adozona.hu
EH 2006.1450
EH 2006.1450
A kifogás tárgyában indult nemperes eljárásban a kérelem elbírálására előírt rövid határidő és a felek előzetes egyeztetése nem mentesíti a bíróságot a Pp. 3. § (6) bekezdésében foglaltak alól, miszerint gondoskodnia kell arról, hogy a felek minden, az eljárás során előterjesztett kérelmet, jognyilatkozatot, okiratot megismerhessenek, és azokra nyilatkozhassanak [Mt. 23. § (4) bek.; 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 13. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A kérelmezett munkáltató vezérigazgatója a 2005/4. számú Vezérigazgatói Utasításban 2005. február 15-ei hatállyal elrendelte az addig 36 órában foglalkoztatott több, mint 300 fő munkavállalót érintően a heti 40 órás munkahét teljes körű bevezetését.
Az intézkedés ellen az I. és II. rendű kérelmező szakszervezetek kifogást jelentettek be azzal az indokolással, hogy az sérti az 1/1990. (VIII. 21.) IKM rendeletben és az Mt. 208. §-ában foglaltakat.
A felek közötti eredménytelen egyeztetést köv...
EH 2006.1450 A kifogás tárgyában indult nemperes eljárásban a kérelem elbírálására előírt rövid határidő és a felek előzetes egyeztetése nem mentesíti a bíróságot a Pp. 3. § (6) bekezdésében foglaltak alól, miszerint gondoskodnia kell arról, hogy a felek minden, az eljárás során előterjesztett kérelmet, jognyilatkozatot, okiratot megismerhessenek, és azokra nyilatkozhassanak [Mt. 23. § (4) bek.; 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 13. § (3) bek.].
A kérelmezett munkáltató vezérigazgatója a 2005/4. számú Vezérigazgatói Utasításban 2005. február 15-ei hatállyal elrendelte az addig 36 órában foglalkoztatott több, mint 300 fő munkavállalót érintően a heti 40 órás munkahét teljes körű bevezetését.Az intézkedés ellen az I. és II. rendű kérelmező szakszervezetek kifogást jelentettek be azzal az indokolással, hogy az sérti az 1/1990. (VIII. 21.) IKM rendeletben és az Mt. 208. §-ában foglaltakat.
A felek közötti eredménytelen egyeztetést követően az I. és II. rendű kérelmező a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítása érdekében az elsőfokú bíróságon kérelmet terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság a kérelem tárgyában nemperes eljárásban végzéssel döntött, a kérelemnek helyt adott, és elrendelte az intézkedés végrehajtásának felfüggesztését a végzés jogerőre emelkedéséig.
A kérelmezett a végzés ellen előterjesztett fellebbezésében a határozatot érdemben és eljárási jogszabálysértés miatt is támadta azzal az indokolással, hogy az elsőfokú bíróság a kérelmet a kérelmezett munkáltatónak nem kézbesítette, és ezáltal nem biztosította, hogy az eljárásban valamennyi érdekelt részt vegyen.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A kérelmező eljárásjogi kifogásának elutasítását azzal indokolta, hogy a nemperes eljárás sajátosságaira figyelemmel a kérelem kézbesítésének és a nyilatkozatra való felhívásnak a hiánya a konkrét esetben nem minősül az elsőfokú eljárás lényeges szabályai megsértésének. A kérelmezett előtt ismert volt, hogy a kérelmezők az eredménytelen egyeztetést követően bírósághoz fordulnak, és a kérelemből, valamint annak mellékleteiből a bíróság a kérelmezett álláspontját megismerhette, és a kérelmezettnek ezzel összefüggésben az érdemi bírói döntésben kifejezésre jutó hátránya nem származott.
A jogerős végzés ellen a kérelmezett felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Az ügy érdemét érintő jogszabálysértésre, és a nemperes eljárás szabályainak megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévedett, amikor a Pp. 3. § (6) bekezdésében foglaltaknak elmulasztását nem minősítette az eljárási szabályok lényeges megsértésének.
Az I. és II. rendű kérelmező a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) hatálybaléptetése folytán szükséges rendelkezések tárgyában kiadott 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 13. § (3) bekezdése szerint amennyiben az egyes nemperes eljárásokra vonatkozó jogszabályok másként nem rendelkeznek, vagy az eljárás nemperes jellegéből más nem következik, a nemperes eljárásokban is a Pp. szabályait kell megfelelően alkalmazni.
Az Mt. 23. §-ának (4) bekezdése szabályozza - vita esetén - a kifogás elbírálásának rendjét. A kifogásról a bíróság nemperes eljárásban tizenöt napon belül dönt. Eltérő rendelkezés hiányában a kifogás elbírálásával kapcsolatos nemperes eljárásban a Pp. szabályai megfelelő alkalmazásának van helye. Eszerint - ahogyan erre a kérelmezett a felülvizsgálati kérelmében helyesen hivatkozik - az eljárás során irányadónak kell tekinteni a Pp. 3. §-ában foglaltakat. Ennek megfelelően a bíróság nemperes eljárásban is köteles gondoskodni arról, hogy a felek minden, az eljárás során előterjesztett kérelmet, jognyilatkozatot, valamint a bírósághoz benyújtott okiratot megismerhessenek, és azokra - törvényben előírt időn belül - nyilatkozhassanak [Pp. 3. § (6) bekezdés]. A kifogás bírósági elbírására előírt rövid határidő a bíróságot az előbbi szabály betartása alól nem mentesíti, és a szóban forgó nem peres eljárás jellegéből sem következik a polgári eljárás alapelvei körébe tartozó szabály mellőzhetősége. A kifogással való egyet nem értés esetére az Mt. 23. § (4) bekezdésében előírt egyeztetés a bírósági eljárást megelőzi és ez nem ad alapot olyan jogkövetkeztetés levonására, hogy emiatt szükségtelenné válna az ellenérdekű félnek a nemperes eljárásba való bevonása.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett, tévedett azonban, hogy azt nem minősítette lényegesnek, és a fellebbezés érdemi elbírálásába bocsátkozott.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős végzést az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.770/2005. sz.)