adozona.hu
BH+ 2006.12.564
BH+ 2006.12.564
Ha a két munkáltató megállapodása a munkavállalók átengedésére és meghatározott munkakörben való foglalkoztatására irányult ellenérték fejében, és az átengedett munkavállalók feladatait, a munkavégzés mennyiségére, minőségére vonatkozó követelményeket az átvevő munkáltató határozta meg, ténylegesen - a szerződés elnevezésétől eltérően - munkaerő-kölcsönzés történt [Mt. 193/C. §, 193/G. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében a vele szemben 1 200 000 forint munkaügyi bírságot kiszabó jogerős közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozva, hogy tévesen minősítette az alperes határozata munkaerő-kölcsönzésnek az időszakosan megnövekedett munkaerőigény megbízási szerződés alapján történt kielégítését.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes támadott másodfokú határozatát - az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte.
A megállapít...
BH+ 2006.12.564 Ha a két munkáltató megállapodása a munkavállalók átengedésére és meghatározott munkakörben való foglalkoztatására irányult ellenérték fejében, és az átengedett munkavállalók feladatait, a munkavégzés mennyiségére, minőségére vonatkozó követelményeket az átvevő munkáltató határozta meg, ténylegesen - a szerződés elnevezésétől eltérően - munkaerő-kölcsönzés történt [Mt. 193/C. §, 193/G. §].
A felperes a keresetében a vele szemben 1 200 000 forint munkaügyi bírságot kiszabó jogerős közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozva, hogy tévesen minősítette az alperes határozata munkaerő-kölcsönzésnek az időszakosan megnövekedett munkaerőigény megbízási szerződés alapján történt kielégítését.A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes támadott másodfokú határozatát - az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte.
A megállapított tényállás szerint a munkaügyi ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy a felperes budapesti telephelyén üzemeltetett ügyfélszolgálati irodában operátori és egyéb adminisztratív munkakörben a saját munkavállalói mellett az M. Szövetkezet és az A. Kft. munkavállalóit is foglalkoztatta a munkáltatókkal kötött "megbízási szerződés" alapján. Az elsőfokú közigazgatási határozat a szerződő felek közti jogviszonyt munkaerő-kölcsönzésnek minősítette, és a munkaerő-kölcsönzés szabályainak megsértése miatt a felperest 1 200 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta. A másodfokú közigazgatási határozat - a teljesítési határidő megváltoztatása mellett - az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében vitatta a munkaerő-kölcsönzés szabályainak megsértését, mert állítása szerint az időszakosan megnövekvő munkaerőigény kielégítésre megbízási jogviszony keretében alkalmazta az érintett munkavállalókat.
A munkaügyi bíróság a felperes és az A. Kft., illetve az M. Szövetkezet között létrejött megállapodás és a két munkáltató vezetőjének tanúvallomása alapján azt állapította meg, hogy a megbízó felperes és a megbízott munkáltatók közötti szerződés tárgya nem a munkaerő átengedése volt, és nem a felperes gyakorolta az utasítási, irányítási jogot, mivel a felperes szakemberei szakmai állásfoglalásaikat a munkáltatók által delegált csoportvezetőkkel közölték, akik ennek alapján irányították a munkavállalók tevékenységét. Mindezekből a bíróság arra következtetett, hogy az alperes tévesen minősítette munkaerő-kölcsönzésnek az érintett munkavállalók felperes által történt foglalkoztatását.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és tartalma szerint a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. A feltárt tényállással és az irányadó jogszabályokkal [Mt. 193/D. § (1) bekezdés, 193/C. § a) pont, 193/G. § (1) bekezdés] ellentétesnek tartotta az ítéleti döntést. Arra hivatkozott, hogy a megbízási szerződést tartalma szerint kell elbírálni: a szerződés nem meghatározott feladat, hanem munkakörök ellátására jött létre. A szakmai felkészítést a felperes végezte, az utasítási jog ténylegesen a felperest illette meg egy többlépcsős rendszer alapján, amely a munkaerő-kölcsönzés leplezésére szolgált.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Perbeli előadását megismételve hangsúlyozta, hogy az alkalmazottai nem utasíthatták a munkavállalókat, az a székhelyére kihelyezett kapcsolattartó személyek jogkörébe tartozott.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy felperes és az A. Kft. által kötött szerződésben a Kft. arra vállalt kötelezettséget, hogy a felperes telephelyén 20 operátori munkakör ellátását biztosítja az alkalmazásában álló munkavállalókkal. Az operátorok képzésében a felperes részt vett.
A felperes és az M. Szövetkezet által kötött szerződés szerint a felperes telephelyén elvégzendő munkafolyamatokhoz szükséges alkalmazotti létszámról, annak képzettségi követelményeiről a felperes értesítette a szövetkezetet, és ha az azt visszaigazolta, köteles volt aszerint annak eleget tenni. A munkavégzéshez szükséges eszközöket, a biztonságos munkavégzés feltételeit - ideértve a munkahely sajátosságainak megfelelő balesetvédelmi oktatást is - a felperes biztosította.
Az előbbi szerződéses rendelkezéseket a munkaügyi bíróság tévesen nem vette figyelembe. A szerződő felek megállapodása ugyanis az előbbiek tartalma szerint az érintett munkáltatókkal munkaviszonyban álló munkavállalók felperes részére való átengedésére irányult ellenérték fejében, felperes pedig az átengedett munkavállalókat operátori, illetve más adminisztratív munkakörben foglalkoztatta. A felperes a perben és felülvizsgálati ellenkérelmében maga is úgy nyilatkozott, hogy az időszakosan jelentkező többletmunkaerő-igénye kielégítését szolgálta az említett szerződésekkel biztosított munkavállalók foglalkoztatása.
Az így átengedett munkavállalók feladatait, a munkavégzésre vonatkozó mennyiségi, minőségi követelményeket a felperes határozta meg. Erre utalnak a szerződéseknek a munka mennyisége és minősége ellenőrzésére vonatkozó rendelkezésein túlmenők azok a kikötések, amelyek a munkavállaló nem megfelelő munkavégzése esetén a munkáltató kötelezettségét rögzítik.
Nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy az átengedett munkavállalókat a felperes ugyanolyan munkakör ellátására foglalkoztatta, mint amit saját munkavállalói elláttak. Így a képzés, irányítás, ellenőrzés, tájékoztatás csak egységesen történhetett. Az utasítási jog tartalma szerint tehát a felperest illette meg, függetlenül attól, hogy azt a munkavállalókat átengedő munkáltató által kihelyezett személyek útján gyakorolta. Nem mond ennek ellent a szövetkezet cégvezetőjének tanúvallomása sem, mivel a tanú úgy nyilatkozott, hogy "munkaszervezési szinten" volt a csoportvezetőjük joga az ellenőrzés, utasítás, továbbá felperes ügyfélszolgálati igazgatója is úgy nyilatkozott, hogy ha valamelyik munkavállalóval probléma volt, ő jelezte a "közvetítőnek", hogy másnaptól nem tart a munkavállalóra igényt.
Mindezekre tekintettel megalapozottan, jogszabálysértés nélkül állapította meg a támadott közigazgatási határozat, hogy ténylegesen felperes munkaerőt kölcsönzött, az erre vonatkozó jogszabályi rendelkezések - így az Mt. 193/G. § - betartása mellőzésével. A munkaügyi bíróság ítéletével a Pp. 339. § (1) bekezdésébe ütközően helyezte hatályon kívül alperes határozatát.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet és a felperes keresetét elutasította. (Legf.Bír. Mfv.II.10.899/2005. sz.)