adozona.hu
BH+ 2007.5.229
BH+ 2007.5.229
A munkáltató az üzemi tanácsot megillető együttdöntési jog fennállását nem vitathatja arra hivatkozva, hogy az ingatlan jóléti jellege megszűnt, ha ezt a munkáltató egyoldalú intézkedése eredményezte [Mt. 65. § (1) bekezdés, 67. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A kérelmező üzemi tanács a kérelmében annak megállapítását kérte, hogy a kérelmezett megsértette az együttdöntési jogát a strandfürdő, a közösségi ház, a H. P. munkásszállás és B. úti munkásszállás jóléti ingatlanok értékesítésével, ezért ezek az egyoldalú munkáltatói intézkedések érvénytelenek. Arra hivatkozott, hogy az Mt. 65. § (1) bekezdése alapján - kollektív szerződéses rendelkezés hiányában is - megilleti az együttdöntési jog, és a munkáltató az előzetes tárgyalásokon megismert álláspo...
BH+ 2007.5.229 A munkáltató az üzemi tanácsot megillető együttdöntési jog fennállását nem vitathatja arra hivatkozva, hogy az ingatlan jóléti jellege megszűnt, ha ezt a munkáltató egyoldalú intézkedése eredményezte [Mt. 65. § (1) bekezdés, 67. §].
A kérelmező üzemi tanács a kérelmében annak megállapítását kérte, hogy a kérelmezett megsértette az együttdöntési jogát a strandfürdő, a közösségi ház, a H. P. munkásszállás és B. úti munkásszállás jóléti ingatlanok értékesítésével, ezért ezek az egyoldalú munkáltatói intézkedések érvénytelenek. Arra hivatkozott, hogy az Mt. 65. § (1) bekezdése alapján - kollektív szerződéses rendelkezés hiányában is - megilleti az együttdöntési jog, és a munkáltató az előzetes tárgyalásokon megismert álláspontja ellenére értékesítette az érintett ingatlanokat.A kérelmezett a kérelem elutasítását kérte. Nem vitatta az ingatlanok értékesítésének tényét, de álláspontja szerint az ingatlanok nem minősültek jóléti ingatlannak az eladás időpontjában, a kérelmezett nem jóléti jelleggel üzemeltette azokat.
A munkaügyi bíróság végzésével megállapította, hogy a kérelmezett a strandfürdő, a közösségi ház, a H. P. és a B. úti jóléti ingatlanok értékesítésével megsértette a kérelmező együttdöntési jogát, az ingatlanok értékesítésére vonatkozó munkáltatói intézkedés érvénytelen.
A megállapított tényállás szerint a kérelmezett kollektív szerződése jóléti intézményként sorolta fel a munkásszállókat (H. P. és B. út 2. sz.), a közösségi házat és éttermet, a strandfürdő létesítményeit, valamint a jégpálya üzemi technológiával össze nem függő létesítményeit. A kérelmezett 2001. december 20-án értesítette kérelmezőt, hogy értékesíteni szándékozik a strandfürdő létesítményeit, a kérelmező 2001. december 27-én kelt válaszában megtagadta az értékesítéshez a hozzájárulását, és 2002. február 22-én kelt levélben tájékoztatta kérelmezettet, hogy amennyiben az együttdöntési jog megsértésével értékesíti a jóléti intézményeket, jogi eszközöket vesz igénybe. A kérelmezett 2002. március 20-án ismételten az elidegenítési szándékáról értesítette a kérelmezőt, aki 2002. április 4-én ismét közölte álláspontját, miszerint nem járul hozzá a strand értékesítéséhez. 2002. július 23-án kérelmezett megküldte a strand értékesítésére vonatkozó szerződés-tervezetet, 2002. augusztus 6-án a kérelmező a tiltakozó levelét eljuttatta a tervezett vevőhöz is. A 2003. január 30-án kelt levélben a kérelmező közölte, hogy csak akkor adja hozzájárulását a strand értékesítéséhez, ha a korábban meghatározott feltételek teljesülnek, vagyis a vételárat a kérelmezett az üzemi tanács javaslata alapján jóléti célokra fordítja. A kérelmezett a kollektív szerződést 2003. február 17-én felmondta, így 2003. május 19-én annak hatálya megszűnt. A kérelmezett 2003. június 11-én értesítette a kérelmezőt, hogy a jóléti intézmények vonatkozásában az együttdöntési joga nem gyakorolható 2003. május 20-ától, és az év folyamán a strandfürdő, a közösségi ház és a H. P. létesítményeket értékesíteni fogja.
A H. P. 2003. augusztus 27-én történt értékesítése miatt indult jogvitában a munkaügyi bíróság végzésével megállapította az együttdöntési jog megsértését és az ingatlan értékesítésére tett egyoldalú intézkedés érvénytelenségét. A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú végzést megváltoztatta és a kérelmet elutasította. A kérelmező felülvizsgálati kérelme folytán a Legfelsőbb Bíróság végzésével hatályon kívül helyezte a másodfokú bíróság végzését és helybenhagyta a munkaügyi bíróság végzését. A kérelmezett a másodfokú bíróság határozatát követően, 2003. december 27-én ismét értékesítette a H. P. megnevezésű munkásszállót.
A B. út 2. szám alatti ingatlant a 2003. május 30-án kelt, a strandfürdőt a 2003. augusztus 26-án kelt adásvételi szerződéssel, míg a közösségi házat 2003 december hónapban értékesítette a kérelmezett, mindehhez az üzemi tanács hozzájárulását nem kérte.
A munkaügyi bíróság úgy ítélte meg, hogy mivel eredetileg az érintett ingatlanok jóléti céllal létesültek, azok megváltozott hasznosítása is az üzemi tanács együttdöntési joga gyakorlásával történhet. A kollektív szerződés felmondását követően az ingatlanok értékesítése az együttdöntési jog kikérése nélkül a törvénybe ütközött, ezért az értékesítésre vonatkozó intézkedés érvénytelen (Mt. 67. §).
A kérelmező a perköltség megállapítása miatt, a kérelmezett a kérelem elutasítása végett fellebbezett.
A megyei bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a kérelmező kérelmét elutasította.
A másodfokú bíróság szerint a hatályát vesztett kollektív szerződés azt igazolja, hogy a vitatott ingatlanok eredeti rendeltetése jóléti célú volt, a jóléti felhasználás igénye azonban nem maradt fenn időkorlát nélkül. A B. út 2. szám alatti ingatlan 1998. november 1-jétől már nem munkásszálló, az ilyen célú elhelyezést a H. P. szolgálta. 2003. június 11-étől azonban a H. P.-ben lakó 9 munkavállalónak kérelmezett havi 5000 forint lakástámogatást nyújt, ezért az ingatlan munkásszállásként való hasznosítása nem volt indokolt. Így az a 2003. decemberében történt értékesítés idején nem volt jóléti célt szolgáló intézmény. A strandfürdő és a közösségi ház vonatkozásában nem volt megállapítható, hogy a munkavállalók e létesítmények igénybevételénél kedvezményezett helyzetet élveztek volna. Mindezekből a másodfokú bíróság arra következtetett, hogy a kérelemben meghatározott ingatlanok tekintetében a kérelmezőt már nem illette meg az Mt. 65. § (1) bekezdésében meghatározott együttdöntési jog, mert az ingatlanok tényleges használata nem jóléti célt szolgált.
A kérelmező felülvizsgálati kérelmében a jogerős másodfokú végzés hatályon kívül helyezését és - tartalma szerint - az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Vitatta a másodfokú bíróság álláspontját, miszerint az ingatlanok az értékesítés időpontjában nem jóléti célú intézmények voltak. A strandfürdő és közösségi ház tekintetében arra hivatkozott, hogy nem érinti a jóléti célt az üzemeltetés átengedése, amit az is igazol, hogy ezeket a kollektív szerződés megkötésekor (1994) sem a kérelmezett üzemeltette, mégis a jóléti célú intézmények közé sorolták. A munkásszállók esetében utalt a kérelmezett fellebbezésére, amelyben maga is beismerte, hogy a "munkásszálló (jóléti) funkció megszüntetéséhez (nem hasznosításhoz)" nem kérte az üzemi tanács hozzájárulását. Jogszabályba ütközőnek tartotta azt az ítéleti következtetést, hogy a munkáltató egyoldalúan megszüntetheti az ingatlan jóléti jellegét, ha más lehetőséget kínál fel a munkavállalóknak.
A kérelmezett felülvizsgálati ellenkérelmében az üzemi tanács 2005. augusztus 29-én történt megszűnésére hivatkozva kérte az eljárás félbeszakadásának megállapítását, mert álláspontja szerint az új üzemi tanács nem jogutódja a korábbinak. Amennyiben ez az álláspontja nem fogadható el, a jogerős végzés hatályában való fenntartását kérte annak helyes ténybeli és jogi megállapítására hivatkozva.
Az ellenkérelem álláspontja téves a jogutódlást illetően, hiszen az Mt. 65. § (1) bekezdésében meghatározott jog a munkáltatónál működő mindenkori üzemi tanácsot megilleti. (Egyébként kérelmezett eljárása saját álláspontjával ellentétes, amennyiben az üzemi tanács megszűnésekor a folyamatban lévő másodfokú eljárás félbeszakadását azonnal nem kérte, illetve a kérelmezőnek a jogerős végzés meghozatala előtti megszűnésére hivatkozva a jogerős végzést nem támadta.)
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a kérelemben érintett ingatlanokat a kérelmezett 2003. május 19-éig hatályos kollektív szerződése jóléti célú ingatlanokként sorolta fel, és ezeket a kérelmezett 2003. év folyamán úgy értékesítette, hogy a kérelmező üzemi tanács hozzájárulását ehhez nem kérte.
Azt a kérelmezett sem vitatta, hogy az érintett ingatlanok eredetileg jóléti célú ingatlannak minősültek, ennek megfelelően rendelkezett a kollektív szerződés. A kollektív szerződés hatályának megszűnése, mint jogi tény előbbieket nem érintette, mivel az ingatlanok jóléti jellegét nem a kollektív szerződés rendelkezése alapozta meg.
A jóléti célú ingatlanok hasznosítása tekintetében az Mt. 65. § (1) bekezdése együttdöntési jogot biztosít az üzemi tanács számára. E jog tartalma szerint a munkáltató a jóléti jellegű ingatlanok hasznosítása felől egyoldalúan nem dönthet, csak az üzemi tanáccsal együttesen. Tekintettel arra, hogy az együttes döntés meghozatala szükséges, ugyanakkor ez vitával járhat, az Mt. 197. § c) pontja egyet nem értés esetére kötelezően előírja a döntőbíró igénybevételét.
Az eredetileg jóléti célú ingatlan ilyen jellege az ettől eltérő (nem jóléti célú) hasznosításra vonatkozó döntéssel változhat meg.
Az előbbiek figyelembevételével a jogszabály helyes értelmezése szerint a munkáltató egyoldalúan nem hozhat olyan intézkedést, amely érinti, megváltoztatja az ingatlan rendeltetését. Ennek megfelelően utóbb nem vitathatja jogszerűen az együttdöntési jog szükségességét, fennállását arra hivatkozva, hogy az ingatlan jóléti jellege saját egyoldalú intézkedése folytán megszűnt.
A jogerős ítélet tényként állapította meg, hogy a kérelmező által megjelölt ingatlanok eredeti rendeltetése jóléti célú volt, ilyenként tüntette fel azokat a kollektív szerződés is. Az eljárás során a kérelmezett maga sem állította, illetve bizonyította, hogy a vállalati tanács hozzájárulásával, vele együttesen hozott döntés ezen ingatlanok jóléti jellegét megszüntette. Ehhez képest téves az az ítéleti okfejtés, hogy azért nem volt szükség a kérelmező hozzájárulására az értékesítéshez a B. út 2. szám alatti és a H. P. munkásszállók esetében, mert a használatukban beállt változás folytán már nem voltak jóléti célú ingatlanok, hiszen az eltérő használatról (a B. út 2. szám alatti helyiségek gazdasági társaság részére való bérbeadásáról, a H. P. bezárásáról) nem az Mt. 65. § (1) bekezdés szerint arra jogosultak együttesen, hanem a kérelmezett munkáltató egyoldalúan intézkedett. A strandfürdő és közösségi ház értékesítése tekintetében sem foghat helyt az együttdöntés mellőzésének az az indoka, hogy azokat a munkavállalók másokkal azonos feltételekkel vehették igénybe; ez az ingatlanok jóléti jellegét nem érintette, a kollektív szerződés is ezt rögzítette.
Ha az idők folyamán a körülményekben bekövetkező változások a jóléti célú ingatlan hasznosításában is módosulást igényelnek, ezt az Mt. 65. § (1) bekezdése betartásával kell megtenni. A munkáltató ezt sértő, egyoldalú intézkedése érvénytelen (Mt. 67. §).
A másodfokú bíróság előbbiekkel ellentétes következtetése nem felel meg a törvénynek.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az Mt. 65. § (1) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő jogerős másodfokú végzést hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság végzését helybenhagyta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.061/2006.)