adozona.hu
BH+ 2007.3.134
BH+ 2007.3.134
A törvény a munkaidő beosztása során előírható legrövidebb napi munkaidő mértékét határozza meg. Az ennél rövidebb tényleges munkavégzési idő nem ütközik jogszabályba [Mt. 120. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes megyei telephelyén az alperes közigazgatási szerv elsőfokú hatósága munkaügyi ellenőrzést tartott, melynek eredményeként hét pontban részletezett szabálytalanság miatt a felperest 4 800 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta, és a szabálytalanságok megszüntetésére kötelezte.
A felperes fellebbezése folytán az alperes, mint másodfokú hatóság határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes a jogerős közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt benyújtott ...
BH+ 2007.3.134 A törvény a munkaidő beosztása során előírható legrövidebb napi munkaidő mértékét határozza meg. Az ennél rövidebb tényleges munkavégzési idő nem ütközik jogszabályba [Mt. 120. § (1) bekezdés].
A felperes megyei telephelyén az alperes közigazgatási szerv elsőfokú hatósága munkaügyi ellenőrzést tartott, melynek eredményeként hét pontban részletezett szabálytalanság miatt a felperest 4 800 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta, és a szabálytalanságok megszüntetésére kötelezte.A felperes fellebbezése folytán az alperes, mint másodfokú hatóság határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes a jogerős közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt benyújtott keresetében elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, másodlagosan annak módosításával a bírság összegének csökkentését kérte. Vitatta, hogy a jogerős határozat 5. és 7. pontjában terhére rótt szabályszegést elkövette volna. Állította, hogy a napi munkaidő-beosztást nem sértette meg, a munkavállalóknak kiadott bérjegyzék a jogszabályban foglaltaknak mindenben megfelel, és valótlan béradatokat nem tartalmaz.
A munkaügyi bíróság ítéletében az alperes határozatát megváltoztatta, és a felperes által fizetendő munkaügyi bírság összegét 2 000 000 forintra mérsékelte, mert megállapította, hogy a felperes terhére rótt, a határozat 5. és 7. pontjában írt jogszabálysértések nem állnak fenn.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetét elutasító határozat meghozatalát kérte. Fenntartotta azt a perben is elfoglalt álláspontját, hogy a felperes jogszabálysértően járt el a munkaidő-beosztás során, és nem tett eleget a munkabérről adandó elszámolásra vonatkozó törvényi követelményeknek. Sérelmezte, hogy a munkaügyi bíróság a hét jogszabályi rendelkezés megsértése miatt kiszabott bírság összegét két határozati pont megsemmisítése mellett indokolatlan mértékben csökkentette.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
1.Az elsőfokú közigazgatási határozat 5. pontja szerint a munkaügyi ellenőrzés öt munkavállaló tekintetében megállapította, hogy az alperes megsértette az Mt. 120. § (1) bekezdésében foglaltakat, mivel ezek a munkavállalók egy-egy napon kevesebb mint négy órát dolgoztak.
Az Mt. 120. §-ának (1) bekezdése szerint a munkaidő a munkanapokra - munkaidőkeret alkalmazása esetén - egyenlőtlenül is beosztható. Ilyen esetben a napi munkaidő négy óránál rövidebb nem lehet.
A törvény ez utóbbi rendelkezése a munkavállaló számára a munkaidő beosztása során előírható legrövidebb napi munkaidő mértékét határozza meg.
A felperes a perben bizonyította, hogy a kollektív szerződés a rugalmas munkaidő beosztásáról rendelkezik, amelyen belül a törzsidőt - ami a napi minimális munkaidőnek felel meg - napi 5 óra 20 percben állapítja meg, vagyis a jogszabályban foglaltaknak eleget tesz. Az öt munkavállaló esetében nem a munkaidő beosztás szerinti munkaidő, hanem valamilyen okból a tényleges napi munkavégzési idő volt 4 óránál rövidebb.
A felülvizsgálati kérelmében az alperes is négy óránál rövidebb munkavégzést említ, és a közigazgatási eljárásban sem merült fel olyan adat, miszerint a felperes az öt megnevezett munkavállalója tekintetében a kollektív szerződéstől eltérő munkaidő-beosztást rendelt volna el. A perben meghallgatott munkaügyi felügyelő tanúvallomása azt támasztja alá, hogy az ellenőrzés során a felperes részéről a rövidebb munkavégzés indokát (magáncélú ügyintézés, betegség stb.) nem vizsgálták.
Minderre figyelemmel a munkaügyi bíróság e tekintetben a tényállást helyesen állapította meg, a vonatkozó jogszabály helytálló értelmezése alapján a közigazgatási határozatban a felperes terhére rótt munkaügyi jogszabálysértés megállapítását megalapozottan mellőzte.
2.Az elsőfokú közigazgatási határozat 7. pontja szerint a felperes a teljes foglalkoztatotti létszám tekintetében (1450 fő) megsértette az Mt. 160. §-ban foglaltakat, mert összes járandóságként a munkabéren felül a munkavállalónak adott egyéb juttatást is feltüntette, és ezzel azt a látszatot keltette, mintha a teljes összeg a levonások alapjául szolgáló munkabér lenne.
Az Mt. 160. §-a szerint a munkavállaló részére munkabéréről részletes írásos elszámolást kell adni. Az elszámolásnak olyannak kell lennie, hogy a munkavállaló a kiszámítás helyességét, valamint a munkabérből való levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudja; ettől érvényesen eltérni nem lehet.
A felperes által rendszeresített bérfizetési jegyzék a kifizetés jogcímeit és összegszerűségét világosan és egyértelműen tartalmazza, rögzíti a levonások összegét, valamint az összes kifizetést, feltüntetve azt is, hogy ebből az átutalás hogyan történt (hóvégi átutalás a munkavállaló részére, önkéntes pénztárhoz utalt munkáltatói tagdíj). A munkaügyi bíróság helytállóan jutott a béradatok, illetve a bérfizetési jegyzék vizsgálata során arra az álláspontra, hogy az adatok sorrendje nem megtévesztő, az összes járandóság feltüntetése nem jogszabálysértő.
Munkabérből való levonások jogcíme alapján azok mértéke egyszerű számítással ellenőrizhető, az alperesnek a felülvizsgálati kérelmében kifejtett ezzel ellentétes álláspontja téves, megalapozatlan.
3.A munkaügyi bíróság a közigazgatási eljárásban megállapított tényállást módosította. A bírság kiszabásánál irányadó szempontokat ismételten számba vette, az érintettek létszámát a mellőzött kötelezettségszegéssel érintettek létszámával összevetette, és a bírság összegét mérlegeléssel állapította meg, amelynek kellő indokolását adta.
Az alperes képviselője a perben saját maga is hivatkozott a kialakult bírói gyakorlatra, miszerint ha a bíróság csak részben találja jogszabálysértőnek a határozatot, mérlegeléssel állapíthatja meg, hogy milyen mértékben csökkenti a bírságot. Az adott esetben a munkaügyi bíróság is így járt el, a bírság összege megállapításánál a törvényben szereplő szempontokat vette figyelembe, azokat okszerűen értékelte. Így jogszabálysértést e tekintetben is alaptalanul panaszolt a felülvizsgálati kérelem.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.495/2006.)