kötelezettséget szándékosan megszegte.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét nem találta alaposnak. Megállapította, hogy az alperes az Mt. 96. § (4) bekezdése szerinti 15 napos határidőn belül élt a rendkívüli felmondás jogával.
A munkaügyi bíróság a meghallgatott tanúk vallomása alapján, az azokban foglalt ellentmondásokat is összevetve bizonyítottnak találta, hogy Sz. P., a felperes munkahelyi felettese 2004. június 14-én 19 óra 30 perc és 19 óra 45 perc közötti időpontban tartott ellenőrzést az alperes raktárbázisán. A felperes állításával szemben, miszerint biztonsági okokból nem viselhettek karórát, a munkaügyi bíróság a munkavédelmi szabályzat és B. J. tanúvallomása alapján arra következtetett, hogy a felperes magánál tartott karóráról vagy mobiltelefonjáról, vagy az irodában lévő óráról tudomást szerezhetett volna a távozás pontos időpontjáról. A felperes kötelezettségszegésének súlyát úgy értékelte, hogy az a rendkívüli felmondást megalapozta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Megállapította, hogy a munkaügyi bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg a tényállást, és a jogi következtetése is helytálló. A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy az alperes nem bizonyította az ellenőrzés napját és időpontját. Ezzel kapcsolatban kitért arra, hogy a raktárbázisról az utolsó tehergépkocsi 19.25-kor távozott, és a gyakorlat szerint a raktár az utolsó teherautó távozása után zár; ezzel szemben a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy 20 óra 30 percig a raktárban munkát kellett végeznie, ezt azonban nem tudta bizonyítani. A munkaidő-nyilvántartás a bérfizetés alapja, ezért a kötelezettségszegés súlya okszerűen alátámasztotta a rendkívüli felmondást.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, és a kereseti kérelmének helyt adó határozat hozatalát kérte. Sérelmezte, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta azokat a tanúvallomásokat, amelyek szerint a biztonsági őrök vezették a jelenléti íveket, ők adták meg az időpontokat, és az ő mulasztásukat nem lehet felperes terhére értékelni. Hivatkozott arra is, hogy, ha valóban későbbi időpont szerepelne a jelenléti íven, ennek csak csekély jelentősége lehet, hiszen havi bérben dolgozott, és nem a jelenléti ív alapján került sor a munkabére számfejtésére. Vitatta, hogy őt terhelte annak bizonyítása, hogy az utolsó gépkocsi távozása, illetve a jelenléti íven szereplő időpont közötti időt munkával töltötte. Kifogásolta, hogy Sz. P. vallomására alapította a döntését a bíróság, amelyet más tanúvallomás nem támasztott alá. Sérelmezte, hogy a bíróság elmulasztotta a cselekmény súlyát vizsgálni, az alperes az el nem számolt 25 perc munkaidőhöz képest aránytalan jogkövetkezményt alkalmazott.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban nincs helye a bizonyítás adatainak ismételt egybevetésének és értékelésének, azaz felülmérlegelésnek, a Legfelsőbb Bíróság csupán azt vizsgálhatja, hogy a bizonyítékok mérlegelése során nem történt-e jogszabálysértést megalapozó nyilvánvalóan okszerűtlen, iratellenes következtetés (BH 2001/197.).
Az adott esetben az ítéleti tényállást illetően ilyen jogszabálysértés nem volt megállapítható.
A peres iratokhoz csatolt jelenléti ív alapján egyértelműen megállapítható, hogy a 2004. június 14-én a jelenléti ívre a felperes saját kezűleg írta alá érkezésének és távozásának időpontját, azt ő aláírta, a biztonsági őr aláírása azonban hiányzik. A felperes terhére rótt magatartás elkövetése szempontjából tehát nincs jelentősége a felülvizsgálati kérelemben felhozott annak a körülménynek, hogy más esetekben a jelenléti ívet a biztonsági őrök töltötték ki és azokat a munkavállaló írta alá. A felülvizsgálati előadásnak egyébként ellentmond az, hogy a periratokhoz csatolt jelentéti ívek tanúsága szerint túlnyomó részt azokat maguk a munkavállalók töltötték ki, írták alá, és a biztonsági őrök igazolásul aláírták. Ehhez képest felperes az adott esetben a biztonsági őr aláírásával sem igazoltatta távozása bejegyzett időpontját, ami alátámasztja azt a következtetést, hogy felperes alaptalanul hivatkozott a biztonsági őr által bemondott időpont bejegyzésére.
Az alperes által becsatolt 2003. év decemberében készült munkavédelmi szabályzat rendelkezése szerint szállítási, rakodási munkánál, valamint berendezések mozgó részei mellett gyűrű, nyaklánc, karkötő stb. nem viselhető. A szabályzat azonban azt nem tiltotta, hogy az érintettek karórát tartsanak maguknál. A felperes egyébként nem targoncás munkakörben dolgozott a perbeli időszakban, hanem már raktárosként, tehát nem végzett szállítási, rakodási munkát, amelyre az idézett munkavédelmi előírás vonatkozhatott. Nem hivatkozhatott tehát felperes a bejegyzett időponttal kapcsolatban vétlenségére az alperes előírásai miatt.
A per adataival ellentétes az a felülvizsgálati okfejtés, hogy mivel havibéres volt felperes, a munkabérét nem a jelenléti ív alapján számfejtették, ezért nem fűződött érdeke a valóságtól eltérő időpont feltüntetéséhez. A felperes maga adta elő, hogy két műszakban dolgoztak, a második műszak 11 órától 19.30-ig tartott, és a túlórák számának jelentős megnövekedése miatt mellőzte a blokkolóóra alkalmazását az alperes. A peres iratokhoz csatolt, a felperes nem rendszeres jövedelmére vonatkozó igazolások jelentős összegű túlóradíjazásra (pl. 2004. V. hónapban 49 372 forint, VI. hónapban 39 580 forint) vonatkozó adatokat tartalmaznak. Mindezek alapján tehát okszerűen következtettek az eljárt bíróságok arra, hogy a munkaidő-nyilvántartás jelentőségével a felperesnek tisztában kellett lennie, mivel a jelenléti íveken szereplő munkaidő adatok képezték a bérszámfejtés alapját.
A felperes a perbeli beadványában maga állította, hogy "akkor mehettünk el, amikor az utolsó teherautó is távozott". Az érintett napon az utolsó gépkocsi tartózkodási igazolása szerint 19 óra 25 perckor távozott P.-ről. Perbeli tanúvallomás szerint "a raktárban dolgozók az utolsó kocsi távozása után 10 perccel legfeljebb negyedórával később már elhagyták a raktárakat". Az előbbiek alátámasztják azt az ítéleti megállapítást, miszerint az ellenőrzés 19 óra 30 perc és 19 óra 45 perc közötti időben történt. Megalapozatlan ezért az a felülvizsgálati támadás, hogy e tekintetben a tényállást a bíróság kizárólag Sz. P. tanúvallomására alapította.
A felperes terhére rótt, bizonyított kötelezettségszegést helyesen értékelték a bíróságok az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjának megfelelő, minősített kötelezettségszegésnek. A felperes szándékos magatartásával megszegte a munkaidő munkában töltésére vonatkozó kötelezettségét, és a munkában töltött idejére vonatkozó valótlan adatszolgáltatása alkalmas volt arra, hogy a munkáltatót megtévessze, anyagi károsodásával járó jogosulatlan bérfizetést (túlóradíj) eredményezzen [Mt. 103. § (1) bekezdés a) és c) pont].
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.715/2006.)