adozona.hu
BH+ 2007.1.40
BH+ 2007.1.40
A rendkívüli munkavégzés díjazására vonatkozó szabályok nem mellőzhetők jutalom, vagy prémium fizetésére tekintettel, még akkor sem, ha azt a munkavállaló a munkavégzése ellenértékeként elismeri [Mt. 147. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes elsőfokú hatósága a felperes székhelyén munkaügyi ellenőrzést tartott, amelynek eredményeként a felperest határozatában 1 200 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta, mert megállapította, hogy 160 fő részére éjszakai műszakpótlékot nem fizetett (1), egy munkavállalónak a munkaszüneti napra nem a távolléti díjnak megfelelő összeget fizetett (2), ugyanennek a munkavállalónak a szabadsága idejére sem a távolléti díjat elérő összeget fizetett (3), egy munkavállalónak pedig a rendkívüli...
BH+ 2007.1.40 A rendkívüli munkavégzés díjazására vonatkozó szabályok nem mellőzhetők jutalom, vagy prémium fizetésére tekintettel, még akkor sem, ha azt a munkavállaló a munkavégzése ellenértékeként elismeri [Mt. 147. §]
Az alperes elsőfokú hatósága a felperes székhelyén munkaügyi ellenőrzést tartott, amelynek eredményeként a felperest határozatában 1 200 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta, mert megállapította, hogy 160 fő részére éjszakai műszakpótlékot nem fizetett (1), egy munkavállalónak a munkaszüneti napra nem a távolléti díjnak megfelelő összeget fizetett (2), ugyanennek a munkavállalónak a szabadsága idejére sem a távolléti díjat elérő összeget fizetett (3), egy munkavállalónak pedig a rendkívüli munkavégzés ellenértékét nem fizette meg (4).A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot a teljesítési határidő vonatkozásában megváltoztatta, egyebekben azonban helybenhagyta.
A felperes a közigazgatási határozatok felülvizsgálata iránt keresetet terjesztett elő, amelyben a határozat megváltoztatását és a munkaügyi bírság mellőzését, másodlagosan a bírság összegének jelentős csökkentését kérte.
A munkaügyi bíróság a keresetet részben alaposnak találta és ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően megváltoztatta és a felperes bírságfizetési kötelezettségét 400 000 forintra módosította.
A bíróság az alperes által megállapított tényállást a 2. pontban megjelölt szabálytalanság tekintetében módosította azzal, hogy B. F. a munkaidőkeret 30%-át meghaladóan nem végzett éjszakai műszakban munkát, ezért a távolléti díj számításánál a felperes - a bírságot kiszabó határozatban foglaltakkal ellentétben - helyesen alkalmazott 7,5%-os mértékű műszakpótlékot. A bíróság úgy ítélte meg, hogy az alperes a megállapított jogszabálysértések súlyát nem megfelelően értékelte, és az eset összes körülményére utalással a 400 000 forint bírságot elegendőnek tartotta arra, hogy a felperest a jövőben a hasonló magatartástól visszatartsa.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, vagy a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. A Pp. 164. § (1) bekezdése és 221. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint B. F.-t a felperes a 2004. III. és V. hónapra vonatkozó munkaidő-nyilvántartás szerint akkor is három műszakos munkarendben foglalkoztatta, ha eredeti szándéka kétműszakos munkarendre irányult, ugyanis a per során nem bizonyította, hogy a számítógépes nyilvántartás adatai valótlan adatokat rögzítettek, illetve a nevezettet rendkívüli munkavégzésre kötelezte volna. A munkaügyi bírság csökkentését azért sérelmezte, mert a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (továbbiakban: Met.) 7. § (5) bekezdésében meghatározott körülményeket a bírság kiszabásakor figyelembe vette, a törvény további méltányosság gyakorlását nem teszi lehetővé.
A Legfelsőbb Bíróság végzésében a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsődleges kereseti kérelmének megfelelő határozat meghozatalát, vagyis a bírság megfizetése alóli teljes mentesítését kérte. A bírságot kiszabó határozat 1. pontjával kapcsolatban megismételte a perben elfoglalt álláspontját, miszerint a közigazgatási szerv, de a bíróság is tévedett, amikor az 5 óra 40 perc és 6 óra közti időszakot éjszakai műszaknak minősítette, ugyanis ebben az időben csupán a 20 perc munkaközi szünetet adta ki, amelyet a munkavégzés megszakításával biztosít, ez azonban az Mt. 122. §-a szerint nem számít be a munkaidőbe. A munkaközi szünet időtartamával történő idő meghosszabbodás nem része a munkaidőnek, ezért arra az időszakra a munkavállaló részére bérpótlék sem jár. Iratellenesnek tartotta azt a megállapítást, hogy a közigazgatási határozat 4. pontja szerint H. L.-né munkavállaló a pihenőnapján történő munkavégzésért sem személyi alapbért, sem pótlékot nem kapott, mert ennek ellentételezéseként 9400 forint összegű díjazásban részesült, amely ugyan a bérjegyzéken célprémium megnevezés alatt szerepel, azonban a munkavállaló nem vitatta, hogy ezt a pihenőnapján végzett munkája ellenértékeként kapta.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos.
1. A perben nem volt vitás, hogy az összesen 160 fő fizikai állományú munkavállalóra vonatkozó munkarend szerint a reggeli műszak 5 óra 40 perctől 14 óráig, a délutános műszak pedig 14 órától 22 óráig tartott. Az Mt. 117. § (1) bekezdésének d) pontja szerint éjszakai munka a 22 és 6 óra közötti időszakban teljesített munkavégzés. A csatlakozó felülvizsgálati kérelemben kifejtett az az érvelés, hogy a 20 perc munkaközi szünet biztosítására tekintettel az 5 óra 40 perc és a 6 óra közötti idő nem munkaidő, nem foghat helyt. A felperes ugyanis a délelőttös műszak kezdő időpontját 5 óra 40 percben határozta meg, így ettől az időponttól a munkavállalók már ténylegesen munkát végeztek. Ez a 6 óráig tartó munkavégzés éjszakai munkának minősül, amelyre - a többműszakos munkarend folytán - az Mt. 146. § (2) bekezdése alapján éjszakai műszakpótlék jár. A felperes erre az időre pótlékot nem fizetett, ezért a munkaügyi bíróság nem sértett jogszabályt, amikor a 160 munkavállalót érintően a műszakpótlék fizetésével kapcsolatos jogszabálysértés megállapításával egyetértett.
2. A peres iratok szerint B. F. munkavállaló a 2004. március 1-jétől június 30-ig terjedő időszakban öt, és május hónapban is öt munkanapon éjszakai műszakban dolgozott. Ebből az alperes azt a következtetést vonta le, hogy a munkavállalót a felperes ténylegesen három műszakban foglalkoztatta, és ehhez képest megsértette az Mt. 151/A. § (3) bekezdés d) pontját, mert a személyi alapbér 15%-a helyett a személyi alapbér 7,5 §-át vette figyelembe a távolléti díj számításánál.
Az irányadó tényállás szerint - amint ezt az I. fokú közigazgatási határozat indokolása is tartalmazza - a felperes a fizikai állományú munkavállalókat két műszakos munkarendben foglalkoztatja, csak kivételesen kerül sor éjszakai műszak elrendelésére. Ezt a peres iratokhoz becsatolt "munkaidő mozgás adatok" mindenben alátámasztják. Az alperes határozata az előbbi körülményt figyelmen kívül hagyva tévesen minősítette B. F. foglalkoztatását három műszakosnak. A közigazgatási szerv által megállapított tényállásból a munkaügyi bíróság vonta le a helyes jogi következtetést, miszerint B. F. esetében az éjszaki műszak aránya a kéthavi munkaidő keret 30%-át nem haladta meg, ezért a felperes az Mt. 151/A. § (3) bekezdés b) pontja sérelme nélkül járt el, amikor a távolléti díj kiszámításánál a személyi alapbér 7,5%-át vette műszakpótlékként figyelembe.
Téves az alperesnek a felülvizsgálati kérelemben kifejtett az az álláspontja, hogy egész hétre a rendszerestől eltérő műszak ledolgozása nem rendelhető el. A munkaidő beosztást az Mt. 119. § (2) bekezdése betartásával a munkáltató módosíthatja, vagyis nem ütközik jogszabályba az eltérő műszakban való foglalkoztatás.
3. A rendkívüli munkavégzés díjazására vonatkozó szabályok (Mt. 147. §) nem mellőzhetők jutalom, vagy prémiumfizetésére tekintettel, még akkor sem, ha azt a munkavállaló a munkavégzése ellenértékeként elismeri.
A felperes a H. L.-né munkavállaló ily módon való díjazása miatt a terhére megállapított jogszabálysértést elkövette, ezért ezzel kapcsolatban az alperes határozatát, illetve a jogerős ítéletet sikertelenül támadta.
4. A munkaügyi bíróság a jogerős közigazgatási határozatban megállapított tényállást módosította és a felperes terhére rótt négy jogszabálysértés közül a 2. és a 3. megállapítását mellőzte. Az így módosított tényállás alapján a kiszabott munkaügyi bírság összegét is felülbírálhatta.
Tévedett azonban a bírság összegének meghatározásánál, és az ítélet indokolásában nem adott számot a Met. 7. § (5) bekezdésében meghatározott szempontok értékeléséről.
A bírság megállapításánál figyelembe vett jogszabálysértések számának csökkentése miatt a bírság mérséklése indokolt volt. Mivel a mellőzött két szabálysértés csupán egy munkavállalót érintett, emiatt a kiszabott bírság jelentős csökkentése nem felelt meg a Met. 7. § (5) bekezdésében foglaltaknak, mert a bíróság nem vette figyelembe, hogy az 1. pontban megállapított jogszabálysértés 160 munkavállalót érintett.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a munkaügyi bírság összegét megállapító rendelkezését a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a kiszabott bírság összegét 800 000 forintra szállította le, egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.450/2005. sz.)