adozona.hu
BH 2007.2.65
BH 2007.2.65
Ha a munkáltató az üzletvezető hosszas betegsége idejére két üzletvezetőt alkalmazott, majd a betegségéből felgyógyult üzletvezető munkaviszonyát megszüntette - olyan körülmények között, hogy két üzletvezető bére együttesen nem érte el az első üzletvezető bérét - az intézkedés jogszerűen történt [Mt. 89. § (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását, és a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével az alperesnek az Mt. 100. §-a szerinti marasztalását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, amely az ítélet jogerőre emelkedésekor szűnik meg. Kötelezte az alperest 4 570 914 forint elmaradt munkabér, továbbá a jogellenesség szankciójaként kéthavi átlagkeresetként 887 060 forin...
BH 2007.2.65 Ha a munkáltató az üzletvezető hosszas betegsége idejére két üzletvezetőt alkalmazott, majd a betegségéből felgyógyult üzletvezető munkaviszonyát megszüntette - olyan körülmények között, hogy két üzletvezető bére együttesen nem érte el az első üzletvezető bérét - az intézkedés jogszerűen történt [Mt. 89. § (3) bekezdés].
A felperes keresetében az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását, és a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével az alperesnek az Mt. 100. §-a szerinti marasztalását kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, amely az ítélet jogerőre emelkedésekor szűnik meg. Kötelezte az alperest 4 570 914 forint elmaradt munkabér, továbbá a jogellenesség szankciójaként kéthavi átlagkeresetként 887 060 forint megfizetésére.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes 2000. január 21-étől állt munkaviszonyban az alperessel üzletvezető munkakörben, ezeket a feladatokat 2001-től az ügyvezetővel megosztva végezte. 2002. október hónapban - azt követően, hogy a felperes az ügyvezetői feladatok végzését nem vállalta - az alperes új ügyvezetőt nevezett ki. A felperes ezt követően szabadságát töltötte, majd keresőképtelen volt. Az alperes 2003. augusztus 12-én kelt rendes felmondással a felperes munkaviszonyát megszüntette. Az indokolás utalt az évek óta veszteséges alperesi működés miatt szükségessé vált költségtakarékossági intézkedésekre, a munkakörök átvizsgálására, és "bizonyos létszámcsökkentések végrehajtására", egyes feladatok hatékonyabb ellátása érdekében az átszervezésre. Az indokolás szerint a felperes korábban egyedül töltötte be az üzletvezetői munkakört, ezt azonban az alperes a nyitvatartási idő miatt két fővel kívánta elláttatni, ezek egyike az alperes egyik munkavállalója, a másik egy új - a felperes hosszú távolléte miatt is alkalmazott - munkavállaló. A két új üzletvezető munkabére együtt sem éri el a felperesét, akinek az alperes, minthogy a vezetői munkakört nem fogadta el, nem tudja a magas bérét kigazdálkodni.
A munkaügyi bíróság abból indult ki, hogy az alperes 2002 novemberében két új üzletvezetőt "nevezett ki" az alperes mellé, tehát a felperes munkakörét érintően létszámbővítést, és nem pedig létszámcsökkentést hajtott végre. Úgy ítélte meg, hogy átszervezés sem történt, mivel az üzletvezetői munkakört korábban is két munkavállaló - az egyik az ügyvezető - látta el. Mindezekre tekintettel a rendes felmondás indoka nem volt valós, és nem felelt meg az Mt. 89. §-ában szabályozottaknak.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében helybenhagyta annak megállapításával, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél 2005. június 15-én szűnt meg.
A másodfokú bíróság helytállónak találta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, és az abból levont jogi következtetést. Kifejtette még, hogy az alperesnek a felperes hosszú távolléte utáni munkába jelentkezésekor nem őt, hanem az őt helyettesítő munkavállalót kellett volna elküldenie, de legalábbis meg kellett volna kísérelnie a felperessel a munkaszerződése módosítását.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását kérte. A Pp. 206. § (1) bekezdése, az Mt. 89. § (1) bekezdése és a Pp. 221. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a felmondás indokát tévesen értelmezték, mert a felperes tekintetében az átszervezés és a költségcsökkentés volt az indok. Önkényes az a jogerős ítéleti megállapítás, hogy az alperes az új munkavállalót ideiglenesen, a felperes helyettesítésére alkalmazta. A két üzletvezetőt a nyitvatartási idő indokolta, az üzletvezetői munkakör szerepe a munkaszervezetben megváltozott. Hiányosnak tartotta a jogerős ítélet indokolását amiatt is, mert semmilyen jogszabályra nem hivatkozott. Sérelmezte és alaptalannak ítélte a munkaszerződés-módosítás felajánlására vonatkozó kötelezettsége megállapítását.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az álláspontja szerint jogszerű másodfokú ítélet hatályában való fenntartását kérte, és arra hivatkozott, hogy az alperes az MK 95. számú állásfoglalást is megsértette. Az indokolás létszámleépítésre vonatkozott, ez azonban nem volt valós.
Az alperes az ellenkérelemre tett észrevételében kiemelte még a felperes által sem vitatott megváltozott munkakört.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A perbeli rendes felmondásban az alperes az évek óta veszteséges működésből eredő költségtakarékossági intézkedésekre, és ezzel összefüggésben a munkakörök "átvizsgálására", ennek eredményeként "bizonyos" létszámcsökkentésekre, egyes munkafeladatok tekintetében átszervezésre hivatkozott. A rendes felmondásnak ez a része az alperesnél az ügyvezetőváltást követően végrehajtott átfogó intézkedésekre vonatkozott, a további része tartalmazta a felperes munkakörét érintő átszervezést, mint felmondási indokot. Eszerint az alperes úgy döntött, hogy a korábban egyedüli üzletvezető helyett - amit a felperes töltött be - két teljes munkaidős üzletvezető alkalmazása szükséges a nyitvatartási idő miatt.
Mindezekből megállapíthatóan a másodfokú bíróság a rendes felmondás indokát létszámleépítéssel járó átszervezésként elbíráló elsőfokú ítéleti következtetést alaptalanul minősítette helytállónak.
A perben nem is volt vitás, hogy az alperes korábban a felperes személyében egy főállású üzletvezetőt foglalkoztatott. Az ügyvezetőváltást követően viszont már a felperes szabadsága, illetve keresőképtelensége alatt a munkakört érintő átszervezést a nyitvatartási idő miatt két főállású üzletvezető alkalmazásával végrehajtotta.
A perben az sem volt vitatott, hogy az alperes - a már hivatkozott veszteséges működés miatt eldöntött költségtakarékossági és átszervezési intézkedések körében - a felperes helyébe két olyan munkavállalót alkalmazott, akiknek a munkabére együttesen a felperesénél lényegesen alacsonyabb volt.
A munkáltató a gazdálkodása és működése körében mérlegelési jogkörében dönthetett arról, hogy egy adott munkakörbe tartozó feladatokat a továbbiakban a nyitvatartási idő miatt kettéosztja, két munkavállalóval láttatja el, és az átszervezés keretében a munkakört addig betöltő magas munkabérű munkavállaló munkaviszonyát szünteti meg.
Az a körülmény, hogy az addigi egy üzletvezető helyett a két üzletvezető kinevezésére - az egyikük alperes munkavállalói közül, a másik üzletvezető új munkavállalóként - a felperes hosszú távolléte alatt került sor, nem jelentette három üzletvezető egyidejű alkalmazását, hanem csupán azt, hogy az alperes a szabadság és a keresőképtelenség megszűnése után közölte a felperessel a távolléte alatt végrehajtott átszervezéssel indokolt rendes felmondást. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróságnak a munkáltató munkaszerződés-módosítás felajánlási kötelezettségéről tett megállapítása téves, továbbá nincs jogszabályi alapja.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp.-nek az ügyben irányadó 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10. 872/2005.)