adozona.hu
BH 2007.3.100
BH 2007.3.100
Ha a közalkalmazott jogviszonya 2003. december 31-én megszűnt, a 2004. január 1-jei jogutódlás reá nem terjedt ki [Kjt. 25. § (1) bekezdés c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a munkaviszonyát az alperes jogellenesen szüntette meg. A határozott időtartamú jogviszonyok létesítése jogainak csorbítására irányult, ezáltal a munkáltató joggal való visszaélést valósított meg. Ezért a megszüntetésnek az Mt. 100. §-ában foglalt jogkövetkezményei alkalmazandóak.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a felperes 1996. június 7-...
BH 2007.3.100 Ha a közalkalmazott jogviszonya 2003. december 31-én megszűnt, a 2004. január 1-jei jogutódlás reá nem terjedt ki [Kjt. 25. § (1) bekezdés c) pont].
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a munkaviszonyát az alperes jogellenesen szüntette meg. A határozott időtartamú jogviszonyok létesítése jogainak csorbítására irányult, ezáltal a munkáltató joggal való visszaélést valósított meg. Ezért a megszüntetésnek az Mt. 100. §-ában foglalt jogkövetkezményei alkalmazandóak.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a felperes 1996. június 7-étől 2003. december 31-éig többször is közalkalmazotti kinevezéssel állt az X. Minisztérium, majd az Y. Minisztérium alkalmazásában élelmezésvezetői munkakörben. Ez utóbbi 2003. december 31-én megszűnt mint költségvetési szerv, általános jogutódja a Z. Hivatal lett. A felperes utolsó közalkalmazotti jogviszonya ugyancsak 2003. december 31ével szűnt meg. Ezt követően az alperes 2004. május 18-ától december 31-éig alkalmazta a felperest, határozott időtartamú munkaszerződéssel portásként. A felek a munkaszerződést egy alkalommal közös megegyezéssel módosították oly módon, hogy az időtartam 2005. február 28-áig tartott. Ezen időpontot követően a felperest az alperes tovább nem foglalkoztatta, ezáltal munkaviszonya megszűnt.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása szerint az alperes hivatal jogutódlása ugyan megállapítható, de kizárólag azon dolgozók vonatkozásában, akik jogviszonya 2004. január 1-jével is fennállt. A felperes foglalkoztatása azonban 2003. december 31-ével megszűnt, új munkaviszonyt pedig csak 2004. május 18-án létesített. A peres felek a határozott idejű munkaviszonyt egy ízben közös megegyezéssel módosították, így a határozott időtartamú jogviszony 2005. február 28. napjával lejárt, a 2004. május 15-e és 2005. február 28-a közötti időszak tekintetében pedig a bíróság nem tudta megállapítani, hogy a felperes által szerzett jogok olyan mértékben sérültek volna, amely az alperes jogellenes magatartását megalapozná.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokai alapján - helybenhagyta. A fellebbezés kapcsán kifejtette, hogy téves az a jogi okfejtés, miszerint az alperes munkáltató 2004. január 1. napjától hatályos jogutódlása miatt a felperes tekintetében a Kjt. 25/A. §-át kellett volna alkalmazni, és a felperes részére a továbbfoglalkoztatás lehetőségét az alperesnek kellett volna biztosítania. A munkáltatói jogutódlással kapcsolatos szabályok ugyanis akkor alkalmazhatók, ha az átvétel időpontjában a közalkalmazotti jogviszony fennáll. A felperes jogviszonya azonban 2003. december 31-ével megszűnt, utolsó határozott idejű közalkalmazotti jogviszonya megszűnését követő 30 napon belül pedig az Mt. 202. §-a alapján a felperes eljárást nem kezdeményezett. A perbeli esetben a hosszabbítással együtt egy évet el nem érő határozott idejű munkaszerződésből nem következik, hogy annak megkötésére az alperes munkáltató jogos érdekének hiányában került volna sor, és a felperes érdekeinek csorbítására vezetett volna.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte perköltség viselése mellett. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság megsértette a Kjt. 25. §-a (1) bekezdésének a) pontjában, 25/A. §-ában az Mt. 79. § (4) bekezdésében, 202. § (1) bekezdésében az MK 6. számú állásfoglalásban foglaltakat. A felperes felülvizsgálati érvelése szerint a megismételt határozott időre szóló kinevezések semmisek voltak, valamennyi esetben a munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlást valósított meg, amelyek a határozott időre való kikötéseket érvénytelenné tették az MK 6. számú állásfoglalásban foglaltak szerint. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként a kinevezéseket határozatlan idejűnek kellett volna tekinteni. A további felperesi álláspont szerint semmisségre határidő nélkül bárki hivatkozhat. A felülvizsgálati kérelem hivatkozása alapján a másodfokú bíróság nem tett említést arról, hogy az Mt. 79. §-ának (4) bekezdése szerint a jogviszony érvényes meghosszabbítására csak a munkáltatói jogos érdek fennállása miatt kerülhetett sor, és az nem irányulhatott a munkavállaló jogos érdekeinek csorbítására. Ilyen érdeket pedig a munkáltató a per során nem igazolt, viszont a munkavállalói érdek csorbítása egyértelmű és vitathatatlan volt a perbeli esetben.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a törvényben megjelölt keretek között eljárva bírálta el [Pp. 274. § (1) bekezdés, Pp. 275. § (1) bekezdés].
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A másodfokú bíróság helytállóan alkalmazta az adott ügyben irányadó Kjt. 25. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakat. Törvénysértés nélkül állapította meg, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya - a határozott idő lejártáig - 2003. december 31-éig állt fenn az alperesi jogelőddel. A munkáltató 2004. január 1-jétől hatályos jogutódlása a felperes foglalkoztatására kihatással nem lehetett, mivel a közalkalmazotti jogviszonya 2003. december 31-ével megszűnt. Ezt követően pedig 2004. május 18-án állapodtak meg a felek a felperes foglalkoztatásáról, amely munkaviszony keretében történt portás munkakörben.
Ugyancsak okszerűen jutott a jogerős ítélet azon megállapításra is, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát egyetlen alkalommal hosszabbította meg, és az 2005. február 28-án az Mt. 86. § c) pontja alapján szűnt meg. Így pedig nem volt megállapítható, hogy a felperes határozott időtartamban történő foglalkoztatása - a munka jellegére is figyelemmel - a jogos érdekeinek csorbítására irányult volna.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.375/2006. sz.)