adozona.hu
BH 2007.3.99
BH 2007.3.99
Jogutódlás esetén a jogelőd csak a jogutódlást megelőzően keletkezett munkavállalói követelésért felel [Mt. 85/A. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek keresetükben a II. rendű alperessel fennállt munkaviszonyuk jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeinek alkalmazását kérték a munkaviszonyuk helyreállítása mellőzésével. Kérték továbbá az I. rendű alperes, mint korábbi (jogelőd) munkáltatónak a II. rendű alperessel egyetemleges marasztalását.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a II. rendű alperes jogellenesen szüntette meg a felperesek munkaviszonyát, amely az ítélet jogerőre emelkedésekor szűnik meg, és kötel...
BH 2007.3.99 Jogutódlás esetén a jogelőd csak a jogutódlást megelőzően keletkezett munkavállalói követelésért felel [Mt. 85/A. § (2) bekezdés].
A felperesek keresetükben a II. rendű alperessel fennállt munkaviszonyuk jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeinek alkalmazását kérték a munkaviszonyuk helyreállítása mellőzésével. Kérték továbbá az I. rendű alperes, mint korábbi (jogelőd) munkáltatónak a II. rendű alperessel egyetemleges marasztalását.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a II. rendű alperes jogellenesen szüntette meg a felperesek munkaviszonyát, amely az ítélet jogerőre emelkedésekor szűnik meg, és kötelezte a felperesek javára elmaradt munkabér, felmondási időre járó átlagkereset, végkielégítés, és a jogellenesség szankciójaként öt, illetve négy-négy havi átlagkereset megfizetésére.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperesek és az I. rendű alperes a munkaviszonyokat 2002. augusztus 6-án közös megegyezéssel 2002. július 31-ére visszamenőleges hatállyal megszüntették, majd 2002. augusztus 1-jei hatállyal 90 nap próbaidő alkalmazásával munkaszerződést kötöttek a II. rendű alperessel. A II. rendű alperes a próbaidőre hivatkozással 2002. október 7-ei iratával a felperesek munkaviszonyát megszüntette.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felpereseknek az I. rendű alperessel fennállt munkaviszonyában jogutódlás történt. A felperesek azonos munkakörben, ugyanazon a munkavégzési helyen azonos körülmények között dolgoztak tovább a két alperes között 2002. augusztus 5-én megkötött bérleti szerződés alapján, ezért a munkaviszonyuk az eredeti feltételekkel a II. rendű alperesnél fennmaradt. Ebből következően jogellenesen került sor az új munkaszerződések megkötésére, és a II. rendű alperes munkaviszonyt megszüntető intézkedésére.
A munkaügyi bíróság az Mt. 85/A. § (2) bekezdésében előírt feltételek hiánya miatt nem találta alkalmazhatónak az I. rendű alperes egyetemleges marasztalására irányuló kereseti kérelmeket.
A felperesek fellebbezése az I. rendű alperesnek a II. rendű alperessel egyetemleges kötelezésére irányult.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva kimondta, hogy az I. rendű alperes a II. rendű alperessel egyetemlegesen köteles 15 nap alatt megfizetni a felperesek részére járó végkielégítést és felmondási időre járó átlagkeresetet, valamint a kereseti illetéket. Mellőzte a felpereseknek az I. rendű alperes javára történt perköltség fizetésére kötelezését, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a fellebbezéssel érintett kérdésben megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett az I. rendű alperessel fennállt munkaviszony közös megegyezéssel történt megszüntetése jogellenességére. Álláspontja szerint ez a jogellenes intézkedés alapozta meg a munkaviszony megszüntetéséhez kapcsolódó juttatások tekintetében az I. rendű alperes egyetemleges felelősségét.
Az I. rendű alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az egyetemleges marasztalásra vonatkozó rendelkezése hatályon kívül helyezését, és ebben a körben az elsőfokú ítélet elutasító rendelkezése helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp. 215. §-ába ütközően tért ki a közös megegyezésre, mivel ezt egyik fél sem támadta, továbbá a munkajogi jogutódlás e nélkül is létrejött. Téves ezért a másodfokú bíróság következtetése arról, hogy a jogutódlás előtt keletkeztek a keresettel érvényesített igények. Az Mt. 100. § (7) bekezdésébe ütközőnek tartotta továbbá a felmentési időre járó átlagkeresetben marasztalás helyett a felmondási időre járó átlagkeresetre kötelezést.
A Legfelsőbb Bíróság az adott ügyben még irányadó Pp. 273. § (6) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték. A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálta [Pp. 275. § (2) bekezdés].
Az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a felpereseknek az I. rendű alperesnél, mint jogelőd munkáltatónál fennállt munkaviszonya a II. rendű alperesnél mint jogutód munkáltatónál folytatódott [Mt.-nek az adott ügyben irányadó 85/A. § (1) bekezdése]. A felperesek változatlan feltételekkel történt továbbfoglalkoztatásához nem volt szükség a munkaviszonynak a jogelődnél történő megszüntetésére és a jogutóddal új munkaszerződés megkötésére. A felek által nem vitatottan a munkáltatói jogutódlás a továbbfoglalkoztatással bekövetkezett, a munkaviszony a jogutóddal változatlanul fennmaradt. Ezért a másodfokú bíróság a II. rendű alperessel, mint munkáltatói jogutóddal fennállt munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei iránti kereset elbírálásakor tévesen tulajdonított jelentőséget az I. rendű alperes mint jogelőd munkáltatóval a munkaviszony megszüntetéséről kötött közös megegyezésnek. Így abban a kérdésben, hogy a II. rendű alperes jogellenes megszüntető intézkedése miatti jogkövetkezményekért az I. rendű alperes mint jogelőd munkáltató egyetemlegesen marasztalható-e, kizárólag az Mt. adott esetben alkalmazandó 85/A. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek vizsgálata alapján lehet megalapozott döntést hozni.
Az említett jogszabály szerint a jogelőd munkáltató a munkavállalóval szemben csak a jogutódlás időpontját megelőzően keletkezett kötelezettségekért felel a jogutód munkáltatóval egyetemlegesen, amennyiben az igényt a jogutódlás időpontját követő egy éven belül érvényesítik.
A perbeli igény a jogutódlást követően a II. rendű alperes munkaviszonyt megszüntető jogellenes jognyilatkozatán alapult, a II. rendű alperes kötelezettsége tehát nem a jogutódlást megelőzően keletkezett, következésképpen e kötelezettségekért az I. rendű alperes egyetemleges felelőssége nem állapítható meg. A felülvizsgálati kérelem ebben a körben megalapozottan hivatkozott jogszabálysértésre.
Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében a felmondási időre járó átlagkeresetben marasztalást is sérelmezte. Az I. rendű alperes a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei tekintetében helyesen hivatkozott az Mt. 100. § (7) bekezdésében szabályozottakra, azonban az előzőekből következően a jogkövetkezményekért a II. rendű alperest terheli felelősség, ő pedig felülvizsgálati kérelemmel nem élt, így a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet hivatkozott rendelkezését nem érinthette.
A részletezettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletet részben megváltoztató, az I. rendű alperes egyetemleges kötelezésére vonatkozó, és a II. rendű alperessel az I. rendű alperest egyetemlegesen kereseti illetékre, fellebbezési illetékre, első- és másodfokú perköltségre kötelező, továbbá a felpereseknek I. rendű alperes javára való perköltség fizetésre vonatkozó elsőfokú ítéleti kötelezést mellőző rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletének a felperesek keresetét I. rendű alperes vonatkozásában elutasító, a felpereseket I. rendű alperes javára perköltség fizetésére vonatkozó rendelkezéseit helybenhagyta [Pp. 275. § (4) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.289/2006. sz.)