adozona.hu
BH 2006.12.418
BH 2006.12.418
A közalkalmazott meghatalmazott ügyvédje által megszerkesztett okirat útján is közölheti a jogviszonyának megszüntetésére irányuló döntését [Pp. 67. § (1) bekezdés c) pont; 1998. évi XI. tv. (továbbiakban: Ütv.) 26. § (4)-(5) bekezdés; Kjt. 29. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a felülvizsgálati kérelmében az Mt. 6. §ába, továbbá a Pp. 3., 8. §-aiba és a 221. § (1) bekezdésébe, a 253. § (3) bekezdésébe, az 1998. évi XI. tv. (Ütv.) 26. §-ába ütköző jogszabálysértést sérelmezett.
A pertörténet ismertetését követően előadta, hogy az ügyvédi meghatalmazást az ügyvéd képviseleti jogkörének korlátozásával nem szűkítette, a meghatalmazás tényét pedig az alperes nem vitatta. Mindezek miatt a megyei bíróság jogszabálysértően, az Ütv. 26. §-ába ütközően állapítot...
BH 2006.12.418 A közalkalmazott meghatalmazott ügyvédje által megszerkesztett okirat útján is közölheti a jogviszonyának megszüntetésére irányuló döntését [Pp. 67. § (1) bekezdés c) pont; 1998. évi XI. tv. (továbbiakban: Ütv.) 26. § (4)-(5) bekezdés; Kjt. 29. §].
A felperes a felülvizsgálati kérelmében az Mt. 6. §ába, továbbá a Pp. 3., 8. §-aiba és a 221. § (1) bekezdésébe, a 253. § (3) bekezdésébe, az 1998. évi XI. tv. (Ütv.) 26. §-ába ütköző jogszabálysértést sérelmezett.A pertörténet ismertetését követően előadta, hogy az ügyvédi meghatalmazást az ügyvéd képviseleti jogkörének korlátozásával nem szűkítette, a meghatalmazás tényét pedig az alperes nem vitatta. Mindezek miatt a megyei bíróság jogszabálysértően, az Ütv. 26. §-ába ütközően állapította meg, hogy a rendkívüli lemondásra külön kiadott meghatalmazás hiánya miatt a jognyilatkozata érvénytelen. A másodfokú bíróság továbbá jogszabálysértően mellőzte a jogszabály értelmezéssel kapcsolatos álláspontjának kifejtését. A Pp. 8. §-ával kapcsolatosan a jóhiszemű joggyakorlásra hivatkozott, előadva, hogy a bíróságnak figyelembe kellett volna venni a per elhúzódására irányuló alperesi magatartást. A kifejtettek miatt a felperes elsődlegesen a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
Az elsőfokú bíróság a következőket állapította meg. A felperes 2000. április 30-ától 2004. április 15-éig tartó határozott időre került kinevezésre közalkalmazottként a T.-i N. Alkotóház ügyvezetői munkakörébe.
A képviselő-testület határozatával a felperes vezetői pótlékát megvonta, vezetői megbízását visszavonta és módosította az Alkotóház nyitva tartását. Egy másik határozatával pedig a felperest határidő kitűzésével gazdasági beszámoló elkészítésére kötelezte. A felperes a határozatokkal nem értett egyet, ezért az alperestől írásban kért tájékoztatást a közalkalmazotti jogviszonyának "megváltozásával" kapcsolatban. Erre a levélre a felperes nem kapott választ. Ezt követően jogi képviselője útján 2003. március 14-én írásban arról tájékoztatta a munkáltató képviselőjét, hogy a jogviszonyával kapcsolatos állapotot jogellenesnek tartja és kéri annak mielőbbi rendezését.
A képviselő-testület az újabb határozatával a korábbi számú határozatát saját hatáskörében visszavonta, és utasította a jegyzőt a felperes elmaradt járandóságának kifizetésére. A felperes 2003. április 30-án jogi képviselője útján faxon a közalkalmazotti jogviszonyát rendkívüli lemondással megszüntette. 2003. május 26-án az alperesi képviselő a felperesi képviselő irodájában egyeztetés céljából megjelent és előadta, hogy a munkáltató a felperes közalkalmazotti jogviszonyát fennállónak tekinti, és a felperest ért jogsérelmet orvosolni kívánja.
A felperes keresete a rendkívüli lemondása jogkövetkezményeinek alkalmazására irányult. Az alperes - egyebek mellett - úgy nyilatkozott, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonyát nem kívánják megszüntetni, és visszavárják az alpereshez. Az alperesi képviselőnek az elsőfokú eljárásban a rendkívüli lemondás tartalmára vonatkozóan nem volt bizonyítási indítványa.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A bizonyítási eljárás eredményének mérlegeléséből arra következtetett, hogy a felperes nem bizonyította hitelt érdemlően teljes bizonyossággal, hogy az alperes kézhez vette a faxon megküldött rendkívüli lemondást, továbbá a felperes a rendkívüli lemondás jogát nem személyesen, hanem jogi képviselője útján úgy gyakorolta, hogy a "kimondottan erre a célra készült" meghatalmazást a rendkívüli lemondással együtt az alperes részére faxon nem küldte meg [Pp. 164. § (1) bekezdés].
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a bizonyítási eljárást kiegészítve tanúként hallgatta meg az alperes polgármesterét, aki elismerte, hogy a felperes jogi képviselője által április 30-án faxon megküldött rendkívüli lemondást megkapta.
A megyei bíróság álláspontja szerint az Mt., sem pedig a Kjt. nem tiltja a rendkívüli felmondás, illetve a rendkívüli lemondás jogának jogi képviselővel történő gyakorlását, a jogi képviselő meghatalmazásából azonban egyértelműen ki kell tűnnie annak, hogy - az adott esetben - a felperes a rendkívüli lemondás megtételére kifejezetten meghatalmazást adott. A másodfokú bíróság a munkaügyi jogvitában való képviseletre vonatkozó meghatalmazást nem tudta oly módon kiterjesztően értelmezni, hogy az a rendkívüli lemondásra is vonatkozik. Mindezek miatt az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdés alapján az indokolás kiegészítésével, illetve módosításával helybenhagyta.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. Az irányadó tényállás szerint az alperesnek a felperes rendkívüli lemondása előtt már tudomása volt arról, hogy a felperes jogi képviselővel rendelkezik, továbbá tudta, hogy ki a jogi képviselő (alperesi képviselőnek a felperes jogi képviselőjéhez 2003. május 6-án elküldött írásbeli értesítése).
A felperesnek a jogi képviselője részére 2003. március 14-én adott meghatalmazása "munkaügyi ügyben" való képviseletre szól azzal, hogy a meghatalmazás csupán a végrehajtási eljárásra nem érvényes.
Az adott esetben a "munkaügyi ügy" a képviselőtestület felperest érintő határozataival keletkezett, a felperes ennek az ügynek intézésére jogszerűen vehetett igénybe meghatalmazott ügyvédet (az elsőfokú ítéletben megjelölt 1978-ban kelt eseti határozat a jelentősen megváltozott, illetve újonnan megalkotott jogszabályokra vonatkozóan már nem tekinthető iránymutatónak).
Mindezek alapján, figyelemmel a Pp. 67. § (1) bekezdés c) pontjában, az Ütv. 26. § (4) és (5) bekezdésében lévő rendelkezésekre, valamint arra, hogy a Kjt. nem tartalmaz kizáró szabályt a rendkívüli lemondáshoz fűződő jog meghatalmazott útján történő gyakorlására, a felperes a közalkalmazotti jogviszonyát meghatalmazott útján érvényesen megszüntethette. A fentiek miatt a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a meghatalmazást a munkaügyi vitára (a peres eljárásra) vonatkozóként.
Megfelel a meghatalmazás tartalmának, továbbá nem jelenti annak kiterjesztő értelmezését és alkalmazását, ha a felperes közalkalmazott a meghatalmazottja igénybevételével, az ügyvéd által megszerkesztett okirat útján közli a munkáltatójával a közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetésére irányuló döntését.
A kifejtettek miatt a másodfokú bíróság ítélete a Pp. 67. § (1) bekezdés c) pontjába, az Ütv. 26. § (4) és (5) bekezdésébe, a Kjt. 29. §-ába ütközik. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot (a fellebbezés érdemi elbírálása céljából) új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.550/2005. sz.)