adozona.hu
EH 2006.1436
EH 2006.1436
Ha a kollektív szerződést kötő szakszervezet titkára írásbeli nyilatkozatában tudomásul vette, hogy a munkáltató a kollektív szerződés rendelkezésétől eltérően az addig biztosított szociális juttatást a jövőben szünetelteti, a felek egybehangzó nyilatkozatával létrejött megállapodás a kollektív szerződés módosításának minősül [Mt. 31. §, 37. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a módosított keresetében az alperest önkéntes nyugdíjpénztári tagdíj és kamatai átutalására kérte kötelezni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest kötelezte, hogy 441 500 forintot utaljon át a felperesnek az MKB Nyugdíjpénztárnál vezetett számlájára, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1991. május 1-jétől állt az alperes alkalmazásában kereskedelmi igazgató munkakörben, munkaviszonya közös megegyezéssel 2004. február 15-...
EH 2006.1436 Ha a kollektív szerződést kötő szakszervezet titkára írásbeli nyilatkozatában tudomásul vette, hogy a munkáltató a kollektív szerződés rendelkezésétől eltérően az addig biztosított szociális juttatást a jövőben szünetelteti, a felek egybehangzó nyilatkozatával létrejött megállapodás a kollektív szerződés módosításának minősül [Mt. 31. §, 37. § (3) bek.].
A felperes a módosított keresetében az alperest önkéntes nyugdíjpénztári tagdíj és kamatai átutalására kérte kötelezni.Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest kötelezte, hogy 441 500 forintot utaljon át a felperesnek az MKB Nyugdíjpénztárnál vezetett számlájára, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1991. május 1-jétől állt az alperes alkalmazásában kereskedelmi igazgató munkakörben, munkaviszonya közös megegyezéssel 2004. február 15-én szűnt meg. Az alperes kollektív szerződésében kötelezettséget vállalt arra, hogy az MKB Nyugdíjpénztárával kötött szerződés alapján a pénztár alapszabályában foglalt feltételek szerint egységesen minden munkavállaló helyett a tagdíjat - a havi bruttó munkabér 5 százalékát - megfizeti és átutalja a pénztár számára. A munkáltató által átvállalt tagdíjfizetési kötelezettség határozatlan időre szólt. 2001. augusztus 31-én az alperes vezérigazgatója és V. I. az OEGyD Szakszervezetének titkára megállapodást írtak alá, amelyben a szakszervezet tudomásul vette, hogy a munkáltató a kollektív szerződés VI. fejezet 1. pontjában meghatározott Önkéntes Nyugdíjpénztári tagdíjfizetést 2001. szeptember 1-jétől határozatlan időre szünetelteti azzal az indokkal, hogy a munkáltató működését jelentősen befolyásoló változás következett be, ami szükségessé teszi - bizonytalan időre - ezen intézkedés megtételét.
Az elsőfokú bíróság ezek alapján a felperes keresetét alaposnak találta, mert álláspontja szerint a kollektív szerződésben vállalt juttatás szüneteltetésére nincs törvényes lehetőség, a 2001. augusztus 31-én kötött megállapodás nem minősül a kollektív szerződés módosításának, illetve felmondásának. Ebből következően az alperes köteles a kereseti kérelemnek megfelelően a 2001. szeptember 1-jétől 2003. november 31-éig a felperes részére kifizetett munkabér 5 százalékának átutalására.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta. Egyetértett az elsőfokú bíróság azon következtetésével, hogy az alperes által hivatkozott megállapodás nem minősül a kollektív szerződés módosításának. Ezt a megállapodás szövegének értelmezésével indokolta: eszerint az nem kölcsönös akaratnyilvánítást jelent, és nem tűnik ki abból, hogy a felek a megállapodásukat a kollektív szerződés módosításának tekintették. Továbbá utalt arra is, hogy a kollektív szerződésen sem vezették át a módosítást.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a 2001. augusztus 31. napján létrejött megállapodás formailag és tartalmilag is a kollektív szerződés szabályos módosításának tekinthető. Előadta, hogy a szüneteltetés tényét minden érintett munkavállalóval közölték, írásbeli nyilatkozatot kellett
tenniük arról, a munkáltató helyett a továbbiakban kívánják-e
a tagdíjat saját munkabérükből fizetni. A szakszervezet mindvégig együttműködött a munkáltatóval, és a megállapodással szemben annak aláírása óta soha kifogást nem emelt, a módosítás érvénytelenségére nem hivatkozott. Hangsúlyozta, hogy a megállapodást a kollektív szerződés módosításának kell tekinteni akkor is, ha ezt a kifejezést pontosan nem használták.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Azzal érvelt, hogy a megállapodásnak nevezett, de valójában a munkáltató egyoldalú döntését tartalmazó jognyilatkozattal a felek között nem jött létre akarategység.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A kollektív szerződés a szerződést kötő felek megállapodásával módosítható. A kollektív szerződés módosítására is irányadó, hogy a felek a tárgyalási ajánlatot nem utasíthatják vissza [Mt. 37. § (3) bekezdés].
A peres iratok alapján megállapítható, hogy a felek a perben azt nem tették vitássá, hogy a 2001. augusztus 31-én kelt megállapodást az alperesnél a perbeli időben hatályos kollektív szerződést kötő felek - egyrészről az alperes vezérigazgatója, másrészről az OEGyD Szakszervezet titkára - írták alá. A megállapodás azt tartalmazza, hogy a munkáltató és a munkavállalók nevében eljáró szakszervezet tudomásul vette a kollektív szerződés VI. fejezet 1. pontjában meghatározott önkéntes nyugdíjpénztári tagdíj fizetésének 2001. szeptember 1-jétől határozatlan időre történő szüneteltetését.
Az előbbiek szerint a kollektív szerződést kötő felek egybehangzóan úgy nyilatkoztak (tudomásul vették), hogy a kollektív szerződés meghatározott rendelkezésétől eltérnek, az addig a munkáltató által biztosított szociális juttatást (Mt. 165/A. §) a jövőben a munkáltató szünetelteti.
A szerződést kötő feleknek az egybehangzó nyilatkozatával létrejött megállapodás tényét az nem érinti, hogy a kollektív szerződéstől eltérést - azaz a kollektív szerződés módosítását - a munkáltató kezdeményezte, hiszen azt a másik fél nem volt köteles elfogadni, tudomásul venni.
A jogerős ítélet a megállapodás szövegének téves értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy az nem tartalmazza a feleknek kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánítását.
Minthogy a megállapodás tartalma szerint a kollektív szerződés módosításának minősül, és a változásról a munkavállalókat is értesítette az alperes, az ügy eldöntése szempontjából annak nem lehet jelentőséget tulajdonítani, hogy a módosítást a kollektív szerződésen "átvezették", abba formailag beépítették vagy sem.
Mindezekből következően az alperes kollektív szerződését módosító megállapodást követő időre a felperes az önkéntes nyugdíjpénztári tagdíj megfizetését, átutalását az alperestől alappal nem igényelhette.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.360/2005. sz.)