adozona.hu
BH 2006.12.415
BH 2006.12.415
Ha a rendkívüli felmondás megtételére előírt határidő utolsó napja szombat, vasárnap, vagy munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le [Mt. 12. § (2) és (4) bekezdés, 96. § (4) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az Mt. 96. § (4) bekezdésébe, valamint az Mt. 12. § (2) és (4) bekezdésébe ütköző jogszabálysértést panaszolt.
Hivatkozása szerint a rendkívüli felmondás okát az alperes a 2004. június 18-ai fegyelmi eljárásban készült jegyzőkönyvi nyilatkozatra alapította, amely egyértelműen bizonyítja, hogy a felperes a munkaszerződése 7. és 8. pontjában foglaltakat megszegte. A munkáltatói intézkedés gyakorlására nyitva álló 15 napos határidő kezdőnapja 2004. június 1...
BH 2006.12.415 Ha a rendkívüli felmondás megtételére előírt határidő utolsó napja szombat, vasárnap, vagy munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le [Mt. 12. § (2) és (4) bekezdés, 96. § (4) bekezdés].
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az Mt. 96. § (4) bekezdésébe, valamint az Mt. 12. § (2) és (4) bekezdésébe ütköző jogszabálysértést panaszolt.Hivatkozása szerint a rendkívüli felmondás okát az alperes a 2004. június 18-ai fegyelmi eljárásban készült jegyzőkönyvi nyilatkozatra alapította, amely egyértelműen bizonyítja, hogy a felperes a munkaszerződése 7. és 8. pontjában foglaltakat megszegte. A munkáltatói intézkedés gyakorlására nyitva álló 15 napos határidő kezdőnapja 2004. június 19-e volt, következésképpen a rendkívüli felmondás gyakorlásának törvényben biztosított utolsó napja 2004. július 3-ára tehető. Ez azonban szombati napra esett, így a július 5-én hétfői napon gyakorolt rendkívüli felmondás elkésettnek nem tekinthető.
Az alperes további érvelése szerint a cégnél 2004. június 18-a és 2004. július 5-e között teljes üzemi leállás volt a nyári szabadságolás miatt, így a munkáltatói jogkör gyakorlója is csak a szabadság leteltét követően jutott abba a helyzetbe, hogy a munkaviszony megszüntetése érdekében megtegye a szükséges intézkedéseket.
Mindezekre figyelemmel az alperes az ítéletek hatályon kívül helyezését kérte azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság az eljáró bíróságokat új eljárás lefolytatására, és újabb határozat meghozatalára utasítsa.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős másodfokú ítélet hatályában való fenntartására irányult. Álláspontja szerint az alperes az elsőfokú eljárásban nem hivatkozott sem az alperesi cég leállására, sem a külföldi tulajdonosok elfoglaltságára, nem igazolta, hogy a munkáltatói intézkedés meghozatalára ki volt jogosult, illetve, hogy a felperes esete mikor jutott a döntéshozó tudomására. Az alperes passzív magatartása nem eredményezheti a felülvizsgálat során újabb bizonyítékok figyelembevételét, illetve azok mérlegelését.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a felperes munkaviszonyát az alperes 2004. július 5-ével rendkívüli felmondással szüntette meg. Indokul megjelölte, hogy a felperes a 2004. június 18-án felvett jegyzőkönyv alapján megállapíthatóan a munkaszerződése 7. és 8. pontjában foglaltakat olyan mértékben megszegte, hogy az a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette. A rendkívüli felmondás átvétele annak kibocsátása napján a felperes részéről megtörtént.
A felperes keresete a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítására és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazására irányult, eredeti munkakörben történő visszahelyezésének mellőzésével.
A munkaügyi bíróság ítéletével a rendkívüli felmondás jogellenességét megállapította, az alperest elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte, kimondta, hogy a felperes munkaviszonya az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes 2004. június 18-án birtokában volt azon tényeknek és körülményeknek, amelyekre a felperes munkaviszonyának megszüntetését alapozta. Ezért a 2004. július 5-én keltezett és kézbesített intézkedésével a jogvesztő joggyakorlási határidőt elmulasztotta, így a bíróság érdemben nem vizsgálta a munkáltatói intézkedés indokának valóságát és okszerűségét sem.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy az eltelt időre figyelemmel az elmaradt munkabér összegét felemelte.
A rendkívüli felmondás jogellenességére vonatkozóan kifejtett elsőfokú bírósági állásponttal a másodfokú bíróság egyetértett. Hangsúlyozta, hogy a munkáltató a büntetőeljárás befejezését - bár megtehette volna - nem várta be, és saját maga bírálta el a dolgozó magatartását, így a 15 napos határidő a cselekmény tudomására jutásával vette kezdetét. A munkáltató ennek tükrében a rendkívüli felmondás jogát elkésetten gyakorolta, így az jogellenes.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. Az Mt. 96. § (4) bekezdése értelmében a rendkívüli felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül lehet gyakorolni.
A felperes által sem vitatottan 2004. június 18-án sor került személyes meghallgatására, és ezen időpontot tekintette a munkáltató a felperes felróható magatartásáról tudomásszerzésének idejéül is, vagyis ettől az időponttól kezdődően számítható a rendkívüli felmondás kibocsátására nyitva álló szubjektív határidő [Mt. 96. § (4) bekezdés].
Az Mt. 12. § (2) és (4) bekezdése szerint a napokban megállapított határidőbe nem számít be az a nap, amelyen a határidő megkezdésére okot adó intézkedés (pl. kézbesítés) történt, ha valamely nyilatkozat megtételére előírt határidő utolsó napja szombat, vasárnap vagy munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le.
A 15 napos határidő nem vitásan 2004. július 3-án szombati napon letelt, a fent hivatkozott jogszabály alapján azonban 2004. július 5-én a munkáltató a rendkívüli felmondás kibocsátásának jogával még joghatályosan élhetett.
Az új eljárásban - mivel a bíróságok elfoglalt jogi álláspontjuk miatt érdemben nem foglalkoztak a rendkívüli felmondásban írtak jogszerűségével - vizsgálni kell a rendkívüli felmondás indokolásának valóságát és jogszerűségét. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp.-nek az ügyben irányadó 275. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.317/2006. sz.)