adozona.hu
BH+ 2007.3.139
BH+ 2007.3.139
Orvosi szakkérdést igénylő kérdés igazságügyi szakértő kirendelése nélkül nem dönthető el [1952. évi III. tv. 177. §, 1997. évi LXXXI. tv. 26. §, 72. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2004. augusztus 9-én rokkantsági nyugdíj iránti igényt nyújtott be az alperesnél. Az elsőfokú eljárásban beszerzett orvosszakértői vélemény szerint a felperes munkaképesség csökkenése 50%-os volt, ezért a kérelmét az alperes a 2004. november 5-én kelt határozatával elutasította.
A fellebbezés folytán eljárt alperes igazgatója, mint másodfokú hatóság a 2005. január 7-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolása szerint a másodfokú eljárásban be...
BH+ 2007.3.139 Orvosi szakkérdést igénylő kérdés igazságügyi szakértő kirendelése nélkül nem dönthető el [1952. évi III. tv. 177. §, 1997. évi LXXXI. tv. 26. §, 72. §]
A felperes 2004. augusztus 9-én rokkantsági nyugdíj iránti igényt nyújtott be az alperesnél. Az elsőfokú eljárásban beszerzett orvosszakértői vélemény szerint a felperes munkaképesség csökkenése 50%-os volt, ezért a kérelmét az alperes a 2004. november 5-én kelt határozatával elutasította.A fellebbezés folytán eljárt alperes igazgatója, mint másodfokú hatóság a 2005. január 7-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolása szerint a másodfokú eljárásban beszerzett orvosszakértői vélemény szerint a felperes munkaképesség csökkenése 2004. december 23-tól 67%-ra változott, azonban a felperes szolgálati ideje csak 0 év és 24 nap, ezért a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 23. § (1) bekezdésében és 24. § (1) bekezdésében foglalt feltételek hiányában a felperes részére rokkantsági nyugdíj nem állapítható meg.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt arra hivatkozással, hogy 22 éves életkora előtt már teljes munkaképtelensége fennállt, mert az állapota vele született. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes az igényléskor fennálló életkorának megfelelő szolgálati idővel nem rendelkezett, ezért a Tny. 23. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt feltétel hiányában részére rokkantsági nyugdíj nem volt megállapítható. A felperes munkaképtelenségre való hivatkozása az alperesnél kezdeményezett új eljárásban vizsgálható.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a Tny. 24. § (2) bekezdése értelmében rokkantsági nyugdíjra jogosult. Törvénysértően járt el az elsőfokú bíróság, amikor a Tny. 23. § (1) bekezdésében foglalt feltételeket vizsgálta és nem az esetére irányadó Tny. 24. § (2) bekezdésében foglaltakat. Előadta, hogy születésétől fogva egészségi állapota olyan, hogy tényleges munkavégzésre alkalmatlan, ezért a szükséges szolgálati idő megszerzésére képtelen. Mindezek alapján kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, vagy a kereseti kérelmének helyt adó határozat hozatalát.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem érdemben nem bírálható el, mert a jogerős ítélet érdemi felülbírálatra az alábbiak miatt alkalmatlan.
Az elsőfokú bíróság a tényállás tisztázása nélkül foglalt állást abban a kérdésben, hogy a felperes rokkantsági nyugdíjra nem jogosult. A rokkantság - a Tny. 26. § (1) bekezdése, 72. §-a értelmében - orvosszakértői szerv orvosi bizottságának véleménye alapján állapítható meg. Orvosszakértői bizonyítást igénylő kérdésben a bíróság - a kellő szakértelem hiányában - igazságügyi szakértői bizonyítás nélkül nem foglalhat állást [Pp. 164. § (1) bekezdése, 177. § (1) bekezdése].
A felperes keresetében az orvosi szakvéleményben foglaltakat vitatta, ezért a felperes által kért szakértői bizonyítás nem lett volna mellőzhető, az elsőfokú bíróság a felperes bizonyítási indítványát törvénysértően utasította el és törvénysértő álláspontja miatt tévesen oktatta ki a felperest a bizonyítás köréről, a bizonyítandó tényekről (3. számú jegyzőkönyv).
A rokkantsági nyugdíjra való jogosultság a Tny. 23. § (1) bekezdésben foglalt konjuktív feltételek esetén állapítható meg. Az egyik konjuktív feltétel, a szolgálati idő megszerzése alól a Tny. 24. § (2) bekezdésben foglalt eset ad felmentést. A felperes keresetében a rokkantsági nyugdíjra való jogosultság bármely feltételét vitássá teheti, így nemcsak a rokkantság mértékét, kezdetét, de a szolgálati idő szükségességét, időtartamát is. Az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozott arra, hogy a 67%-os munkaképesség csökkenést megállapító orvosi bizottsági véleményre figyelemmel igazságügyi orvosszakértői bizonyítás lefolytatása nem lehetséges, csak a szolgálati idő vizsgálható. Az elsőfokú bíróság téves álláspontja miatt a felperest a szakértői bizonyítást igénylő keresete megalapozottságának egyetlen lehetséges eszközzel, - a szakértői vélemény beszerzésével - történő bizonyításának lehetőségétől a bizonyítási indítvány elutasításával megfosztotta.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályt megsértette, ezért azt a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak igazságügyi orvosszakértő kirendelésével kell tisztáznia, hogy a felperes munkaképesség csökkenése mióta áll fenn, a felperes által állított és orvosi - különösen a háziorvosi - dokumentumokkal alátámasztott munkavégzésre való alkalmatlansága hány éves kórtól minősíthető rokkantságnak, erre figyelemmel mentesülhet-e a felperes a szolgálati idő szerzés kötelezettsége alól, illetve hogy végső soron a felperes rokkantsági nyugdíjra jogosult-e. (Legf.Bír. Mfv.II.10.651/2005.)