adozona.hu
BH 2007.2.62
BH 2007.2.62
Leltárfelelősségi perben a leltárfelelősségi megállapodás figyelmen kívül hagyásával egyedül a vezetőt marasztaló döntés megalapozatlan [Mt. 170/B. § (3) bekezdés, 170/C. § (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes leltárhiány megfizetésére kötelező határozata hatályon kívül helyezését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes 2004. augusztus 30-án meghozott leltárhiány megtérítési határozatát a felperessel szemben 1 198 253 forinton felüli részében hatályon kívül helyezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes 2004. február 27. napjától boltvezető-helyettesként állt az alperes alkalmazásában, a kereskedelmi ...
BH 2007.2.62 Leltárfelelősségi perben a leltárfelelősségi megállapodás figyelmen kívül hagyásával egyedül a vezetőt marasztaló döntés megalapozatlan [Mt. 170/B. § (3) bekezdés, 170/C. § (3) bekezdés].
A felperes keresetében az alperes leltárhiány megfizetésére kötelező határozata hatályon kívül helyezését kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes 2004. augusztus 30-án meghozott leltárhiány megtérítési határozatát a felperessel szemben 1 198 253 forinton felüli részében hatályon kívül helyezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes 2004. február 27. napjától boltvezető-helyettesként állt az alperes alkalmazásában, a kereskedelmi egység valamennyi dolgozójával együtt 20%-20%-ban került meghatározásra leltárhiányért fennálló felelőssége. Ezt követően a felperes boltvezetői beosztást kapott, és a 2004. június 8ától 2004. augusztus 23-áig terjedő leltáridőszakra nézve három munkatársával együtt csoportos leltárfelelősségi megállapodást írt alá, egyenként 25%-os fizetési kötelezettséget vállalva. A 2004. augusztus 23-ai leltárt követően 2004. augusztus 30-án megtartott egyeztetésen 1 210 769 forint leltárhiány került megállapításra, amely összeg megfizetését a felperes nyilatkozatával a dolgozóktól átvállalta, és nyolc munkanapon belül ígérte annak teljesítését. Erre tekintettel az alperes 2004. augusztus 30-án leltárhiány megfizetésére kötelező határozatot hozott, utalva a Kollektív Szerződés IX. fejezetére és a felperes egyetemleges felelősségére.
Az alperes a perben arra hivatkozott, hogy a felperes a hiány összegét elismerte, annak visszafizetését magára vállalta, nyilatkozatát saját maga írta és látta el kézjegyével. A munkaügyi bíróság - a beszerzett könyvszakértői vélemény alapján - a kártérítési határozatot 1 198 253 forintot meghaladó részében hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes elismeréséből következően mint boltvezető tisztában volt azzal, hogy munkatársai ezáltal mentesülnek a megtérítési kötelezettség alól. Önmagában az a tény, hogy a számítógépes nyilvántartás miatt a határozatban az egyetemlegességre történő kitétel is szerepel más személyek megnevezése nélkül, nem jelenti azt, hogy az alperes igénye a leltárhiány egyetemleges megfizetésére irányult. Így pedig a felperes fizetési kötelezettsége az Mt. 170. §-ának (2) bekezdése alapján fennáll.
A felperes az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az igényét az alperes egyetemleges felelősségre alapította, pedig ez leltárhiány esetén kizárt. Kiemelte, hogy a tartozáselismerés és a tartozásátvállaló nyilatkozat eltérő jogügyletek, azokat a bíróságoknak különböző szempontok alapján kell vizsgálni és értékelni.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott rendelkezését nem érintette, egyebekben azt helybenhagyta. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy a Kollektív Szerződés IX. fejezete értelmében a leltárhiány teljes összegéért felel a csoportos leltárfelelősségi megállapodás alapján az egység vezetője és helyettese.
A felperes nyilatkozatával a fizetési kötelezettséget a dolgozóktól "átvállalta". A Ptk. 199. §-a szerint a felperes a reá háruló kötelezettség alól csak akkor mentesülhetne, ha jognyilatkozatát eredményesen megtámadta volna, erre azonban nem került sor. A másodfokú bíróság alaptalannak találta a felperesnek az egyetemleges felelősség kizártságára hivatkozását is.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet részbeni megváltoztatását, és a munkáltatói határozat teljes egészében történő hatályon kívül helyezését kérte semmisség okán. Álláspontja szerint az eljáró bíróságok tévesen értelmezték és alkalmazták az Mt. 8. §-ában és 170. §-ában foglaltakat, valamint a Ptk. 199. §-ában, 200. §-ában, 242. §-ában és 332. §-ában írtakat. A bíróságok tévesen értékelték a felperes nyilatkozatát tartozáselismerésnek, illetőleg tartozásátvállalásnak, jelen esetben mindkét jogintézmény ismérvei hiányoznak, így a jognyilatkozat semmis. A felperesi érvelés szerint a kártérítési határozat a kötelezés jogalapját csupán az egyetemlegességben jelöli meg, annak semmisségét is hivatalból kellett volna figyelembe venni. A felülvizsgálati kérelem szerint a Kollektív Szerződés IX. fejezetében foglaltak szintén nem felelnek meg a jogszabályi előírásoknak.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Arra hivatkozott, hogy a felperes nyilatkozata egyértelműen tartozáselismerés, amelyben kötelezte magát, hogy a leltárfelelősségi megállapodástól eltérően csak ő egy személyben kívánja a hiányt megtéríteni. Az alperesi álláspont szerint az, hogy az elismerő nyilatkozatot megelőzve a felperes és más dolgozók között a tartozás átvállalása szóbeli megegyezéssel megtörtént-e, irreleváns. A felülvizsgálati kérelem alapos.
A leltárhiányért való felelősség jogi természetét illetően nem kártérítés, hanem kockázatviselés. Mindenfajta kártérítési felelősség jogalapjához ugyanis hozzátartozik az okozati összefüggés a felelőssé tett személy magatartása és a kár bekövetkezése között. A leltárhiány esetében azonban ez nem állapítható meg, mivel a hiány ismeretlen okból következett be. Erre figyelemmel a leltárhiányért való felelősség is speciális szabályok szerint érvényesíthető.
Adott esetben a törvényi szabályozás alapján abból kellett kiindulni, hogy a kollektív szerződés a térítés mértékét a megállapodást kötött munkavállalók átlagkeresetének hat havi együttes összegétől eltérően is meghatározhatta [Mt. 170/C. § (4) bekezdés], egyetemleges felelősség azonban nem állapítható meg [Mt. 170/B. § (3) bekezdés], végül több felelős esetén a felelősséget a csoportos leltárfelelősségi megállapodás szerint, ilyen hiányában a munkavállalók átlagkeresete arányában kell megosztani [Mt. 170/B. § (3) bekezdés].
Az alperesnél hatályos Kollektív Szerződés IX. fejezete 2.1/b. pontja szerint a leltárhiány teljes összegéért felel csoportos leltárfelelősségi megállapodás alapján az önkiszolgáló rendszerben üzemelő egység vezetője és helyettese, míg a 2.2. pont szerint hat havi átlagkeresettel az önkiszolgáló rendszerű üzlet beosztott dolgozója. Megalapozott volt e körben a felperes felülvizsgálati érvelése, mivel fenti szabályozás a boltvezető és helyettese vonatkozásában egyetemleges kötelezést takar, amely ellentétes az Mt. 170/B. § (3) bekezdésében szabályozottakkal. Ezen túlmenően a kollektív szerződésben rögzítettek szerint, amennyiben a vezető és helyettese teljes összeget tartozik megfizetni, a munkavállalók fizetésre kötelezése nem indokolt, hiszen a hiány már a vezetők által megtérítettnek tekintendő. Mindebből következően az alperesi Kollektív Szerződés jogszabályba ütközik, semmis, így jelen jogvita eldöntése szempontjából nem lehet irányadó.
A felperes kétségtelenül 2004. augusztus 30-án "nyilatkozatot" tett, amely szerint "2004. június 8-ától 2004. augusztus 23-áig tartó leltáridőszakom alatt keletkezett 1 210 769 forint összegű leltárhiányt a dolgozóktól átvállalom. A leltárhiányt nyolc munkanapon belül megtérítem".
Osztotta a Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmében kifejtetteket, amely szerint a tartozáselismerés, illetve a tartozásátvállalás különböző jogintézmények, eltérő feltételrendszerrel.
A fent hivatkozott nyilatkozatban a felperes többi munkatársa tartozását "átvállalta". A Ptk. 332. §-ában foglaltak alapulvételével a tartozásátvállalás a kötelezett és a tartozásátvállaló szerződése, az abban részt vevők számára keletkeztet jogokat és kötelezettségeket. Jelen esetben a felperes és munkatársai között ilyen megállapodás nem jött létre, így az alperessel szemben az nem is hatályosulhatott. A felperes nyilatkozata tartozáselismerésnek sem értékelhető, mivel a fél nyilatkozatához a tartozáselismerés következményei csak akkor fűződhetnek, ha tartozás elismerése magyarázatot nem igénylő módon, kifejezetten és félreérthetetlenül történik, és abból világosan kitűnik, hogy a fél a követelés fennállását nem vonja kétségbe [Ptk. 242. § (1) bekezdés]. A felperes jelen esetben konkrét formában nem határozta meg, hogy mekkora összeget tekint saját tartozásának, illetve mely összeg vonatkozásában vállal esetlegesen teljesítést munkatársai helyett. Így tévedtek a bíróságok, amikor a szóban forgó nyilatkozatot elismerésként értékelték, és az arra alapított leltárhiány megfizetésére kötelező határozatot nagyobb részt jogszerűnek minősítve hatályában fenntartották.
A bíróságok törvénysértés nélkül állapították meg azt, hogy a fizetésre kötelező határozat ugyan egyetemlegességre utal, ez azonban egyéb munkavállalók nevének megjelölése nélkül nem jelenti az egyetemleges fizetésre kötelezést. Az alperes adminisztratív hibára történő utalása ezért elfogadható.
A felperes az eljárás során, és felülvizsgálati kérelmében maga sem vitatta, hogy munkatársaival együtt csoportos leltárfelelősségi megállapodást írt alá, amelyben egyenként a hiány 25%-25% erejéig ismerték el felelősségüket. Fent kifejtettek szerint a megosztás mellőzésével tett felperesi nyilatkozat ugyan semmis, helyette azonban a jogszabályi rendelkezés lehet irányadó. Így a megismételt eljárásban a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a leltárfelelősségi megállapodás szerint a felperes fizetési kötelezettsége fennállt-e a hiányért, illetve azt a kártérítési határozatban az alperes helytállóan érvényesítette-e.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp.-nek az ügyben irányadó 275. § (4) bekezdése].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.608/2006.)