adozona.hu
BH 2007.2.63
BH 2007.2.63
A tanár néhány esetben történt, 5-10 perces - az órakezdés késedelmével nem járó - késése alkalmatlanság megállapítására önmagában nem alkalmas [Kjt. 30. § (1) bekezdés d) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felülvizsgálati kérelmét a másodfokú bíróság ítéletének iratellenessége, továbbá okszerűtlen, életszerűtlen következtetései miatt nyújtotta be. Jogszabálysértőnek minősítette továbbá a fellebbezésének figyelmen kívül hagyását a 2004. február 26-ától május 31-éig terjedő időszakra megítélt elmaradt illetményre vonatkozóan.
A jogalapról kifejtette, hogy a felperes bizonyítottan többször késett, ezáltal az iskola házirendjét megsértette. E magatartása következtében az oktató munkáj...
BH 2007.2.63 A tanár néhány esetben történt, 5-10 perces - az órakezdés késedelmével nem járó - késése alkalmatlanság megállapítására önmagában nem alkalmas [Kjt. 30. § (1) bekezdés d) pont].
Az alperes a felülvizsgálati kérelmét a másodfokú bíróság ítéletének iratellenessége, továbbá okszerűtlen, életszerűtlen következtetései miatt nyújtotta be. Jogszabálysértőnek minősítette továbbá a fellebbezésének figyelmen kívül hagyását a 2004. február 26-ától május 31-éig terjedő időszakra megítélt elmaradt illetményre vonatkozóan.A jogalapról kifejtette, hogy a felperes bizonyítottan többször késett, ezáltal az iskola házirendjét megsértette. E magatartása következtében az oktató munkája sem volt megfelelő, ezért a munkaköri feladatainak ellátására tartósan alkalmatlanná vált. Az alperes sérelmezte, hogy a bíróságok figyelmen kívül hagyták a tanulók érdemjegyeinek értékelését, tévesen, okszerűtlenül és az életszerűség követelményébe ütközően értékelték a késések ellenőrzését, a diákokkal és a tanárokkal szemben támasztott követelményeket, ezáltal az alkalmatlanság hiányát tartalmazó jogi következtetés megalapozatlan. A bíróságok mindezeken kívül tévesen kívánták meg az alperessel szemben a fokozatosság és az arányosság betartását, mivel nem fegyelmi eljárás indult a felperessel szemben. Az alperes állította, hogy a felperes a 2004. február 26-ától május 31-éig tartó időszakra részesült illetményben, ezért a másodfokú bíróság jogszabálysértéssel, a fellebbezésben foglaltak ellenére tévesen hagyta helyben a elsőfokú bíróságnak a megjelölt időszakra az alperest elmaradt illetmény megfizetésére kötelező rendelkezését.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az elsőfokú bíróság az alábbiakat állapította meg.
A felperes, aki magyar-történelem-olasz szakos pedagógus, 1997-től állt jogviszonyban az alperesnél, 2002. június 25-étől szaktanárként dolgozott.
Az iskolában hatályos rendelkezés szerint 2003 novemberétől a portaszolgálat nemcsak a diákok, hanem a tanárok késését is köteles volt feljegyezni. A tanár akkor számított későnek, ha a 7 óra 43 perckor megszólaló jelzőcsengő után érkezett. A felperes többször késett, amellyel kapcsolatban a munkáltatói jogkör gyakorlójával megbeszélést folytatott, ennek eredményeképpen részére 2003. december végéig az igazgató ún. türelmi időt állapított meg. 2004. február 12-én a felperes 7 óra 52 perckor, február 24-én 7 óra 50 perckor, február 25-én 7 óra 47 perckor érkezett be az iskolába.
Az alperes 2004. február 26-án a felperes közalkalmazotti jogviszonyát alkalmatlanság miatt felmentéssel megszüntette. Az indokolás szerint a felperes a tanév során többször késett, e magatartását figyelmeztetés után sem változtatta meg, figyelmen kívül hagyta az iskola házirendjének tanulókkal szemben történő betartását, ezáltal az oktató-nevelő munkáját nem tudja megfelelően végezni, munkaköri feladatainak ellátására tartósan nem alkalmas.
A felperes keresete a felmentés jogellenességének megállapítására, a közalkalmazotti jogviszonya helyreállításának mellőzésére, és elmaradt illetmény, két havi végkielégítés és nyolc havi végkielégítésnek megfelelő összeg megfizetésére irányult. Az elsőfokú bíróság az ítéletével megállapította, hogy az alperes 2004. február 26-án kelt felmentése jogellenes, azt hatályon kívül helyezte. Az alperest elmaradt illetmény, végkielégítés, és átalánytérítés, valamint kamatok címén marasztalta.
A Kjt. 30. § (1) bekezdés d) pontja alapján, a jogszabályhoz fűzött miniszteri indokolás és bírósági gyakorlat figyelembevételével a munkaügyi bíróság azt vizsgálta, hogy szakmai hiányosság, vagy akár fegyelmi eljárás alapjául szolgáló súlyos magatartás a felperes alkalmatlanságát megalapozta-e. A munkaügyi bíróság a felperes valamennyi késését értékelte. A 2004 februárjában történt késésekről megállapította, hogy a felperes ezeknek részben indokát adta, mivel egyik nap a gyermeke lázas betegségére, másik nap a nulladik órát követően összevont óratartásra, végül rövidített órákat tartalmazó tanrend módosításra hivatkozott. Utóbbi esetben fogadóórát kellett tartania, kizárólag a fogadóóráról késett el, azonban mivel a szülőknek a rövidített órákról nem volt tudomása, a fogadóóra megtartására nem volt lehetősége. A bíróság megítélése szerint a megállapított késések a felperes szakmai alkalmatlansága alátámasztására nem vehetők figyelembe. Kifejtette, hogy a tanulók bukása, valamint a tanmenet nem megfelelő betartása a felmentésben nem szerepel, ezért azt nem vizsgálhatta. A bizonyítási eljárás eredménye hitelt érdemlően bizonyította, hogy a késés nem eredményezte az órakezdés késedelmét. Mindezek alapján a Kjt. 34. § (1), (4), (6) bekezdése alapján marasztalta az alperest. Megállapította, hogy a felperest az elmaradt illetmény 2004. február 27-étől augusztus 31-éig illeti meg, figyelemmel arra, hogy az alperes által már megfizetett felmentési időre járó illetményt az elmaradt munkabérbe nem lehetett beszámítani.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezését nem érintette, és az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a módosítással hagyta helyben, hogy a hatályon kívül helyező rendelkezést mellőzte, és megállapította, hogy a felperes jogviszonya az alperesnél 2004. augusztus 31-ével megszűnt.
A másodfokú bíróság megállapítása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, érdemi döntése is helytálló, a jogi álláspontja azonban téves, ezt a másodfokú bíróság módosította. Megítélése szerint az elsőfokú bíróság tévesen foglalt állást abból kiindulva, hogy a kötelezettségszegésnek olyan súlyúnak kellett volna lennie, hogy egyébként alkalmas legyen elbocsátás fegyelmi büntetés alátámasztására.
Az MK 95. számú állásfoglalás alapján értékelve a bizonyítási eljárás eredményét a másodfokú bíróság abból indult ki, hogy a felperes a tanórákat időben megkezdte. Az alperes nem bizonyította, hogy a felperes a késések miatt a munkáját nem megfelelő színvonalon végezte. Azt sem nyert bizonyítást, hogy a felperes késései milyen konkrét negatív hatással voltak az általa tanított osztályok teljesítményére, a tanulók magatartására. A másodfokú bíróság azt is megjegyezte, hogy az alperesnél nem volt olyan szabály, amely a késések jogkövetkezményeit meghatározta volna, ennek hiányában a felperessel szemben jogszerű intézkedés nem volt alkalmazható. Mindezek alapján a Kjt. 30. § (1) bekezdés f) pontban foglaltak értelmében a megyei bíróság kimondta, hogy a felperes alkalmatlanságát az alperes nem tudta bizonyítani. A felperes közalkalmazotti jogviszonyának helyreállítását a másodfokú bíróság azért mellőzte, mert a felperes új jogviszonyt létesített, és nem kérte az eredeti munkakörébe való visszahelyezését.
A felülvizsgálati kérelem kisebb részben, az összegszerűség körében alapos.
Az alperes a Kjt. 30. § (1) bekezdés d) pontja alapján a 2004. február 26-án meghozott intézkedését azzal indokolta, hogy a felperes a tanév során több alkalommal késve érkezett, ezzel a magatartásával figyelmeztetés ellenére nem hagyott fel, figyelmen kívül hagyta, hogy ezzel veszélyezteti az iskola házirendjének a tanulókkal való betartatását. Emiatt az oktató-nevelő munkáját nem tudja végezni, feladatainak ellátására tartósan nem alkalmas.
Az elsőfokú bíróság - tartalmilag - azt vizsgálta, hogy az adott esetben fegyelmi eljárás alapjául szolgáló súlyos kötelezettségszegés a felperes alkalmatlanságát alátámasztotta-e. A jelző csengetéshez képest az alperes igazgatója által (a felperes méltányolható magánérdekére tekintettel) adott türelmi idő eltelte (2003. december vége) után következő időszakra, 2004 februárjában három késést állapított meg. A három esetre adott felperesi védekezést is értékelve, a felperes bizonyított megfelelő szakmai munkáját figyelembe véve arra következtetett, hogy a felperes a munkakörének ellátására nem alkalmatlan. A bíróság az alperes jognyilatkozatának tartalma alapján a bukások számának alakulását, a tanmenet megfelelő tartását nem vizsgálta. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a fentiek alapján a felülvizsgálati kérelemben az alperes alaptalanul kifogásolta a tanulói jegyek vizsgálatának elmaradását, mivel erre vonatkozóan a felmentés nem tartalmazott indokolást, másrészt az életszerűség és a logika szabályaival is ellentétes az okozati összefüggés fennállásának feltételezése egy tanár háromszor néhány perces késése és a tanulók jegyei között. Az alperes igazgatójának a felperes részére biztosított türelmi időről szóló döntése miatt a 2003. december 31-éig megvalósult úgyszintén néhány perces késés a jogalap eldöntésénél nem volt figyelembe vehető.
A másodfokú bíróság a bizonyítási eljárás eredménye és a fellebbezés tartalma alapján mindezek folytán jogszabálysértés nélkül találta bizonyítottnak, hogy a késések ellenére a felperes az órákat időben megkezdte, továbbá az alperes nem bizonyította, hogy a felperes munkájának szakmai színvonala a bizonyított késések következtében nem volt megfelelő. Nem bizonyított tehát az sem, hogy a késések negatív hatással voltak a tanulók teljesítményére. A kifejtettek miatt a jogalap körében a felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg jogszabálysértést.
A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában nem tartotta helytállónak az elsőfokú bíróságnak a kötelezettségszegés súlyára vonatkozó azon okfejtését, miszerint az alkalmatlanság megállapítását kizárólag a fegyelmi elbocsátást megalapozó kötelezettségszegés teszi lehetővé. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítélete indokolását módosította. Emiatt az alperesnek a fokozatosságról, illetve az arányosságról előadott álláspontja a jogerős ítélet jogszabályba ütközését nem alapozhatja meg.
A felmentés a felperes közalkalmazotti jogviszonyát 2004. május 31. napjára szüntette meg azzal, hogy a felperes - egyebek mellett - a felmentési időre járó átlagkeresetét az utolsó munkában töltött napon veheti át. A felperes előkészítő iratában a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének napjától a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedéséig tartó időre kérte az elmaradt munkabérét (havi 168 460 forint átlagkereset figyelembevételével). Bejelentette a felvett munkanélküli járadék összegét, és azt, hogy 2004. szeptember 1-jén munkába állt. Az elsőfokú bíróság a 2004. február 27-étől augusztus 31-éig tartó időre marasztalta az alperest.
A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában nem tért ki arra, hogy az elsőfokú bíróságnak fellebbezéssel támadott, a 2004. február 26-ától május 31-éig terjedő időre megítélt illetményre vonatkozó döntését miért találta helyesnek, ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletnek ezt a részét, figyelemmel a szükséges adatok hiányára is, a felülvizsgálati eljárásban felülbírálatra alkalmasság hiányában nem vizsgálhatta.
Mindezek miatt a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét részítéletével a vitatott időszakra megállapított átlagkeresetről szóló rendelkezés kivételével hatályában fenntartotta [Pp.-nek az ügyben irányadó 275. § (3) bekezdése, továbbá 213. § (2) bekezdése]; a 2004. február 26-ától 2004. május 31-éig a felperest megillető átlagkeresetről meghozott rendelkezést hatályon kívül helyezte [Pp.-nek az ügyben irányadó 275. § (4) bekezdése], és erre vonatkozóan a másodfokú bíróságot a fellebbezés elbírálása céljából új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.752/2005.)