adozona.hu
BH+ 2007.4.183
BH+ 2007.4.183
A munkavégzés helyére, módjára, idejére is kiterjedő utasítási jog, a meghatározott feladatok rendszeres, személyes munkavégzés keretében, órabér ellenében történő ellátása a vagyonőrökkel létesített jogviszony munkaviszonyként való minősítését megalapozta [Mt. 75/A. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes munkaügyi bírságot kiszabó határozatának - az elsőfokú határozatra is kiterjedő - hatályon kívül helyezését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes megyei felügyelősége 2005. március 29-én munkaügyi ellenőrzést folytatott le a felperesnél, melynek során megállapította, hogy a felperes 85 fő vagyonőrt megbízási szerződéssel alkalmazott, holott az érintett személyek foglalkoztatása tényl...
BH+ 2007.4.183 A munkavégzés helyére, módjára, idejére is kiterjedő utasítási jog, a meghatározott feladatok rendszeres, személyes munkavégzés keretében, órabér ellenében történő ellátása a vagyonőrökkel létesített jogviszony munkaviszonyként való minősítését megalapozta [Mt. 75/A. § (2) bekezdés].
A felperes keresetében az alperes munkaügyi bírságot kiszabó határozatának - az elsőfokú határozatra is kiterjedő - hatályon kívül helyezését kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes megyei felügyelősége 2005. március 29-én munkaügyi ellenőrzést folytatott le a felperesnél, melynek során megállapította, hogy a felperes 85 fő vagyonőrt megbízási szerződéssel alkalmazott, holott az érintett személyek foglalkoztatása ténylegesen munkaviszonynak minősült. Az Mt. 76. § (1)-(2) bekezdésében előírtak megsértése miatt a szabálytalanság megszüntetésére, valamint 1 200 000 forint munkaügyi bírság megfizetésére kötelezte a felperest.
A felperes fellebbezése folytán az alperes másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a 85 fő egyéni vállalkozóval kötött megbízási szerződése nem az Mt. szabályain, hanem a vagyonvédelmi tevékenységet szabályozó 1998. évi IV. törvény és a Ptk. vonatkozó rendelkezésein alapul. Vitatta, hogy önmagában a munkáltató irányítási, ellenőrzési joga, a felek közt fennálló alá- fölé rendeltségi viszony, illetve az egyéni vállalkozók óradíjért végzett tevékenysége, a vállalkozási szerződéseket munkaszerződéssé minősítené. Hivatkozott arra, hogy a szerződő egyéni vállalkozók részére munkaidőkeret, kötelező munkaidő, és a munkavégzés helye nem volt meghatározva. Emellett szabadon, harmadik személynél is vállalkozhattak más feladat teljesítésére, ugyanakkor harmadik személy közreműködését is igénybe vehették. A vagyonőrök a tevékenységüket önállóan látták el, őrkutyát, illetve formaruhát saját költségükön vásároltak.
A munkaügyi bíróság a keresetet nem találta alaposnak. Megállapította, hogy az alperes jogszerűen járt el, amikor a foglalkoztatás körülményeit és tartalmát vizsgálva a felek közötti jogviszonyt minősítette. A beszerzett iratok alapján megállapítható volt, hogy a vagyonőrök szolgálatvezénylés alapján látták el feladataikat, ténylegesen a felperes határozta meg a munkavégzés helyét, idejét, módját és a vállalkozók a munkát meghatározott rendszerességgel végezték, a munkaeszközöket - az egyenruha kivételével - a felperes biztosította. Ténylegesen a munkát személyesen kellett ellátniuk, a feladataik ellátása során az utasításokat szigorúan be kellett tartaniuk. A beosztásukon és a munkavégzés helyén nem változtathattak, ténylegesen tartósan egy munkahelyen látták el a feladatukat. Mindezen körülmények együttes fennállására tekintettel az alperes jogszerűen minősítette a felek közti jogviszonyt munkaviszonyként.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes annak hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a munkaügyi bíróság a tényállás megállapítása és a jogkövetkeztetés levonása során nem vette figyelembe a polgári jogviszony fennállását igazoló speciális előírásokat. Kifejtette, hogy pályázat alapján kapott megrendelést a Honvédelmi Minisztérium objektumainak őrzésére, a "szolgálati utasítási szabályzat" határozta meg a feladatait. A feladatok elvégzésére a vállalkozók tárgyhót megelőzően előre, önként jelentkeztek, nem terhelte őket személyes közreműködési kötelezettség, sem kötelezően előírt munkaidő, harmadik személyt helyettesítés céljából igénybe is vettek. Állította, hogy a munkavégzés helye nem volt meghatározva, nem volt kikötött teljesítési idő sem, az időkeretet a szerződő partner önként határozta meg. A számla ellenében történő díjfizetés és az objektív szerződési felelősség, valamint a felelősségbiztosítás kötelezettsége álláspontja szerint kizárta a munkaviszony megállapíthatóságát.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Hangsúlyozta, hogy a pályáztatás ténye, és az, hogy a foglalkoztatott személyek vállalkozói igazolvánnyal is rendelkeztek, és egyéb szükséges engedélyt is be kellett szerezniük, nem zárta ki a munkaviszony megállapítását. A meghallgatott tanúk vallomására hivatkozott, akik igazolták, hogy a beosztáson nem változtathattak, és a váltásparancsnok határozta meg, hogy hol és mit kell tenniük, ugyanakkor a munkát ténylegesen és tartósan egy munkahelyen végezték. A munkaidő beosztás közös meghatározása azt jelentette, hogy egy hónappal előzetesen közösen állapodtak meg a munkavégzés idejében.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A munkaügyi bíróság a tényállást a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint állapította meg, így az a felülvizsgálati eljárásban is irányadó [Pp. 275. § (1) bekezdés].
A per adatai alapján megállapított, a felperes által kiadott szolgálati utasítási szabályzaton alapuló, a munkavégzés helyére, módjára, idejére is kiterjedő utasítási jog, a meghatározott feladatok rendszeres, személyes munkavégzés keretében, órabér ellenében való ellátása a felek közti jogviszony munkaviszonyként való minősítését megalapozták. A jogviszonyt ugyanis a szerződés elnevezésétől függetlenül a tartalma szerint, a foglalkoztatás tényleges feltételei, körülményei alapján kellett elbírálni.
A vagyonőröket ténylegesen személyes munkavégzési kötelezettség terhelte (megbízási szerződés 5. pontja), a gyakorlatban a szerződés 9. pontja alapján lehetővé tett, harmadik személlyel való helyettesítés nem valósult meg, a felülvizsgálati kérelem állításával szemben harmadik személy igénybevételét perbeli adat nem igazolja, a felperes ilyen bizonyítási indítvánnyal nem élt. A speciális katonai objektumok őrzése érdekében előírt kötelezettségeket részletesen szabályozó szolgálati utasítás meghatározta a szolgálati időt, szolgálati helyet, 24 órás szolgálati beosztást, váltást, szolgálati napló vezetését stb. A szigorú kötöttség és a felperes utasítási joga meghaladta a polgári jogi megbízási jogviszony adta lehetőségeket. A munkaidő, illetve annak beosztása tekintetében a felek megállapodását a munkajogi szabályok nem zárják ki.
Kellő alap nélkül hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra, hogy a munkavégzés helye, a szolgálati idő a vagyonőrök számára nem volt meghatározva, hiszen a becsatolt iratok tanúsága szerint a foglalkoztatás vezénylés szerint történt.
Az a körülmény, hogy a vagyonőri tevékenység ellátásához hatósági engedély, előírt képzettség szükséges, nem mond ellent e tevékenység munkaviszony keretében történt ellátásának [Mt. 76. § (3) bekezdése].
Nem érinti a munkaviszonyként minősítést az a körülmény sem, hogy az őrkutya vagy az egyenruha a vagyonőr tulajdonában állt, erre az Mt. 153. §-a értelmében megállapodás alapján lehetőség van.
Mindezek figyelembevételével a felülvizsgálati kérelemben felhozottak alapján a jogerős ítélet jogszabálysértő volta nem állapítható meg, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.615/2006.)