adozona.hu
EH 2006.1441
EH 2006.1441
A munkavállalónak a perben bizonyított tényekről, illetve ezeknek bizalomvesztést megalapozó voltáról tett elismerő nyilatkozata, a bizonyítási eljárás bizalomvesztést megalapozó eredménye a büntetőügyben meghozott határozatra tekintet nélkül megalapozhatja a munkáltató rendkívüli felmondását [Mt. 96. § (1) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes 2003. július 23-án kelt rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását, és a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével az alperesnek az Mt. 100. §-a szerinti marasztalását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása mellett kötelezte az alperest 2 903 690 forint és kamata megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság által feltárt tényállás szerint az alperes által a gyártmányai alkatrészeiből keletkezett jelent...
EH 2006.1441 A munkavállalónak a perben bizonyított tényekről, illetve ezeknek bizalomvesztést megalapozó voltáról tett elismerő nyilatkozata, a bizonyítási eljárás bizalomvesztést megalapozó eredménye a büntetőügyben meghozott határozatra tekintet nélkül megalapozhatja a munkáltató rendkívüli felmondását [Mt. 96. § (1) bek. b) pont].
A felperes keresetében az alperes 2003. július 23-án kelt rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását, és a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével az alperesnek az Mt. 100. §-a szerinti marasztalását kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása mellett kötelezte az alperest 2 903 690 forint és kamata megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság által feltárt tényállás szerint az alperes által a gyártmányai alkatrészeiből keletkezett jelentős mértékű hiány felfedezése után ismeretlen tettes ellen tett feljelentés alapján a felperes ellen büntetőeljárás indult. A felperes az alperesnél betanított munkás volt. Az alperes a 2003. július 23-ai rendkívüli felmondásával a munkáltató sérelmére elkövetett lopás alapos gyanúja miatt indult büntetőeljárással összefüggésben bizalomvesztésre hivatkozással szüntette meg a munkaviszonyt, utalva arra a körülményre, hogy a felperes a munkája során közvetlenül hozzáfér a munkáltató vagyonához. A városi ügyészség a 2004. április 21-ei határozatával, mivel a bűncselekmény elkövetése nem volt megállapítható, a felperessel szemben indult büntetőeljárást megszüntette.
A munkaügyi bíróság mindezekből úgy ítélte meg, hogy a bizalomvesztés a rendkívüli felmondásnak nem képezhette alapját, hanem csak rendes felmondás indokául szolgálhatott volna. A felperes nem töltött be bizalmi munkakört, és az alperes feljelentésén kívül semmiféle "értékelhető bizonyíték" nem merült fel arra, hogy a felperes bűncselekményt követett el. Felrótta a munkáltatónak az Mt. 89. § (4) bekezdésében előírt, a felhozott kifogások elleni védekezés biztosításának elmulasztását is.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével - a rendkívüli felmondás jogellenességével egyetértve - a marasztalás összegét 2 817 882 forintra leszállította arra tekintettel, hogy a felperest nem a teljes felmondási időre, hanem csak annak felére, a munkavégzés alóli felmentési időre illette átlagkereset az Mt. 93. § (2)-(3) bekezdései értelmében.
Az ügy érdemét illetően a Legfelsőbb Bíróság EBH 1999. évi 147. számú elvi határozatára is utalva kifejtette, hogy a rendőrség a felperest bűncselekmény alapos gyanúja miatt letartóztatta, a munkáltatótól nem volt elvárható a körülmények rövid időn belüli tisztázása. A felperes azonban a munkaviszonyból eredő kötelezettségei teljesítése során nem tanúsított a bizalom megingatására alapul szolgáló magatartást "oly mértékben, hogy a rendkívüli felmondási okként szolgáljon". A bizalomvesztés súlyát, mértékét nem találta elegendőnek a rendkívüli felmondás megalapozottságához. A másodfokú bíróság utalt arra, hogy sem a felperes öltözőszekrényének átvizsgálása, sem a házkutatás során nem találtak a bűncselekmény elkövetésére utaló bizonyítékokat.
Az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, és a felperes keresetét elutasító ítélet hozatala iránt felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértésként az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pontja, a 100. § (6)-(7) bekezdései, valamint a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 27. § (2) bekezdése megsértésére hivatkozott. Érvelésének lényege szerint a bizalomvesztés egyaránt indokául szolgálhat munkáltatói rendes és rendkívüli felmondásnak, és a munkáltató jogosult megítélni, hogy gazdasági érdekei védelmére milyen intézkedés minősült szükségesnek. A perben bizonyította, hogy a betanított munkások naponta különösen nagy értékű alkatrészekkel és telefonokkal dolgoznak, az alperesnek jogos gazdasági érdeke fűződik ahhoz, hogy minden tekintetben megbízható munkavállalót foglalkoztasson. A felperest az alperes sérelmére jelentős értékre elkövetett lopás gyanújával előzetes letartóztatásba helyezték, ezért a rendkívüli felmondásnak - a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata szerint - az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételei fennálltak. Ennek megítélésénél a rendkívüli felmondáskori körülmények az irányadók, nincs tehát jelentősége az ártatlanság vélelmének, a felperes tekintetében a büntetőeljárás későbbi megszüntetésének. Ellenkező esetben nem bizalomvesztéssel, hanem kötelezettségszegéssel kellene indokolni a rendkívüli felmondást. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében az Mt. 100. § (6)-(7) bekezdései megsértésére is hivatkozott.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az első- és a másodfokú bíróság nem zárta ki az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pontján alapuló rendkívüli felmondás alkalmazhatóságát a munkaviszony fenntartásához szükséges munkáltatói bizalom elvesztése esetére, az adott esetben azonban ennek feltételei fennállását nem találták megállapíthatónak. Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adó döntését a városi ügyészségnek a 2003 júliusában elrendelt büntetőeljárást megszüntető, 2004. április 21-én kelt határozatára alapozta. A másodfokú bíróság a jogellenességgel egyetértő ítélete indokát abban jelölte meg, hogy a bizalomvesztés "súlya, mértéke" nem volt elegendő a rendkívüli felmondás megalapozottságához, tekintettel a felperes következetes tagadására, a házkutatás, a felperes öltözőszekrénye átkutatása eredménytelenségére.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság hasonló ügyben hozott, a bírói gyakorlat számára iránymutató elvi határozatára (EBH 1999/147.). Eszerint a munkáltató sérelmére elkövetett bűncselekmény alapos gyanúja esetén, amennyiben az azzal kapcsolatos konkrét helyzet sajátosságai folytán a munkáltató jogi érdekeinek védelme szükségessé teszi, a munkaviszony fenntartásához szükséges bizalom megingása alapján a munkaviszony rendkívüli felmondással megszüntetése nem jogszerűtlen, feltéve még, hogy a tényállás rövid időn belül ne legyen tisztázható [Mt. 96. § (1) bekezdés b) pont].
A másodfokú bíróság mindezen feltételek fennállását megállapította, döntéséhez azonban olyan további körülményeket vett figyelembe, amelyek - amint azt az alperes helytállóan kifejtette - az elvi határozatban megjelölteket döntően nem érinthették.
A munkavégzés sajátos körülményeire, a nagy értékű telefonalkatrészekhez hozzáférésre tekintettel alapos volt az alperes hivatkozása az operátorként dolgozó felperes bizalmi munkakörére. A felperes a keresetében maga adta elő, hogy 2003 júliusban őrizetbe vételére, majd előzetes letartóztatására azzal összefüggésben került sor, hogy 2003. július 9-én a kizárólag általa és három munkatársa által kezelt géppár által gyártott alkatrészekből 6 millió forint értékű alkatrész tűnt el. Ugyancsak a felperes nyilatkozta, hogy a hiányzó 2000 darab alkatrész egy 30 centiméteres tekercsben fért el, az alkatrészek telefonba voltak beszerelhetők. A per adatai szerint a felperes és három társa az adott napon együtt dolgozott, és az alkatrészhiány náluk keletkezett az adott műszakban. Az alperes a perbeli időben vámszabad területen működött, ezért, továbbá a milliárdos havi termelési értékre tekintettel fokozott ellenőrzési rendszert működtetett.
A felperes a perben a peres iratokból kitűnően elismerte, hogy mindezek alkalmasak voltak a munkáltató bizalomvesztésére.
Mindezek miatt a rendkívüli felmondáskor fennállt súlyos kötelezettségszegés alapos gyanúját, melynek tekintetében a tényállás rövid időn belül nem volt tisztázható, a munkáltatói jogos érdekek védelmét, a munkáltatói bizalomvesztést nem érintette a hosszú eljárás alapján hozott ügyészi határozat, amely a felperes tekintetében a bizonyítottság hiányára hivatkozott. Az ügyészi határozat szerint a bűncselekmény kétséget kizáró megállapításához nem bizonyult elegendőnek a gyanúsított társnak a többiekre (így felperesre is) tett bizonytalan vallomása. Ugyancsak nem érinthetik a rendkívüli felmondás fentiek szerinti megalapozottságát a másodfokú bíróság által hivatkozottak (felperes az ártatlanságát hangoztatta, a házkutatás és az öltözőszekrény átkutatása eredménytelen volt).
A büntetőeljárásnak az előzetes letartóztatást követően kétséget kizáró bizonyítottság hiányában történt megszüntetése egymagában nem teszi megalapozatlanná a munkaviszonyból eredő súlyos kötelezettségszegés alapos gyanúja miatt bekövetkezett munkáltatói bizalomvesztéssel indokolt rendkívüli felmondást, ha az egyéb feltételek - munkáltató gazdasági érdekei védelmének szükségessége, a tényállás rövid időn belüli tisztázhatatlansága - fennálltak, továbbá a sajátos és konkrét munkavégzési körülmények is sürgetővé tették az intézkedést.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította [Pp.-nek az ügyben irányadó 275. § (4) bekezdése].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.188/2005. sz.)