adozona.hu
BH+ 2007.4.186
BH+ 2007.4.186
Ha a kinevezés határozott időre vonatkozó rendelkezése - a törvényi feltételek hiányában - érvénytelen, helyette a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályt kell alkalmazni, úgy kell tekinteni, hogy a jogviszony a kinevezéssel határozatlan időre jött létre. Ennélfogva a határozott idő lejártára hivatkozva a jogviszony megszüntetése jogellenes, ennek jogkövetkezményeit kell alkalmazni [Kjt. 21. § (1) bekezdés, 34. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében közalkalmazotti jogviszonya határozatlan időre szóló létrejöttének megállapítását, az eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatását, ügyeleti díj, valamint a 2004. évre járó 13. havi juttatás megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes kinevezése 2001. június 19-étől határozatlan időre szól, kötelezte az alperest, hogy a felperest eredeti munkakörében foglalkoztassa tovább, és fizessen meg részére 78 000 forint 13. havi ille...
BH+ 2007.4.186 Ha a kinevezés határozott időre vonatkozó rendelkezése - a törvényi feltételek hiányában - érvénytelen, helyette a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályt kell alkalmazni, úgy kell tekinteni, hogy a jogviszony a kinevezéssel határozatlan időre jött létre. Ennélfogva a határozott idő lejártára hivatkozva a jogviszony megszüntetése jogellenes, ennek jogkövetkezményeit kell alkalmazni [Kjt. 21. § (1) bekezdés, 34. §].
A felperes keresetében közalkalmazotti jogviszonya határozatlan időre szóló létrejöttének megállapítását, az eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatását, ügyeleti díj, valamint a 2004. évre járó 13. havi juttatás megfizetését kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes kinevezése 2001. június 19-étől határozatlan időre szól, kötelezte az alperest, hogy a felperest eredeti munkakörében foglalkoztassa tovább, és fizessen meg részére 78 000 forint 13. havi illetményt. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes kertészeti szakmunkásnak nevezte ki a felperest első alkalommal 2001. június 19-étől 2001. december 31-ig. Ezt követően a felek több ízben meghosszabbították a közalkalmazotti jogviszony időtartamát: 2002. december 31-ig, 2003. június 30-áig, 2003. december 31-ig, majd 2004. december 31-ig. Az alperes 2004. november 12-én tájékoztatta a felperest, hogy a határozott idejű jogviszonya 2004. december 31-én megszűnik.
A munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárás adatai alapján megállapította, hogy a felperes első kinevezése már üres álláshelyre történt, és folyamatosan ellátandó kertészeti munkát végzett, foglalkoztatása nem helyettesítés, s nem is meghatározott munka elvégzése céljából történt, így a határozott időre szóló kinevezése a Kjt. 21. § (1) bekezdésébe ütközött. A kinevezés határozott időre vonatkozó rendelkezése az Mt. 8. § (1) bekezdése értelmében semmis, ezért a felperes jogviszonyát határozatlan idejűnek kell tekinteni, amit az alperes nem szüntetett meg jogszerűen, ezért a felperest kérésére köteles továbbfoglalkoztatni. A bíróság a folyamatos közalkalmazotti jogviszony alapján alaposnak találta a felperesnek a 2004. évre járó egyhavi külön juttatás iránti igényét, ugyanakkor elutasította az ügyeleti díjra vonatkozó követelését.
Az elsőfokú ítélet keresetnek helyt adó rendelkezése ellen az alperes élt fellebbezéssel, és a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság helytállónak találta a kinevezés határozott időre vonatkozó rendelkezése semmisségének megállapítását, nem értett egyet azonban az ebből levont jogi következtetéssel. Úgy ítélte meg, hogy az érvénytelen rész nélkül a felek nem állapodtak volna meg, mert amennyiben a felperes a határozott idejű kinevezést nem fogadja el, úgy a jogviszony létrehozására, meghosszabbítására az alperes részéről nem került volna sor. Mivel a felperes keresete csak a közalkalmazotti jogviszony határozatlan idejűvé alakulásának megállapítására és továbbfoglalkoztatására irányult, ezért az Mt. 10. § (2) bekezdése szerinti jogkövetkezményt nem alkalmazta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Vitatta a másodfokú bíróságnak a semmisséggel kapcsolatos álláspontját, a bírói gyakorlatra hivatkozott. Hangsúlyozta, hogy a munkajogban elsődleges a munkajogviszony határozatlan időtartamú létrejötte. Az ismételt határozott idejű alkalmazás miatt jogos érdekei sérelmét állította. Kifejtette, hogy a Kjt. 34. §-a szerint a jogviszony jogellenese megszüntetése miatt az eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatását az elsőfokú bíróság helyesen rendelte el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az irányadó tényállás alapján helyesen állapították meg az eljárt bíróságok, hogy adott esetben a határozott idejű közalkalmazotti jogviszony létesítésének törvényi feltételei [Kjt. 21. § (2) bekezdés] nem álltak fenn.
Ebből következik, hogy a kinevezés határozott időre vonatkozó rendelkezése jogszabályba ütközött, tehát semmis (a Kjt. 3. §-a értelmében a közalkalmazotti jogviszony tekintetében is alkalmazandó Mt. 9. §). Helyette a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályt kell alkalmazni, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy a közalkalmazotti jogviszony a kinevezéssel határozatlan időre jött létre [Kjt. 21. § (1) bekezdés].
A másodfokú bíróság csupán abból a körülményből, hogy a felek határozott időre szóló jogviszonyban állapodtak meg, megalapozatlanul következtetett arra, hogy a kinevezésre ezen érvénytelen kikötés nélkül nem került volna sor. Ennek ellentmond az, hogy az alperes a felperest üres álláshelyre alkalmazta, az ellátott munkakör folyamatos foglalkoztatást biztosított, nem volt kényszerítő körülmény a határozott idő kikötésére nézve, másrészt az alkalmazás idejét alperes ismételten többször is meghosszabbította, ami arra utal, hogy nemcsak az először (jogellenesen) kikötött határozott időre volt szüksége a felperes munkájára.
A felperes közalkalmazotti jogviszonyát - az érvénytelen határozott időre vonatkozó rendelkezés folytán - határozatlan időre létesítettnek kell tekinteni, ennélfogva azt a határozott idő lejártára hivatkozva az alperes jogellenesen szüntette meg. A jogellenesség jogkövetkezményeként felperes az eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatást a Kjt. 34. § (1) bekezdése alapján és az egyhavi illetménynek megfelelő juttatást a Kjt. 68. §-a szerint igényelhette.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett, a felperes keresetének helyt adó rendelkezéseit helybenhagyta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.655/2005.)