adozona.hu
BH+ 2007.1.44
BH+ 2007.1.44
A korkedvezményre való jogosultság megállapításának nem feltétele sem a tényleges sugárterhelés, sem egészségkárosodás bekövetkezése [1997. évi LXXXI. tv. 8. §, 168/1997. (X. 6.) Korm. r. 2. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1975. október 1-jétől áll munkaviszonyban a Sz. Kórházzal.
1987-ig gyermekgyógyászként, 1987. október 1-jétől pedig radiológusként a Radiológiai Osztályon végzi munkáját.
A felperes napi munkaideje 2000. február 1-jétől 3 óra 36 perc a röntgenben, és a CT diagnosztikán együttesen.
A felperes főorvosként dolgozik, munkaköri feladatai és napi munkaidő-beosztása megegyezik a radiológus szakorvosokéval.
A felperes igénybejelentése alapján az alperes határozatával a felperes részére...
BH+ 2007.1.44 A korkedvezményre való jogosultság megállapításának nem feltétele sem a tényleges sugárterhelés, sem egészségkárosodás bekövetkezése [1997. évi LXXXI. tv. 8. §, 168/1997. (X. 6.) Korm. r. 2. §]
A felperes 1975. október 1-jétől áll munkaviszonyban a Sz. Kórházzal.1987-ig gyermekgyógyászként, 1987. október 1-jétől pedig radiológusként a Radiológiai Osztályon végzi munkáját.
A felperes napi munkaideje 2000. február 1-jétől 3 óra 36 perc a röntgenben, és a CT diagnosztikán együttesen.
A felperes főorvosként dolgozik, munkaköri feladatai és napi munkaidő-beosztása megegyezik a radiológus szakorvosokéval.
A felperes igénybejelentése alapján az alperes határozatával a felperes részére 34 év 70 nap szolgálati időt állapított meg, amelyen belül 1987. október 1-jétől 2000. január 31-ig terjedően 12 év 126 nap korkedvezményre jogosító időt ismert el.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatainak felülvizsgálatát, azok megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy 2000. február 1-től fennálló jogviszonya korkedvezményre jogosító időnek számít.
Álláspontja szerint ionizáló sugárzás hatása alatt végzi munkáját, ezért jogviszonya korkedvezményre jogosító időnek számít. A sugárzás fennállásának tényét alátámasztja a személyi doziméter viselésére vonatkozó előírás is.
A foglalkoztató sugárvédelmi szabályzata szerint valamennyi röntgen-diagnosztikai és terápiás tevékenység sugárveszélyes.
Ezt erősíti meg az Országos Tisztifőorvosi Hivatal és a Radiológiai Szakmai Kollégium állásfoglalása is.
A munkaügyi bíróság az alperes határozatait megváltoztatva megállapította, hogy a felperesnek a megállapított 12 év 126 nap korkedvezményre jogosító időn túl 2000. február 1. napjától kezdődően fennálló jogviszonya korkedvezményre jogosító időnek számít. Ítéletének indokolásában a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 8. §-ára, valamint a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1. § (1), (2) bekezdésére és 2. § (1) bekezdésére, valamint a 1. számú melléklet 10. pontjára hivatkozott.
Kifejtette, hogy a felperes az 1. számú melléklet 10. pontjában megjelölt munkaköri feladatoknak a beosztására, munkakörére vonatkozó részét ellátja napi 3 óra 36 percben, tehát a jogszabályban meghatározott időt meghaladóan.
A jogszabály nem ír elő sugárterhelési mértéket; ez azt jelenti, hogy abban az esetben, ha a sugárzás mértéke a nullától eltér, a munkavégzés sugárzás hatása alatt történik. Bármilyen kis sugárterhelés azt jelenti, hogy a sugárveszély fennáll.
Idézte a munkaügyi bíróság a Radiológiai Szakmai Kollégium 2005. május 5-én kelt levelében foglaltakat és megállapította, hogy a jogszabály nem kívánja meg a tényleges egészségkárosodást, mint eredményt a korkedvezményhez; hanem azt, hogy a munkavállaló ionizációs sugárzás hatása alatt végezze a munkáját.
Ha az egészségkárosodás már előállna, akkor az kártérítési, illetőleg megtérítési felelősséget, kötelezettséget vonna maga után, és munkavédelmi kérdéseket is felvetne.
Jelen esetben a korkedvezményre jogosító időként való figyelembevétel szempontjából az a lényeges, hogy a felperes a munkáját ionizációs sugárzás alatt végezte-e.
Értékelte a munkaügyi bíróság az Országos Közegészségügyi Központ Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézetének szakvéleményében, valamint az Országos Tisztifőorvosi Hivatal 2005. február 4-én kelt állásfoglalásában foglaltakat is.
Megállapította, hogy a felperes munkáltatójának sugárvédelmi mérési jegyzőkönyve szerint mind a vezérlőhely ólomüveg-ablak mögötti részén, mind a bejárati ajtó mögött mérhető minimális, de a nullától eltérő mértékű sugárdózis.
A felperest foglalkoztató Megyei Jogú Város M. Kórház Radiológiai és Izotópdiagnosztikai Osztályának Munkahelyi Sugárvédelmi Szabályzatának 4.1 pontja rögzíti, hogy valamennyi röntgendiagnosztikai és terápiás tevékenység sugárveszélyes.
Ez alapján a sugárforrásokkal folytatott tevékenységnél mind a saját, mind a munkatársak, mind a vizsgált betegek és kísérőinek maximális biztonságára kell törekedni.
Hivatkozott a munkaügyi bíróság az R. 2. § (5) bekezdésére és kifejtette, hogy a bizonyítási eljárás alapján megállapítható, hogy a felperes munkaköre azonos az 1. számú melléklet 10. pontjában megjelölt orvosi munkakörrel, a felperes a munkáját 2000. február 1-jétől - jelenleg is - ionizációs sugárzás alatt végzi, amelyre tekintettel korkedvezményre jogosult az alperes által már megállapított, korkedvezményre jogosító időn túl.
A munkaügyi bíróság elutasította az alperesnek igazságügyi szakértő kirendelése iránti bizonyítási indítványát, mert egyrészt az alperes nem tudta megjelölni pontosan, hogy milyen szakterületen dolgozó szakértő kirendelését kéri; másrészt pedig a beszerzett okiratok, munkáltatói igazolások alapján szükségtelennek ítélte szakértő igénybevételét, ugyanis a bizonyítás anyaga és a jogszabályok összevetése alapján a kérdés szakértő kirendelése nélkül is eldönthető volt.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Tny. 8. §-ában és az R. 2. § (5) bekezdésében foglaltakat, valamint az R. 1. számú melléklet 10. pontjában írtakat.
Kifejtette, hogy az 1. számú melléklet az "Ionizációs sugárzás hatása alatt végzett munka" címszó alatt a 10. pontban sorolja fel azokat a munkaköröket, munkaköri leírásokat - megjelölve a korkedvezmény hatályát is -, amely korkedvezményre jogosít.
A felperes 2000. február 1-jétől napi 3 óra 36 percben lát el munkát a röntgenben, illetőleg a CT laboratóriumban, a munkaidő egyenlő arányú megosztásában.
A CT-laborban a felperes feladatát képezte a CT-gép vezérlése, a monitor figyelése, a mérés eredményeinek dokumentálása, a számítógép által előállítható metszeti képek elkészítése és értékelése.
A fenti munkaköri feladatokból megállapíthatóan a felperes által végzett munka nem azonosítható az "Ionizációs sugárzás hatása alatt végzett munka" címszó alatt felsorolt munkakörökkel.
A felperes által végzett munka a 10. pont 4. bekezdésében megjelölt munkakörnek, illetve munkaköri leírásnak felel meg "Ionizációs sugárforrásokat alkalmazó részlegekben, dokumentációval és adatfelvétellel foglalkozó dolgozók", itt azonban kötelező jogszabályi feltétel az ionizáló sugárforrást kibocsátó berendezéssel "azonos légtérben" történő munkavégzés.
Az R. 2. § (5) bekezdése szerint a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében felsorolt munkaköri meghatározásokat kiterjesztően értelmezni nem lehet.
Az alperes álláspontja szerint a munkaügyi bíróság megsértette ezen jogszabályi előírást, amikor a felperes által ellátott munkakört azonosította az 1. számú melléklet 10. pontjának 2. bekezdésében meghatározott munkakörrel és munkaköri leírással.
Kifejtette azt is az alperes, hogy - álláspontja szerint - van jelentősége a sugárterhelés mértékének, tekintettel arra, hogy az egészségre különösen ártalmas munkavégzésről akkor beszélhetünk, ha a sugárterhelés meghaladja a 0,1 mSv mértéket.
A felperes által becsatolt okiratokból megállapíthatóan a kérdéses időszakot illetően az üzembehelyezési szakvélemények szerint a CT-helyiség környezetének sugárvédelme jó, a mérések nem mutattak ki a nullától eltérő sugárterhelést. A folyamatos dozimetriai mérés sem mutatott eltérést.
Kizárólag a felperes nyugdíjazását követően, a 2005. február 10-én felvett sugárvédelmi mérési jegyzőkönyv mutatott a CT-gép működésekor a vezérlőhelyiségben 0,01 mikroSiever sugárterhelést.
Az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet levele szerint a sugárterhelés következményeként beálló sugárhatásról akkor lehet beszélni, ha annak mértéke a 0,1 milliSievert eléri. A 0,01 mikroSiever a 0,1 milliSiever tízezred része, tehát ahhoz, hogy a felperest a mért értékek alapján 0,1 milliSiever sugárterhelés érje, tízezer vizsgálatot kell évente elvégeznie.
Utalt arra is az alperes, hogy a per során a felperes által becsatolt állásfoglalások (Radiológiai Szakmai Kollégium, Országos Tisztifőorvos) a CT-s munkakört ellátó dolgozóknak adható kedvezményekkel kapcsolatosan születtek.
Maguk az állásfoglalást adók is hangsúlyozzák, hogy az állásfoglalások nélkülözik a szakmai megalapozottságot.
Kifogásolta azt is az alperes, hogy a rendelkezésre állt szakvélemények egymással ellentétesek voltak, amely ellentét feloldását a megyei munkaügyi bíróság meg sem kísérelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei munkaügyi bíróság összevetette és helyesen mérlegelte, értékelte a rendelkezésre állt bizonyítékokat, szakvéleményeket; ezen tevékenysége megfelelt a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
A jogerős ítélet indokolásában részletesen kifejtette az egyes bizonyítékok értékelésével kapcsolatos álláspontját is.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a megyei munkaügyi bíróság jogerős ítéletében kialakított jogi álláspontjával.
A korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékét tartalmazó R. 1. számú mellékletének 10. pontja rögzíti az ionizációs sugárzás hatása alatt végzett munkát.
A radiológus szakorvosként dolgozó felperes tevékenysége egyértelműen ide tartozott, de nem az alperes által felhívott 4. pontban sorolt "Dokumentációval és adatfelvétellel foglalkozó dolgozók" közé, így az "azonos légtér" taglalásának jelentősége nem volt.
A melléklet szövegezése az 1. és 2. bekezdésben leírt munkakörök ellátói közé sorolja az orvosokat. A felperes tevékenysége az itt meghatározott munkakörnek, munkaköri leírásnak felelt meg, és a korkedvezmény hatálya tekintetében kielégítette az ott előírt "ionizációs sugárzás hatása alatt legalább napi 3 órán át végzett munka" követelményét.
Így az R. 2. §-ának (5) bekezdésében tilalmazott kiterjesztő értelmezésre nem csak lehetőség, de szükség sem volt.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a korkedvezményre jogosultság feltételeként sem a Tny., sem az R. nem ír elő sugárterhelést, és nem kíván meg a korkedvezmény biztosításához egészségkárosodást sem.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. MfvK.IV.10.736/2005.)