adozona.hu
BH+ 2007.1.45
BH+ 2007.1.45
Nyugdíj megállapításánál, amennyiben az 1988. január 1-je előtti időszak keresetét nem lehet figyelembe venni, a minimálbér alapulvételével kell a nyugdíj összegét meghatározni [1997. évi LXXXI. tv. 22. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes rokkantsági nyugdíj megállapítása iránti igényét az elsőfokú társadalombiztosítási szerv elutasította, mert az Országos Orvosszakértői Intézet I. fokú Orvosi Bizottsága 50%-os munkaképesség-csökkenést állapított meg a felperesnél.
A felperes fellebbezése folytán az alperes igazgatója határozatával a felperes fellebbezésének helyt adott, mivel a II. fokú Orvosi Bizottság munkaképesség-csökkenésének mértékét 67%-ban állapította meg. A felperes rokkantsági nyugdíját 25 év 33 nap szol...
BH+ 2007.1.45 Nyugdíj megállapításánál, amennyiben az 1988. január 1-je előtti időszak keresetét nem lehet figyelembe venni, a minimálbér alapulvételével kell a nyugdíj összegét meghatározni [1997. évi LXXXI. tv. 22. §]
A felperes rokkantsági nyugdíj megállapítása iránti igényét az elsőfokú társadalombiztosítási szerv elutasította, mert az Országos Orvosszakértői Intézet I. fokú Orvosi Bizottsága 50%-os munkaképesség-csökkenést állapított meg a felperesnél.A felperes fellebbezése folytán az alperes igazgatója határozatával a felperes fellebbezésének helyt adott, mivel a II. fokú Orvosi Bizottság munkaképesség-csökkenésének mértékét 67%-ban állapította meg. A felperes rokkantsági nyugdíját 25 év 33 nap szolgálati figyelembevételével 21 800 forintban határozta meg az alperes.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatainak felülvizsgálatát. Az alperes a kereset benyújtását követően határozatával módosította korábbi határozatát és a felperest megillető nyugdíj összegének változatlanul hagyásával a beszámított szolgálati időt 25 év 35 napban határozta meg.
A felperes keresetében kérte a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálatát.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában az 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 22. §-ára hivatkozással megállapította, hogy az alperes a közigazgatási eljárást valamennyi szükséges irat birtokában folytatta le. Amennyiben a felperes által állított és kifogásolt szolgálati idők mégsem kerültek beszámításra, az azért történt, mert a felperes az ezeket igazoló okiratokat nem tudott becsatolni, illetve az alperes megkeresése sem járt eredménnyel. Az alperes valamennyi járulékkal lefedett időt a szolgálati időbe beszámította. A Tny. 22. §-a szerinti felperesi kifogásra vonatkozóan rögzítette a munkaügyi bíróság ítéletében, hogy a Tny. 22. § (5) bekezdése szerint ténylegesen meg kell kísérelni az 1988 előtti béreket beszerezni, amennyiben az igénylőnek a béridőszak felére 1988 utáni jövedelme nincs, azonban a felperes esetében ez eredménytelen maradt, ezért a hiányzó időre ugyancsak az (5) bekezdés alapján minimálbérrel kellett számolni. Arra nincs lehetőség, hogy az 1988. január 1. napját megelőző időszak bérezés szempontjából legjobb öt éve kerüljön alapulvételre, mivel a hivatkozott jogszabály részletesen rendezi a figyelembe vehető időbe bevonás szabályait is.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és a nyugdíjának megállapítását. Előadta, hogy az alperes határozata szerint a jövedelem hatvanhárom százaléka nyugdíj. A bíróság ítéletében az 1988. és 2003. év között jogszabálysértően a számításnál a minimálbért alkalmazta, holott a törvény kimondja, hogy amennyiben az eltelt idő felére nincs a biztosítottnak jövedelme, akkor az 1988. év előtti időszakot kell figyelembe venni. Ennek értelmében a felperesnek 1988. és 2003. között csak 2 év 6 hónapja van, ezért a nyugdíjszámítás alapját az 1988. évi előtti jövedelem képezi. 2003-2005. években ezen számítás alapján 522 794 forint elmaradt nyugdíja van a felperesnek.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Tny. 22. §-ának (1) bekezdése értelmében az öregségi nyugdíj összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért (kifizetett) jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni.
A 22. § (4) bekezdése szerint amennyiben a biztosított az (1) bekezdésben meghatározott időszaknak legalább a felében rendelkezik a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló keresettel, jövedelemmel, a havi átlagkeresetet a tényleges kereset, jövedelem alapján kell meghatározni.
A 22. § (5) bekezdése akként rendelkezik, ha a (4) bekezdés szerinti időszakban, az átlagszámítási időnek legalább a fele részére a nyugdíjat igénylőnek nincs keresete, jövedelme, a hiányzó időre eső napokra a keresetet, jövedelmet az 1988. január 1-je előtti legközelebbi időszak keresete, jövedelme alapján kell a (3) bekezdés alkalmazásával növelten figyelembe venni. Ha ez sem áll rendelkezésre, keresetként a hiányzó időre érvényes, külön jogszabályban általánosan meghatározott minimálbér harmincad részét kell figyelembe venni azokra a naptári napokra, amelyekre nyugdíjalapot képező kereset, jövedelem nem volt.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló peradatok alapján - egyezően a munkaügyi bírósággal - megállapította, hogy az alperes a Tny. fentebb idézett rendelkezéseinek alkalmazásával törvényes határozatot hozott a felperes rokkantsági nyugdíjának megállapításáról.
Tévedett a felperes abban, hogy az alperes jogszabálysértően alkalmazta számításánál a minimálbért; amint azt a munkaügyi bíróság is helyesen megállapította ítélete indokolásában, a felperesnek az átlagszámítási időszak (1988. január 1-jétől) legalább a felére jövedelme nem volt, ezért az 1988. január 1-je előtti időszakot kellett figyelembe venni. Miután az ezen időszakra vonatkozó béradatok az alperes által teljes körűen tisztázott tényállás ellenére nem álltak rendelkezésre, az alperesnek a Tny. 22. § (5) bekezdése alapján a minimálbért kellett számításánál figyelembe venni.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv/K.III.10.219/2006.)