adozona.hu
BH+ 2007.2.87
BH+ 2007.2.87
A felsőbb döntéssel elrendelt létszámcsökkentéssel indokolt felmentés esetén a munkáltatónak a felmentési indok valósága és okszerűsége tekintetében azt kell bizonyítania, hogy a munkáltatót érintően létszámcsökkentést elrendelő felsőbb döntés született, és a felmentésre ezzel összefüggésben, a felsőbb döntéssel elrendelt létszámcsökkentés keretei között került sor [Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek határozatlan időre szóló közszolgálati jogviszonyát az alperes a 2004. november 15-én kelt intézkedéseivel 2005. június hó 1. napjával felmentéssel megszüntette. A felmentést azzal indokolta, hogy a 2183/2004. (VII. 21.) Korm. határozat, valamint a miniszter leirata alapján létszámcsökkentésre került sor, ezért a felperesek közszolgálati jogviszonyát a Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pontja alapján megszüntette. Utalt arra is, hogy a képzettségüknek és besorolásuknak megfelelő másik b...
BH+ 2007.2.87 A felsőbb döntéssel elrendelt létszámcsökkentéssel indokolt felmentés esetén a munkáltatónak a felmentési indok valósága és okszerűsége tekintetében azt kell bizonyítania, hogy a munkáltatót érintően létszámcsökkentést elrendelő felsőbb döntés született, és a felmentésre ezzel összefüggésben, a felsőbb döntéssel elrendelt létszámcsökkentés keretei között került sor [Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pont].
A felperesek határozatlan időre szóló közszolgálati jogviszonyát az alperes a 2004. november 15-én kelt intézkedéseivel 2005. június hó 1. napjával felmentéssel megszüntette. A felmentést azzal indokolta, hogy a 2183/2004. (VII. 21.) Korm. határozat, valamint a miniszter leirata alapján létszámcsökkentésre került sor, ezért a felperesek közszolgálati jogviszonyát a Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pontja alapján megszüntette. Utalt arra is, hogy a képzettségüknek és besorolásuknak megfelelő másik betöltetlen munkakört felajánlani nem tud.A felperesek a felmentés jogellenességének megállapítását, az I. r. felperes a visszahelyezés mellőzésével, a jogellenesség jogkövetkezményének alkalmazását, további négy havi átlagilletmény megfizetését, a II. és III. r. felperesek pedig az eredeti munkakörükben való továbbfoglalkoztatásukat kérték. Arra hivatkoztak, hogy az alperes az indokolási kötelezettségének nem megfelelő módon tett eleget, mert a felmentés indokolásából nem állapítható meg egyértelműen, hogy miért került sor a felmentésükre. Továbbá az alperesnél több felajánlható munkakör volt, hiszen határozott időre szólóan helyettesítőket alkalmazott, akik közül egyeseket véglegesített, és új köztisztviselőket is kinevezett. Az intézkedés sérti az esélyegyenlőségi törvényben foglaltakat, mert a bérmegtakarítás érdekében középkorú, magasabb végzettségű és magasabb összegű illetményért foglalkoztatott köztisztviselőktől vált meg az alperes. Továbbá sérti a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét is, mert mindhárom felperes vonatkozásában megtorló jellegű volt.
A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította a felmentések jogellenességét, és elrendelte a II. és III. r. felperesek eredeti munkakörükben történő továbbfoglalkoztatását. Megállapította, hogy az I. r. felperes közszolgálati jogviszonya az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg, és az alperest I. r. felperes javára illetménykülönbözet, valamint 12 havi átlagilletmény megfizetésére kötelezte.
A keresetet egyebekben elutasította.
A munkaügyi bíróság a felmentés jogellenességét több okból is megállapította. Álláspontja szerint az alperes nem tett eleget az indokolási kötelezettségének, mert egyértelműen nem állapítható meg, hogy miért a felperesek közszolgálati jogviszonyának megszüntetésére került sor. Az alperes nem tett eleget a Ktv. 17. § (4) bekezdésében meghatározott felajánlási kötelezettségének sem, más munkakör felajánlásának lehetőségét nem vizsgálta, és a bizonyítási eljárás alapján megállapítható volt, hogy felperesek számára az osztályukon lett volna határozott időre szóló kinevezési lehetőség. Az alperes eltért továbbá a létszámcsökkentésnek az érdekegyeztetés során kialakított végrehajtási elveitől, az I. és a III. r. felperes kiválasztásánál a jogait rendeltetésellenesen gyakorolta., a II. r. felperes közszolgálati jogviszonyát pedig az esélyegyenlőségi törvény irányadó rendelkezéseit megsértve szüntette meg.
Az ítélet ellen a felperesek és az alperes is fellebbezéssel élt. I. r. felperes fellebbezése az átalánytérítés összegének felemelésére és a további végkielégítés iránti igényét elutasító ítéleti döntés megváltoztatására, a II. és a III. r. felperesek fellebbezése az elsőfokú ítélet indokolásának megváltoztatására irányult, és mindhárman kifogásolták a megítélt perköltség mértékét. A III. r. felperes a keresetét megváltoztatta, és a visszahelyezés mellőzését és a jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
Az alperes fellebbezése az elsőfokú ítélet megváltoztatására és a keresetek elutasítására irányult. Állította, hogy az indokolási kötelezettségének eleget tett, a felperesek jogviszonyát jogszerűen szüntette meg, a felperesek továbbfoglalkoztatására lehetősége nem volt, és a döntésében semmilyen szubjektív körülmény nem játszott szerepet.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, mellőzte a III. r. felperes eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatásának elrendelését, és megállapította az I. és III. r. felperes közszolgálati jogviszonyának 2006. január 16.napján való megszüntetését. Kötelezte az alperest, hogy az I. r. felperesnek 2005. február 1-jétől 2006. január 16. napjáig terjedő időre illetménykülönbözet címén 1 148 824 forintot, további végkielégítés címén 929 200 forintot, a III. r. felperesnek elmaradt illetmény címén 1 713 360 forintot, nyolc havi átlagkeresetnek megfelelő összeg címén 1 683 616 forintot fizessen meg, és az I. r. felperes részére 12 havi átlagilletmény címén járó összeget 3 301 848 forintra felemelte, továbbá megváltoztatta az elsőfokú perköltségre vonatkozó rendelkezést. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, és az alperest a fellebbezési perköltség megfizetésére kötelezte.
Az ítélete indokolásában a másodfokú bíróság megállapította, hogy a felmentések indoka a valóságnak megfelelt, mert az alperes felügyeletét ellátó miniszter rendelkezett a létszámcsökkentésről. Az okszerűség követelményét illetően azonban a felmentés indokolását nem találta kellően világosnak, az alperes által a perben hivatkozott belső átszervezést a felmentés indokolása nem tartalmazta, az alperes először a létszámcsökkentéssel érintett köztisztviselőket kiválasztotta, majd felmentésüket követően szervezte át a feladatokat. Mindezek alapján a másodfokú bíróság a felmentések indokolását nem kellően világosnak, a létszámcsökkentést, mint felmentési indokot okszerűtlennek találta, ezért a felmentések jogellenességét kimondó elsőfokú ítéleti rendelkezést helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperesek keresetét teljes egészében elutasító új határozat meghozatalát, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Érvelése szerint a felperesek felmentésének indoka valós, világos és okszerű volt, megfelelt a jogszabályi követelményeknek. Vitatta az ezt meghaladóan támasztott követelményeket. Kifejtette, hogy a felmentést a Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltaknak megfelelően a kormányhatározat, és a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó miniszter rendelkezésével indokolta, a törvény keretei között pedig a munkáltatói jogkör gyakorlója választja ki, hogy kinek a jogviszonyát szünteti meg.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pontja szerint a közszolgálati jogviszony - a (4) bekezdésben foglalt korlátozással - felmentéssel megszüntethető, ha az országgyűlés, a kormány, a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője, illetve a helyi önkormányzati képviselő-testület döntése alapján a közigazgatási szerv hivatali szervezetében létszámcsökkentést kell végrehajtani, és emiatt a köztisztviselő további foglalkoztatására nincs lehetőség.
A perben nem volt vitatott, hogy a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó miniszter 2004. december 31-ei hatállyal végrehajtandó létszámcsökkentést rendelt el, amelynek mértékét a főigazgató az alperes vonatkozásában hét főt érintő létszámleépítésben határozta meg.
A másodfokú bíróság a felmentés indokának valóságát, vagyis a létszámleépítés elrendelésének tényét megállapította ugyan, de úgy ítélte meg, hogy ezzel az intézkedést nem elég indokolni, mert létszámleépítés elrendelése az érintett köztisztviselő vonatkozásában a felmentés okszerűségét önmagában nem alapozza meg.
A másodfokú bíróság álláspontja téves.
A Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pontjára alapított felmentés esetén, ha az indokolás a felsőbb döntést és az ebből következően a munkáltatónál végrehajtandó létszámleépítést tartalmazza, a világos indokolás követelményének megfelel. Az alperesnek a felmentési indok valósága és okszerűsége tekintetében azt kellett bizonyítania, hogy az alperest érintően létszámcsökkentést elrendelő felsőbb döntés született, és a felmentésre ezzel összefüggésben, a felsőbb döntéssel elrendelt létszámcsökkentés keretében került sor.
A felsőbb döntés tényét az alperes igazolta, és a felperesek sem vitatták, hogy a közszolgálati jogviszonyukat az alperes ezzel összefüggésben szüntette meg.
A munkaügyi perben az nem vizsgálható, hogy miért a felperesek közszolgálati jogviszonyának megszüntetésével hajtotta végre az alperes a létszámcsökkentést, mert a munkáltatóra tartozik - a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének eleget téve - az érintett munkavállalók kiválasztása.
Ezek alapján a létszámcsökkentés felmentési indok okszerűsége megállapítható; az alperes azért nem tarthatta fenn a továbbiakban a felperesek közszolgálati jogviszonyát, mert a felsőbb döntéssel elrendelt létszámleépítést végre kellett hajtani, és ennek keretében az alperes létszámát 7 fővel kellett csökkentenie. Ezért a 7 köztisztviselő - köztük a felperesek - foglalkoztatásának lehetősége megszűnt.
A létszámleépítés - ha nem a feladatok csökkenése, megszűnése okán kerül rá sor - általában átszervezéssel is együtt jár szükségképpen. Ennek időpontja és mibenléte azonban a ténylegesen megvalósult létszámleépítési indok jogszerűsége szempontjából közömbös.
A másodfokú bíróság téves jogi álláspontja miatt az alperes fellebbezését a rendeltetésszerű joggyakorlást és az esélyegyenlőség megsértését, valamint a Ktv. 17. § (4) bekezdésében meghatározott feltételt támadó részében nem bírálta el.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf.Bír. Mfv.II.10.298/2006/3.)