BH 2007.3.73

Foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétségében nem állapítható meg az építőipari tevékenységet végző cég ügyvezetőjeként dolgozó terhelt büntetőjogi felelőssége, ha a cég alkalmazottját olyan munkavégzésre irányítja, ahol a különböző munkáltatók alkalmazásában álló munkavállalók egyidejű tevékenységének összehangolása és a munkavédelmi feladatok ellátása nem a terhelt, hanem a munkát vállaló cég feladata, és a terhelt cégének alkalmazottja e munka végzése során szenved a mun

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

I. Az elsőfokú bíróság 2004. július 7-én kelt ítéletében az I. r. terhelt bűnösségét halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében állapította meg. Ezért őt 300 napi tétel pénzbüntetéssel sújtotta, egy napi tétel összegét 600 forintban állapította meg.
Ugyanezen ítéletben marasztalta e cselekmény miatt a II. r. terheltet is, akit azonban a jelen felülvizsgálati eljárás nem érint.
Az ítéleti tényállás szerint a M. Holding Rt. az O. Építőés Szerelőipari Bt.-...

BH 2007.3.73 Foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétségében nem állapítható meg az építőipari tevékenységet végző cég ügyvezetőjeként dolgozó terhelt büntetőjogi felelőssége, ha a cég alkalmazottját olyan munkavégzésre irányítja, ahol a különböző munkáltatók alkalmazásában álló munkavállalók egyidejű tevékenységének összehangolása és a munkavédelmi feladatok ellátása nem a terhelt, hanem a munkát vállaló cég feladata, és a terhelt cégének alkalmazottja e munka végzése során szenved a munkavédelmi szabályok megszegése miatt halálos balesetet [Btk. 171. § (1) bek., (2) bek. b) pont; 1993. évi XCIII. tv. (továbbiakban: Mvt.) 40. § (2) bek.].
I. Az elsőfokú bíróság 2004. július 7-én kelt ítéletében az I. r. terhelt bűnösségét halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében állapította meg. Ezért őt 300 napi tétel pénzbüntetéssel sújtotta, egy napi tétel összegét 600 forintban állapította meg.
Ugyanezen ítéletben marasztalta e cselekmény miatt a II. r. terheltet is, akit azonban a jelen felülvizsgálati eljárás nem érint.
Az ítéleti tényállás szerint a M. Holding Rt. az O. Építőés Szerelőipari Bt.-val kötött korábbi alvállalkozói keretszerződés rendelkezésére utalva újabb alvállalkozói szerződést kötött az O. Építő- és Szerelőipari Bt.-vel, az Sz.-i Kft. csarnoképületén végzendő munkákra. E szerződésben is utaltak arra, hogy a munkabiztonsággal kapcsolatos feladatok, valamint az alvállalkozók munkájának összehangolása az O. Építő- és Szerelőipari Bt. feladat- és felelősségkörébe tartozik. Ennek a szerződésnek az 1. számú mellékletében rögzítették, hogy az O. Építő- és Szerelőipari Bt. köteles a munkavégzés megkezdése előtt a munkaterületet megvizsgálni, és a munkavállalókat figyelmeztetni a fennálló veszélyekre.
Az O. Építő- és Szerelőipari Bt. ugyanebben az időben alvállalkozói szerződést kötött a T. Építőipari Kft.-vel, amelynek az I. és II. r. terheltek voltak az ügyvezetői. Ezen alvállalkozói szerződésben a T. Építőipari Kft. építő- és szerelőipari munkák elvégzésére vállalkozott. A munkavédelmi szabályokat illetően e szerződés csupán annyit tartalmazott, hogy az alvállalkozó - ez esetben a T. Építőipari Kft. - köteles a munkavégzés során a megrendelő (O. Építő- és Szerelőipari Bt.) által biztosított munkavédelmi felszerelést használni és minden munka- és tűzvédelmi előírást betartani. E rendelkezés be nem tartásából bekövetkező kár, vagy baleset következményeiért a megrendelő a felelősségét kizárta.
Az O. Építő- és Szerelőipari Bt. vezetője, O. G. a Sz.-i. Kft. telephelyén végzendő munkák kivitelezésére egy másik helyszínen, a p.-i Tesco építkezésén dolgozó alvállalkozóinak a munkavállalóiból kívánt egy brigádot felállítani, ezért az ott dolgozó különböző cégek dolgozói kerültek a Sz.-i Kft. csarnokának ereszépítéséhez. O. G. - az O. Építő- és Szerelőipari Bt. vezetője - szóbeli megbízással kérte fel az egyik alvállalkozója, a Cs. Bt. alkalmazottját, M. I.-t, hogy a különböző alvállalkozók alkalmazásában álló dolgozókból összeállított csoport brigádvezetője legyen, majd 2003. augusztus 6-án utasította M. I.-t, hogy mérje fel a Sz.-i Kft. telephelyén adódó feladatok jellegét és a munka elvégzésére különböző alvállalkozók alkalmazottai közül válasszon ki négy embert.
M. I. K. T.-t a S.-né és Társa Építőipari Bt.-től, illetve az O. Építési- és Szerelőipari Bt.-től L. A.-t osztotta be a csoportba. M. I. kérésére az I. r. terhelt a T. Építőipari Kft. két alkalmazottját, Ú. J.-et és K. N.-et küldte a megalakuló brigádba. M. I. a négy munkavállalóból álló brigádot B. F.-nek, az O. Építő- és Szerelőipari Bt.-t megbízó M. Holding Rt. alkalmazottjának bemutatta, akinek a vezetésével 2003. augusztus 7-én a Sz.-i Kft. csarnokához szállították a munkavégzéshez szükséges mobilállványt és az alkalmi munkabrigád tagjait. E brigád vezetésére sem M. I., sem B. F. nem kapott utasítást.
Az I. és a II. r. terheltek nem ellenőrizték és nem tekintették meg az Sz.-i Kft. csarnokát, azt az új munkaterületet, ahová munkavégzésre a két munkavállalójukat rendelkezésre bocsátották.
A brigád tagjai korábban munkavédelmi oktatáson részt vettek, de az új munkaterülettel kapcsolatban a biztonságos munkavégzéshez szükséges elméleti és gyakorlati ismeretekkel nem rendelkeztek, és nem kaptak a helyi sajátosságokhoz igazodó munkavédelmi oktatást.
2003. augusztus 7-én a négy munkavállalóból álló brigád az irányítási jogkörrel nem rendelkező B. F. jelenlétében és felügyelete mellett, mintegy 4 m magasságra szerelte az odaszállított alumínium gördülő állványt. B. F. távozása után azonban az állványt 8,5 m magasságúra növelték. Az állvány összeszereléséhez senki nem értett, ezért annak elkészítése során számos veszélyhelyzetet jelentő szerelési szabálytalanságot követtek el. 2003. augusztus 11-én a T. Építőipari Kft. ügyvezetője, a II. r. terhelt többször is ellenőrizte, hogy a munkacsoport hogyan végzi a munkáját, a munkavédelmi kérdésekre azonban ellenőrzése nem terjedt ki. E napon a déli órákat követően a csarnok más részén kellett folytatni a munkát, ezért a munkabrigád tagjai úgy döntöttek, hogy a gördülő állványt áttolják erre a helyre. Közlekedési útjukon a földön lévő elektromos vezetékeket, kábeleket, homokkupacokat kellett kerülgetni a 8,5 m magas állvánnyal. Nem vették ezért észre, hogy a csarnok épületével párhuzamosan, attól mintegy 3-3,5 méternyi távolságban, a földtől kb. 8,5 m magasságban 20 kV-os feszültség alatt lévő légvezeték húzódik, amelynek a gördülő állványt nekitolták. A fémállvány áram alá került, az emberek először a földön keresték azt a kábelt, amely mindezt okozta. Az állványt hátulról toló K. N. olyan áramütést szenvedett, amely őt távol dobta az állványtól, az állvány belsejében lévő Ú. J. - aki a T. Építőipari Kft. egyik alkalmazottja volt - azonban a földre zuhant, eközben a keze és a testének egy része folyamatosan érintkezett az áram alatt lévő állvánnyal. Társai először az udvari vezetékeket áramtalanították, K. T. pedig megpróbálta megszüntetni Ú. J. teste és az állvány közötti fizikai érintkezést, amelyet végül társa kezét megragadva és őt odébb rántva tudott elérni.
Ú. J. harmad-negyed fokú elektrotermikus égési sérüléseket és az ehhez társuló belszervi eltéréseket szenvedett el. Halála az áramütéssel közvetlen okozati összefüggésben szívmegállás, szívelégtelenség miatt következett be.
Az ítélet jogi indokolása szerint az I. r. terhelt több foglalkozási szabályszegést is megvalósított. Az adott munkavállalók az átirányított munkahelyen a megváltozott körülményekhez igazodó munkavédelmi oktatást nem kapták meg, nem kaptak tájékoztatást a munkaterületen keresztül húzódó 20 kV-os elektromos légvezetékről, az annak közelében történő munkavégzés alapvető szabályairól. A terhelt elmulasztotta az új típusú munkafolyamat biztonságos megszervezését, az egyes munkafolyamatok végzésének módját, a munkavédelmi előírások betartását nem ellenőrizte. Az ítélet jogi indokolása tartalmazza végül azt, hogy a baleset és a súlyos eredmény kialakulásában közrehatott az is, hogy a több munkáltató munkavállalóit foglalkoztató munkahelyen a munkavégzés, illetőleg az egyes munkafolyamatok összehangolására kötelezett személy e kötelezettségét súlyosan megszegte és a munkabalesettel érintett "három személy" figyelmetlenül és hanyagul végezte a munkáját.
Az elsőfokú ítélet ellen a terheltek és védőik fellebbezése folytán a másodfokú bíróság a 2005. január 14-én kelt végzésében az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
II. A jogerős határozat ellen az I. r. terhelt és meghatalmazott védője terjesztettek elő felülvizsgálati indítványt, melyben az I. r. terhelt felmentését indítványozták. Az indítvány szerint a bíróságok az I. r. terhelt bűnösségét anyagi jogszabálysértéssel állapították meg.
A felülvizsgálati indítvány utal az ítéleti tényállás azon megállapítására, miszerint a munkavégzés előzményeként kötött szerződések értelmében a munkabiztonsággal kapcsolatos feladatok és az alvállalkozók munkájának összehangolása az O. Építő- és Szerelőipari Bt. feladatkörébe tartozott, a munkaterületen több cég munkavállalói különböző összetételben, különböző munkaterületeken együtt dolgoztak, ennek irányítása pedig minden tekintetben - így a munkabiztonsági kérdések tekintetében is - az O. Építő- és Szerelőipari Bt. vezetőjére hárult. Ebben a feladat- és felelősségkörben a T. Építőipari Kft. ügyvezetőjének, az I. r. terheltnek feladatai nem voltak. Az I. r. terhelt az ítéleti tényállásból kitűnően az egyik munkaterületen végzendő tevékenységhez a M. Holding Rt. fővállalkozói feladatainak elvégzésére és az O. Építő- és Szerelőipari Bt. szervezésében csupán két embert "adott kölcsön" a megalakuló brigádnak, ezzel azonban az O. Építő- és Szerelőipari Bt. munkajogi és büntetőjogi felelősségét e munkaterület tekintetében nem vehette át. Minthogy tehát semmilyen munkavédelmi feladata ezen a területen nem volt, nincs olyan mulasztása sem, amely büntetőjogi felelősségét megalapozhatná.
Mindezeken túl a felülvizsgálati indítvány hangsúlyozza, hogy az ítéletben a munkaállvány összeszerelésével kapcsolatos szabálytalanságok nem jártak balesettel, ezért ezek a terhelt felelősségi körén is kívül esnek. Az ítéletben mindezeken túl nem szerepelnek olyan konkrét munkavédelmi előírások sem, amelyek megszegésével az I. r. terhelt előidézte volna a kialakult veszélyhelyzetet és az abból adódó halálos eredményű balesetet. A bíróság által idézett munkavédelmi szabályok megszegése és a halálos eredmény között okozati összefüggés nincs. Egyebekben az I. r. terhelt a halálos baleset napján rendes szabadságát töltötte. Mindez okból az indítvány szerint az I. r. terhelt büntetőjogi felelőssége nem állapítható meg, őt a vád és következményei alól fel kell menteni.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában a sérelmezett ítéletek hatályban tartására tett indítványt. Indokolásában az Építőipari Kivitelezési Biztonsági Szabályzatról szóló 32/1994. (XI. 10.) IKM rendelet (ÉKBSZ) 2.1. pontjára hivatkozott, amely általános érvénnyel azt írta elő, hogy építési és kivitelezési munkát csak a jogszabályban meghatározott szakmai képesítéssel és intézkedési joggal felruházott, a munkavédelmi előírások megvalósításáért felelős személy irányítása mellett lehet végezni. Az ilyen személyt a munkáltató, illetőleg az építésvezető jelöli ki. Kijelölés hiányában a munkáltató személyesen látja el e feladatokat. A jogszabály alapján tehát az I. r. terhelt kötelessége lett volna a helyszínen a biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos irányítás, mert más felelős személy kijelölésére nem került sor.
A nyilvános ülésen felszólaló ügyész - a védő indítványának indokaihoz kapcsolódóan - maga sem vitatta, hogy a sértett halálos balesetében számos - a terhelt mulasztásán kívül eső - munkavédelmi mulasztás is közrehatott, és ebben az alvállalkozóként szereplő O. Építő- és Szerelőipari Bt. helyszíni irányításának hiánya, a szakmunka feltételeinek nem megfelelő kialakítása, az ellenőrzések elmulasztása is szerepet játszottak. Ugyanakkor álláspontja szerint az ÉKBSZ 2.1. pontjában foglaltak végső soron a balesetet szenvedett dolgozó munkáltatójára rója a biztonságos munkavégzés irányítását és ellenőrzését, ez okból a sértett munkáltatójának képviselője, az I. r. terhelt büntetőjogi felelőssége is megállapítható.
III. A Legfelsőbb Bíróság az ítéletben foglalt történeti tényállást vizsgálva megállapította, hogy a sértett halálos balesetéhez a Sz.-i Kft. telephelyén végzett állványozási és ereszépítési munkafolyamat során elkövetett szabálytalanságok sorozata vezetett. Megállapítható, hogy az alkalmilag összeállított - különböző munkáltatók alkalmazásában álló - munkavállalókból álló brigád tagjai az O. Építő- és Szerelőipari Bt. által elvégzendő feladathoz nem értettek, a veszélyes és számos részletes munkavédelmi előírással szabályozott állványépítésben őket csak egy ideiglenesen a helyszínre küldött - velük semmilyen munkajogi, alá-, fölérendeltségi viszonyban nem lévő - dolgozó segítette, a munkafolyamat elvégzése során szakmai felkészültséggel bíró irányítójuk nem volt. M. I. más munkahelyen, a Tesco építkezésen alkalmazott brigádvezető volt, tevékenysége az alkalmi brigád összeállításában és helyszínre vitelében kimerült. B. F. átmeneti, még az állványzat tényleges használatbavételéig sem tartó helyszíni tevékenysége nem érintette a biztonságos munkafeltételek kialakítását.
A dolgozók az építési állványt szakszerűtlenül, a stabilitást érintő súlyos szerelési hibákkal állították össze, annak magasságát meg nem engedett módon kétszeresére növelték, és az első szerelési helyszínen munkájukat ezen végezték anélkül, hogy őket a kivitelezésért felelős O. Építő- és Szerelőipari Bt. megbízásából bárki ellenőrizte volna, s az észlelt súlyos szabálytalanságok kiküszöbölése érdekében szükséges teendőket elvégezte volna. A helyszíni munka irányítása és összehangolása a munkát elvállaló O. Építő- és Szerelőipari Bt. szerződésben vállalt kötelezettsége lett volna, a munka sajátos jellege folytán a biztonságos munkavégzés feltételei csak a feladat egymást követő fázisainak függvényében voltak kialakíthatók. Ennek során irányítani, és mindvégig ellenőrizni kellett volna az állvány szakszerű megépítését és annak használatát, elő kellett volna készíteni az állvány biztonságos mozgatását, az erre használt utat e mozgatáshoz szabaddá kellett volna tenni, és természetesen ellenőrizni kellett volna minden olyan lehetséges veszélyforrást - így a mintegy 8-9 méter magasságban függő és feszültség alatt lévő légvezeték helyzetét -, amely az állvány áthelyezése során baleset előidézéséhez vezetett.
Az ítéleti tényállásból e mulasztások ténye egyértelműen megállapítható. Az ügyben eljárt bíróságok azonban az ezekkel szoros és közvetlen okozati összefüggésben bekövetkezett balesetért való felelősséget a vállalkozói/alvállalkozói szerződések mechanikus összevetésével próbálták meg tisztázni, s részben e szerződések téves értelmezéséből, részben a több munkáltató alkalmazásában álló munkavállaló közös munkavégzéséért, s az ezzel kapcsolatos munkavédelmi teendőkért való felelősséget érintő jogszabályok téves alkalmazásából adódóan a terhelt bűnösségét illetően is téves következtetésre jutott.
A Sz.-i Kft. telephelyén elvégzendő tetőhéjalási és ereszépítési munkára az O. Építő- és Szerelőipari Bt. a munkavédelmi teendők teljes körének ellátása mellett vállalkozott. Az M. Holding Rt. megrendelő és az O. Építő- és Szerelőipari Bt. alvállalkozó közötti szerződése részletesen rögzíti, hogy a munkabiztonsággal kapcsolatos feladatok, ezek közt a munkaterület átvizsgálása és a fennálló veszélyek feltárása, a munkavállalók figyelmeztetése az O. Építő- és Szerelőipari Bt.-re hárulnak.
Mindehhez képest az O. Építő- és Szerelőipari Bt. és a T. Építőipari Kft. között csupán egy általános alvállalkozói szerződés volt, amely a megrendelő által megjelölt munkahelyen, a megrendelő által kijelölt tartalmú munkavégzésre irányult, s amelyben a munkavédelmi előírások körében a T. Építőipari Kft. kizárólag arra kötelezte magát, hogy dolgozói a munka- és tűzvédelmi előírásokat betartják. Nem közömbös a kérdés jogi megítélése szempontjából, hogy az O. Építő- és Szerelőipari Bt. ugyanilyen tartalmú ún. blankettaszerződést kötött minden alvállalkozójával, amelyek munkavállalói (esetenként egy­két személy) - alkalmilag - az O. Építő- és Szerelőipari Bt. kijelölése alapján például a Sz.-i Kft. telephelyén végezték napi feladataikat.
Az alvállalkozói szerződések szövegének összevetéséből kitűnik, hogy a Sz.-i Kft. csarnoképítésén elvégzendő, speciális tudást és szakirányítást megkövetelő szerelési feladatot egészében az O. Építő- és Szerelőipari Bt. vállalta el, a munka összehangolását, irányítását, s az ehhez szorosan kapcsolódó munkabiztonsági teendőket egyaránt.
Ilyen feladat - a szerződések szövegéből kitűnőn - sem a T. Építőipari Kft.-re, sem a területen ugyancsak alkalmilag dolgozó más vállalkozásokra nem hárult, hiszen az a kikötés, hogy ez utóbbiak munkavállalói betartják a munkavédelmi és tűzvédelmi előírásokat, a speciális, helyi jellegzetességek értékelésére és a szakmunkák folyamatos irányítására épülő munkabiztonsági feladatok és feltételek kialakítására nyilvánvalóan nem vonatkozott.
Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolása szerint az O. Építő- és Szerelőipari Bt.-re háruló munkabiztonsági teendők elmulasztása mellett a T. Építőipari Kft. ügyvezetőjét, az I. r. terheltet azért terheli felelősség, hogy az ÉKBSZ 2.1. pontját megszegve, azt, mert az építkezésen szakértelemmel bíró irányító és ellenőrző tevékenységet ellátó, felelős vezető hiányában az ÉKBSZ 2.1. pontja szerint ezeket a feladatokat neki kellett volna elvégezni.
Az ÉKBSZ e rendelkezésének ilyen értelmezése, ekként az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségének e szabály megszegésére alapított megállapítása azonban az építkezésen dolgozó különböző vállalkozások közti szerződéses viszony, továbbá a vonatkozó jogi szabályozás téves értelmezéséből fakad.
A T. Építőipari Kft. az O. Építő- és Szerelőipari Bt. által elvállalt tetőhéjalási munka során munkabiztonsági teendőkkel járó feladatot nem vállalt, e területre mindössze két munkavállalóját bocsátotta az O. Építő- és Szerelőipari Bt. rendelkezésére. Ezek tekintetében vállalta a munkavédelmi előírások betartását, ám - az adott speciális szakértelmet és irányítást feltételező munka tekintetében - a munkabiztonsági feltételek kialakítására és összehangolására semmilyen módon nem volt köteles. E feladatokat az O. Építő- és Szerelőipari Bt. mulasztásait észlelve át sem vehette, miután az ideiglenes csoportban együttműködő többi munkavállaló fölött irányítási jogkörrel, és a munka jellegéből adódóan szükséges speciális szakismeretekkel sem rendelkezett.
Egyébként az idézett ÉKBSZ (Építőipari Kivitelezési Biztonsági Szabályzatról szóló 32/1994. (XI. 10.) IKM rendelet) - amelynek 2.1. pontja megszegésére alapozva állapította meg a bíróság a terhelt felelősségét, - az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőzően 2004. április 30-án hatályát vesztette.
[Az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről szóló 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet 15. § (2) bek.
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.)-nek a 2004. évi XI. törvény 8. §-ával módosított és 2004. május 1-jén hatályba lépő, tehát a jogerős ügydöntő határozat meghozatala idején már hatályos rendelkezés.]
A 40. § (2) bekezdésének szövege szerint:
"Az olyan munkahelyen, ahol különböző munkáltatók alkalmazásában álló munkavállalókat egyidejűleg foglalkoztatnak, a munkavégzést úgy kell összehangolni, hogy az az ott dolgozókra és a munkavégzés hatókörébe tartózkodókra veszélyt ne jelentsen. Az összehangolás magában foglalja az érintett munkavállalók és munkavédelmi képviselőik, illetőleg a munkavégzés hatókörében tartózkodók tájékoztatását az egészséget és biztonságot veszélyeztető kockázatokról és a megelőzési intézkedésekről. Az összehangolás megvalósításáért a felek által szerződésben megjelölt munkáltató, ilyen kikötés hiányában a fővállalkozó, vagy ha ilyen nincs, az a felelős, akinek a területén a munkavégzés folyik."
A közös munkán dolgozó különböző munkavállalók foglalkoztatása kapcsán felmerülő munkavédelmi felelősségi kérdéseket egyértelműen rendező Mvt. 40. § (2) bekezdésében foglaltak szerint az egyes munkavállalók munkáltatói - külön-külön - a közös feladat munkavédelmi teendőinek ellátásáért semmilyen felelősséggel nem tartoznak. Ebből következően az I. r. terheltnek sem volt munkavédelmi felelőssége a halálos eredménnyel járó munkavégzés munkavédelmi teendői kapcsán. Nem volt tehát a terhére megállapítható olyan munkavédelmi szabályszegés, amely közvetlen okozati összefüggésbe volt hozható a bekövetkezett balesettel.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az I. r. terheltet a Be. 331. § (1) bekezdése alapján, az ellene halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt emelt vád alól felmentette. A Be. 585. § (1) bekezdése alapján rendelkezett a pénzbüntetés, illetve bűnügyi költség címén befizetett összegek visszatérítéséről.
(Legf. Bír. Bfv. II. 276/2005. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.