adozona.hu
BH 2007.4.133
BH 2007.4.133
A vagyoni kár iránti igény nem utasítható el abból az okból, hogy a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet szerinti keresetkiegészítéshez munkavégzés szükséges [Mt. 178. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az 1996. november 25-én elszenvedett üzemi balesetével összefüggésben bekövetkezett 2002. december 3-ai rokkantsági nyugdíjázására figyelemmel 2003. január 1-jétől havi 89 447 forint kártérítési járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest, perköltség viselése mellett. Álláspontja szerint a munkáltató kártérítési felelőssége az Mt. 178. §-ának (1) bekezdésén alapul. Az alperesnél rehabilitált munkakörben, rehabilitált munkabérre és rehabilitációs keresetkiegészítés...
BH 2007.4.133 A vagyoni kár iránti igény nem utasítható el abból az okból, hogy a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet szerinti keresetkiegészítéshez munkavégzés szükséges [Mt. 178. §].
A felperes keresetében az 1996. november 25-én elszenvedett üzemi balesetével összefüggésben bekövetkezett 2002. december 3-ai rokkantsági nyugdíjázására figyelemmel 2003. január 1-jétől havi 89 447 forint kártérítési járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest, perköltség viselése mellett. Álláspontja szerint a munkáltató kártérítési felelőssége az Mt. 178. §-ának (1) bekezdésén alapul. Az alperesnél rehabilitált munkakörben, rehabilitált munkabérre és rehabilitációs keresetkiegészítésre volt jogosult, amelytől azért esett el, mert az üzemi baleset miatt ezt a munkakört sem tudta már ellátni.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes 1981-től föld alatti villanyszerelőként állt az alperes alkalmazásában, majd sajátsorsú megbetegedése miatt rehabilitációs munkakörbe került. Itt érte 1996. november 25-én a térdsérüléssel járó üzemi baleset, amelynek következtében munkaképességét 26%-ban elveszítette. A felperes 50%-os munkaképesség-csökkenése alapján 2002. december 3-ától rokkantnyugdíjas. A munkaviszonyát saját kezdeményezésére közös megegyezéssel 2002. november 26-ával szüntették meg.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes saját elhatározásából szüntette meg munkaviszonyát a bányász rokkantsági nyugdíj igénybevétele céljából. Kifejtette, hogy a felperes semmivel sem igazolta, miszerint kizárólag a perbeli, már elbírált 26%-os mértékű munkaképesség-csökkenést eredményező üzemi baleset következtében nem tudta tovább ellátni a rehabilitált munkakörét, noha a bíróság ennek bizonyítására külön is felhívta. A rehabilitált munkakörben foglalkoztatottak keresetkiegészítése a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM rendelet alapján társadalombiztosítási szolgáltatásként jár, ez viszont munkavégzést feltételez. A társadalombiztosítási ellátás figyelmen kívül hagyása esetén a felperesnek érvényesíthető keresetvesztesége nem keletkezett.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Érvelése szerint a bírósági ítéletek ellentétesek az Mt. 174. §-ában és 178. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal, a teljes kártalanítás elvével és azzal, hogy a károsultat olyan helyzetbe kell hozni, mintha nem érte volna baleset. A felülvizsgálati kérelem szerint az alperes elismerte a felelősségét a rokkantsági nyugdíjazással kapcsolatos keresetveszteségért, hiszen a periratok között található 2003. augusztus 15-ei járadékmegállapító határozata - melyet hivatalból készített - 2002. évre visszamenőleges és 2003. évre előleg jellegű. Ez utóbbi határozatból megállapítható, miszerint az alperes maga is természetesnek találta, hogy járadék formájában megtérítse rokkantsági nyugdíja és nyugdíjazást megelőző átlagkeresete közötti különbözetet, 52%-os kármegosztással. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak szerint a felek között a vita abban áll, hogy a nyugdíjazást megelőző keresetként a rehabilitált munkakörben folyósított munkabért kell-e figyelembe venni, vagy e munkakör ellátására tekintettel jogszabály alapján folyósított egyéb járandóságot, amelytől szintén a munkaviszony megszűnésére és a nyugdíjazásra tekintettel esett el a felperes. Másodlagos kérdés, hogy az így megállapítható keresetveszteséget teljesen, kármegosztással, esetleg a minimálbér beszámításával kell-e folyósítani.
Felperes sérelmezte, hogy sem az alperes, sem a bíróság nem adta magyarázatát annak, hogyha a táppénz és a kereset különbözetének megtérítésénél a rehabilitált keresetkiegészítés is elveszett jövedelem, akkor a nyugdíj és kereset közötti különbözetnél miért nem az.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Pp. 213. §-ának (1) bekezdése értelmében az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjedni a perben érvényesített valamennyi kérelemre, míg a Pp. 215. §-a szerint a döntés nem terjeszkedhet túl a kereseti kérelmen.
Alappal hivatkozott felülvizsgálati kérelmében a felperes arra, hogy a bíróságok nem a kereseti kérelemben foglaltakról döntöttek.
Az eljárt bíróságok nem vizsgálták az alperes kártérítési felelősségét az Mt. 178. §-ának (1) bekezdése szerint, holott a kereseti kérelemben a felperes kifejezetten ezt a jogszabályt jelölte meg követelése alapjául.
Az elsőfokú bíróság ítéletének azon megállapítása, hogy a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM rendelet alapján járó keresetkiegészítés munkavégzést feltételez, helyes, a felperes azonban igényét nem erre a jogszabályra alapította. Ugyancsak nem foglaltak állást a bíróságok abban a kérdésben, hogy az alperes köteles-e megtéríteni a felperes azon kárát, amely a rendszeresen folyósított juttatások elvesztéséből ered, vagyis megállapítható-e a keresetveszteség, ami az adott esetben nem más, mint a volt rehabilitált jövedelem és a keresetkiegészítés összege, csökkentve a folyósított baleseti járadék összegével.
A kifejtettek tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot a hivatkozott eljárási szabálysértés miatt új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 275. § (4) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.057/2006.)