adozona.hu
BH+ 2006.12.567
BH+ 2006.12.567
I. A közszolgálati jogviszony felmentéssel való megszüntetésére okot adó - a Kjt. 17. § (1) bekezdés a) pontja szerinti - felsőbb döntések körébe nemcsak a jogszabályban megjelenő normák tartoznak. II. A csoportos létszámleépítés szabályainak alkalmazása szempontjából a munkáltató közigazgatási szervnél érintett köztisztviselők számát kell figyelembe venni [1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 17. § (1) bekezdés a) pont, 17/B. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A növényvédelmi felügyelő munkakört betöltő felperes határozatlan időre szóló közszolgálati jogviszonyát az alperes a 2005. március 29-én kelt intézkedésével 2005. szeptember 30. napjával felmentéssel megszüntette, és a 2005. április 1-jétől kezdődő felmentési idő teljes tartamára felmentette a munkavégzés alól. Az alperes a felmentés indokolásaként a 3/2004. (FVÉ. 27.) FVM utasításra hivatkozott, amely a Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat, illetve a Megyei Növény- és Talajvédelmi Szo...
BH+ 2006.12.567 I. A közszolgálati jogviszony felmentéssel való megszüntetésére okot adó - a Kjt. 17. § (1) bekezdés a) pontja szerinti - felsőbb döntések körébe nemcsak a jogszabályban megjelenő normák tartoznak.
II. A csoportos létszámleépítés szabályainak alkalmazása szempontjából a munkáltató közigazgatási szervnél érintett köztisztviselők számát kell figyelembe venni [1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 17. § (1) bekezdés a) pont, 17/B. § (1) bekezdés].
A növényvédelmi felügyelő munkakört betöltő felperes határozatlan időre szóló közszolgálati jogviszonyát az alperes a 2005. március 29-én kelt intézkedésével 2005. szeptember 30. napjával felmentéssel megszüntette, és a 2005. április 1-jétől kezdődő felmentési idő teljes tartamára felmentette a munkavégzés alól. Az alperes a felmentés indokolásaként a 3/2004. (FVÉ. 27.) FVM utasításra hivatkozott, amely a Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat, illetve a Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálatok engedélyezett létszámának összesen 96 fővel való csökkentését írta elő. Az alperes megyei szolgálat létszámát az említett körülmények miatt 6 fővel kellett csökkenteni, és az alperesnél képzettségének és besorolásának megfelelő másik betöltetlen munkakör nincs.A felperes a keresetében a felmentés jogellenességének megállapítását és elsődlegesen az eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatásának elrendelését, másodlagosan a megítélhető felső határhoz közel álló átalány-kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy az alperes intézkedése többszörösen jogszabálysértő. Sérti az egyenlő elbánás elvét is, mert az alkalmazottak összlétszámhoz viszonyítva csökkent a női dolgozók száma.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperes az intézkedés során a vonatkozó jogszabályokat nem sértette meg, és nem sérült az egyenlő elbánás elve sem, ezért ítéletében a keresetet elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás szerint az elsőfokú bíróság az ügyben szükséges bizonyítási eljárás lefolytatását követően a tényállást helyesen állapította meg, és nem tévedett az abból levont jogi következtetést illetően sem.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, az alperesnek a kereseti kérelme szerinti marasztalását és a felmerült költségei megtérítésére kötelezését kérte. A perben elfoglalt jogi álláspontját fenntartva arra hivatkozott, hogy a Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pontjában megjelölt létszámcsökkentést csak jogszabályban lehet elrendelni, márpedig a miniszteri utasítás ilyennek nem minősül. Másrészt az utasítás a központi és a megyei szolgálatok összességére tartalmazott rendelkezést, 96 főt érintő létszámcsökkentés esetén pedig a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályokat kellett volna alkalmazni. A munkáltatóra vonatkozó döntést egy minden legitimitást nélkülöző testület hozta meg, a végrehajtás során az érdekképviseleti jogok nem érvényesültek, és sérült az egyenlő elbánás elve, mivel a foglalkoztatott férfiak számához képest a nők aránya tovább romlott. Ezt az alperes a perben nem vitatta, elismerte, hogy az általa betöltött munkakörre a férfiakkal szemben a nőket kevésbé találta alkalmasnak.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását, és a költségekben való marasztalását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pontja alapján a közszolgálati jogviszony felmentéssel megszüntethető, ha az Országgyűlés, a Kormány, a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője, illetve a helyi önkormányzati képviselő-testület döntése alapján a közigazgatási szerv hivatali szervezetében létszámcsökkentést kell végrehajtani, és emiatt a köztisztviselő további foglalkoztatására nincs lehetőség.
A (3) bekezdés szerint a munkáltató a felmentést köteles megindokolni. Az indokolásból a felmentés okának világosan ki kell tűnnie, és a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka valós és okszerű.
Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 3/2004. (FVÉ. 27.) FVM utasítása nem ütközik a törvény idézett rendelkezésébe, mert abból nem vonható le olyan következtetés, hogy a döntésnek a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény szerint jogszabálynak minősülő jogi normában kellene megjelennie. A szolgálat egészére meghatározott létszámleépítés mértékének a megyei szervekre történő lebontása a döntés végrehajtása körébe tartozó eljárás, amelynek a perbeli esetben választott formája a felmentés jogszerűségének vizsgálata szempontjából nem kifogásolható, és az ezzel foglalkozó igazgatói értekezlet legitimitása sem vitatható.
Peradat, hogy a döntés végrehajtásaként az alperes megyei szervezetnél hat fővel kellett a létszámot csökkenti. A bíróságok abban a kérdésben is helyesen foglaltak állást, hogy a csoportos létszámleépítés (Ktv. 17/B. §) szabályainak alkalmazása szempontjából a munkáltató közigazgatási szervnél érintett személyek számát kell figyelembe venni. Ez adott esetben az alperesként megjelölt megyei szolgálat, azt pedig a perben a felperes sem állította, hogy a munkáltatója vonatkozásában csoportos létszámleépítés valósult meg.
A felperes a perben az egyenlő elbírálás elvének megsértését, az alperesnél foglalkoztatott nők és férfiak arányának a létszámleépítést követő alakulásával kívánta bizonyítani. Az egyenlő elbírálás elve azonban csak az adott intézkedésre vetítve vizsgálható. A periratokból megállapítható, hogy a hat fős létszámcsökkentés keretében négy férfi és két nő dolgozó felmentésére került sor, vagyis, az intézkedésből nem vonható le a nők hátrányos megkülönböztetése.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság jogszabálysértés hiányában a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - az előző indokolásbeli kiegészítéssel - hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.300/2006. sz.)