adozona.hu
BH+ 2007.1.42
BH+ 2007.1.42
Ha a közalkalmazott felmentésére a felsőbb döntéssel elrendelt létszámcsökkentés keretében került sor, a létszámcsökkentés felmentési indok okszerűsége megállapítható [Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes határozatlan időre szóló közalkalmazotti jogviszonyát a munkáltatói jogkör gyakorlója 2005. március 1. napján kezdődő hét hónap felmentési idő figyelembevételével 2005. szeptember 30. napjával felmentéssel megszüntette, a felperest a munkavégzés alól 2005. március 1. napjától mentesítette, és ez alatt az idő alatt kiadta a 34 nap időarányos szabadságát.
Az intézkedés indokolása szerint a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetésére a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) p...
BH+ 2007.1.42 Ha a közalkalmazott felmentésére a felsőbb döntéssel elrendelt létszámcsökkentés keretében került sor, a létszámcsökkentés felmentési indok okszerűsége megállapítható [Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pont].
A felperes határozatlan időre szóló közalkalmazotti jogviszonyát a munkáltatói jogkör gyakorlója 2005. március 1. napján kezdődő hét hónap felmentési idő figyelembevételével 2005. szeptember 30. napjával felmentéssel megszüntette, a felperest a munkavégzés alól 2005. március 1. napjától mentesítette, és ez alatt az idő alatt kiadta a 34 nap időarányos szabadságát.Az intézkedés indokolása szerint a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetésére a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontja alapján került sor, mert H. Megyei Jogú Város Közgyűlése a 150/2005. (02. 09.) számú Kgy. határozatával az alperesnél átszervezés miatt létszámcsökkentést rendelt el (két fő óvodapedagógus és egy fő dajka állás megszüntetését).
A felperes keresetében a felmentés jogellenességének megállapítását és a Kjt. 34. § (1) bekezdése alapján - a visszahelyezése mellőzésével - az alperest 12 havi átlagkeresetének megfelelő 2 074 800 forint átalánytérítés, valamint szabadságmegváltás címén 267 209 forint megfizetésére kérte kötelezni. Arra hivatkozott, hogy a fenntartó megsértette a közoktatási törvény 102. § (3) és (9) bekezdésében foglaltakat, mert az átszervezéssel kapcsolatban nem szerezte be az intézmény alkalmazotti közösségének és az iskolai szülői szervezetnek a véleményét, másrészt szorgalmi időben, illetve a nevelési évben átszervezést nem hajthatott volna végre. Az alperes az intézkedés során sem a 30 éves óvónői múltját, sem a gyermekek érdekeit nem vette figyelembe, és kérése ellenére az oktatási év alatt a munkavégzés alól is felmentette.
A munkaügyi bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Tényként állapította meg, hogy az önkormányzat közgyűlésének határozata az alperes intézménynél létszámcsökkentés végrehajtását rendelte el, és ennek alapján a felmentés a jogszabályban foglaltaknak megfelel. A közoktatási törvény a fenntartóra vonatkozóan ír elő kötelezettségeket, a közgyűlés határozatának felülvizsgálata pedig nem tartozik a munkaügyi bíróság hatáskörébe.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Fenntartotta álláspontját, miszerint a munkáltató az önkormányzati határozatot a közoktatási törvénybe ütköző módon hajtotta végre, mivel az kizárja a szorgalmi időben az átszervezést, továbbá semmi oka nem volt a munkáltatónak arra, hogy a teljes felmentési idő alatt felmentse a munkavégzés alól, ami a gyerekek érdekeit súlyosan sértette. Sérelmezte a terhére megállapított perköltség mértékét is.
A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította, hogy az alperes 2005. február 22-én kelt felmentése jogellenes, és az alperest 2 074 800 forint kárátalány, valamint perköltség megfizetésére kötelezte.
Az ítélet indokolása szerint a felmentés indoka a valóságnak megfelel, de az nem okszerű, mert abból nem állapítható meg, hogy az átszervezésnek mi volt a lényege, az miért eredményezett létszámcsökkenést, illetőleg az érintette-e a felperes munkakörét, az ő munkájára a továbbiakban szükség volt-e vagy sem. Az alperes a perben az okszerűség bizonyítására bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. A megyei bíróság ezért megállapította a felmentés jogellenességét, és az alperest a Kjt. 34. § (4) bekezdése alapján - a jogszabálysértés súlyát és annak következményeit figyelembe véve - 12 havi átlagkeresetnek megfelelő átalány kártérítés megfizetésére kötelezte.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan új eljárás elrendelését kérte. A Pp. 215. §-ába ütközőnek tartotta, hogy a másodfokú bíróság valójában az önkormányzati határozatot minősítette, amikor arra hivatkozott, hogy nem állapítható meg: milyen okból rendelt el átszervezésen alapuló létszámcsökkentést. A Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott okból, az önkormányzat képviselő-testületének munkáltatót érintő döntése miatt került sor bizonyítottan a felmentésre, ezen túlmenően a képviselő-testületi döntés okszerűségét a munkaügyi perben nem vizsgálhatja. Végül arra is hivatkozott, hogy a 12 havi átlagkeresetnek megfelelő átalánytérítés rendkívül eltúlzott.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában való fenntartását kérte a megyei bíróság ítéletében kifejtett helyes indokokra hivatkozva.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felmentés indokolásában az alperes a fenntartó önkormányzat közgyűlésének határozatával elrendelt - átszervezés miatti - létszámcsökkentésre hivatkozott, amely két fő óvodapedagógus és egy fő dajka álláshely megszüntetését írta elő. Ez az indokolás a világos indokolás követelményének megfelel (MK 95. számú állásfoglalás II. pont).
A Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontjára alapított felmentés esetén az alperesnek a felmentési indok valósága és okszerűsége tekintetében azt kellett bizonyítania, hogy az alperesnél létszámcsökkentést elrendelő felsőbb döntés született, és a felmentésre ezzel összefüggésben, a felsőbb döntéssel elrendelt létszámcsökkentés keretében került sor. Az a munkaügyi perben nem vizsgálható, hogy miért a felperes jogviszonyának megszüntetésével hajtotta végre az alperes a létszámcsökkentést, mert a munkáltatóra tartozik - a rendeltetésszerű joggyakorlás betartásával - az érintett munkavállaló kiválasztása.
A felsőbb döntés tényét a becsatolt közgyűlési határozat igazolta, és azt felperes maga sem vitatta, hogy közalkalmazotti jogviszonyát a közgyűlési határozattal összefüggésben szüntette meg alperes, felmentése folytán az előző 8 fős óvodapedagógusi létszám 6 főre csökkent.
Az előbbiek figyelembevételével a létszámcsökkentés felmentési indok okszerűsége megállapítható; az alperes azért nem tarthatta fenn a továbbiakban a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, mert a felsőbb döntéssel elrendelt létszámcsökkentést végre kellett hajtania és ennek keretében az óvodapedagógusok számát - felperes felmentésével - 6 főre csökkentette.
Minthogy a létszámcsökkentési indok valósága és okszerűsége a felmentés jogszerű voltát megalapozta, a jogerős ítélet - a létszámcsökkentéssel általában együtt járó - átszervezés mibenlétére vonatkozó további bizonyítás hiányából tévesen következtetett a felmentés jogellenességére.
A felülvizsgálati kérelem arra helyesen hivatkozott, hogy az elrendelt létszámcsökkentés indokoltságának vizsgálata már az önkormányzat döntését érinti, az pedig a munkaügy per tárgyát nem képezheti.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét - amely a felperes keresetét jogszabálysértés nélkül utasította el - helybenhagyta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.846/2005. sz.)