adozona.hu
BH 2006.10.338
BH 2006.10.338
A munkavégzés helyszínének tisztán tartására vonatkozó kötelezettség elmulasztása miatt bekövetkezett balesetért a mulasztó céget a társadalombiztosítási költségekben marasztalni kell [1997. évi LXXXIII. tv. 68. §; 1959. évi IV. tv. 339. §; 1993. évi XCIII. tv. 36. §; 1952. évi III. tv. 164. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
M. J. tehergépkocsi-vezető 2003. július 14-én - mint a D. Kft. alkalmazottja - megsemmisítésre váró papírt szállított B. K. munkatársával együtt a felperes telephelyére.
A felperes udvarát papírhulladék fedte, amelyre M. J. rálépett, megcsúszott, a lába megbicsaklott.
A sérült nem jelentette a felperes telephelyén a történteket, miközben azonban a telephelyet elhagyta, a lába már nagyon fájt, megdagadt, majd a Szakorvosi Rendelőintézetben megállapították, hogy lába eltörött. 2003. július 15...
BH 2006.10.338 A munkavégzés helyszínének tisztán tartására vonatkozó kötelezettség elmulasztása miatt bekövetkezett balesetért a mulasztó céget a társadalombiztosítási költségekben marasztalni kell [1997. évi LXXXIII. tv. 68. §; 1959. évi IV. tv. 339. §; 1993. évi XCIII. tv. 36. §; 1952. évi III. tv. 164. §].
M. J. tehergépkocsi-vezető 2003. július 14-én - mint a D. Kft. alkalmazottja - megsemmisítésre váró papírt szállított B. K. munkatársával együtt a felperes telephelyére.A felperes udvarát papírhulladék fedte, amelyre M. J. rálépett, megcsúszott, a lába megbicsaklott.
A sérült nem jelentette a felperes telephelyén a történteket, miközben azonban a telephelyet elhagyta, a lába már nagyon fájt, megdagadt, majd a Szakorvosi Rendelőintézetben megállapították, hogy lába eltörött. 2003. július 15. és szeptember 21. között táppénzellátásban részesült.
Az alperes 2004. március 30-án fizetési meghagyást bocsátott ki a felperes terhére, amelyben a sérült 2003. július 14. napján történt üzemi balesetével összefüggésben nyújtott egészségbiztosítási ellátás megtérítése címén összesen 330 398 Ft megfizetésére kötelezte.
A fizetési meghagyás indokolása szerint a felperes telephelyén történt a sérülés, amely annak következtében állt be, hogy papírhulladék fedte azt a gödröt, amelybe lépve, a sérült lába eltört.
A felperes keresetében a fizetési meghagyás felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte.
Arra hivatkozott, hogy a sérült a telephelyén nem jelezte a sérülést, életszerűtlen, hogy ott senkitől sem kért segítséget.
Vitatta, hogy a baleset a telephelyén következett be. A felperes keresetét a munkaügyi bíróság elutasította.
Ítéletének indokolása szerint a sérült és munkatársa, B. K. tanúvallomása alapján megállapította, hogy M. J. lábtörése közvetlen következménye annak, hogy a sérült papírhulladékra lépett.
Nem fogadta el a munkaügyi bíróság a felperes azon hivatkozását, hogy a sérült senkitől sem kért ott segítséget; tekintettel arra, hogy vele volt a D. Kft. másik alkalmazottja, aki szükség esetén segítségére tudott lenni.
B. K. tanú elmondta, hogy a sérült lába már a felperesi telephely elhagyásával egyidejűleg elkezdett lilulni. Ezek után a sérült rögtön orvoshoz fordult, ezért kizárható, hogy a sérülés utóbb, máshol, más okból következett be.
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 36. § (1) bekezdésére hivatkozással, a perben becsatolt iratok és a tanúvallomások alapján a munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes udvarán papírhulladék volt szétszóródva, és ez - függetlenül attól, hogy a felület egyébként sima, burkolt - baleset előidézésére alkalmas.
A Ptk. 339. § (1) bekezdése körében - a munkaügyi bíróság álláspontja szerint - M. J. sérülése és a felperes mulasztása közti okozati összefüggés fennáll, ezért a felperes felelőssége megállapítható.
Utalt arra is a bíróság, hogy a felperes nem bizonyította, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, kizárólag arra hivatkozott, hogy általában a felperes udvarán nem hever papírhulladék szanaszét a földön. Arra nézve, hogy a konkrét esetben is így volt, a felperes nem ajánlott fel bizonyítást.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 164. és 221. §-ában, valamint a Ptk. 339. §-ában foglaltakat.
Álláspontja szerint a munkaügyi bíróság nem tárta fel kellő alapossággal a tényállást és alaptalanul jutott arra a következtetésre, hogy M. J. sérült cégük telephelyén, és annak következtében szenvedett balesetet, hogy a telephelyen - állítólag - szétszóródott papírhulladékra lépve, megcsúszott.
Hivatkozott arra is a felperes, hogy a bíróság által meghallgatott tanúk a jelen ügyben nem tekinthetők érdektelennek. Egymásnak ellentmondó vallomást tettek, ugyanakkor a tanúvallomások eltértek a 2004. július 14. napjára datált baleseti leírásban foglaltaktól is. A tanúk a burkolat esetleges hibáját jelölték meg a baleset okaként. A felperes álláspontja szerint az eljárás során nem nyert bizonyítást, hogy telephelyén szétszóródott papírhulladék lett volna.
A felperes meglátása szerint az alperest terhelte a bizonyítás a fizetési meghagyásban írt tényállást illetően, nevezetesen, hogy a baleset a telephelyükön, és azért következett be, mert a sérült papírhulladékkal takart gödörbe lépett.
Megjegyezte, hogy a bíróság által hiányolt nemleges bizonyításra azért sem volt lehetősége, mert az állítólagos balesetről utólag, a fizetési meghagyásból értesült.
Kifogásolta azt is, hogy a jogerős ítélet nem tartalmaz határozott megállapítást arra vonatkozóan, hogy az állítólag szétszóródott papírhulladék hogyan, és miért vezetett balesethez. Erre tekintettel a sérülés és a terhére rótt mulasztás között fennálló okozati összefüggésre vonatkozó ítéleti megállapítás is alaptalan, ezért nem vonható le olyan következtetés, ami a Ptk. 339. § (1) bekezdésében szabályozott kártérítési felelősségét megalapozná.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a munkaügyi bíróság a per eldöntéséhez szükséges mértékben megfelelően feltárta a tényállást, és abból helyes jogi következtetést vont le.
A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 34. számú állásfoglalása értelmében a jelen perben is irányadó Pp. 215. §-ából következően a bíróság a kereseti kérelem alapján, annak korlátai között vizsgálhatta a fizetési meghagyás jogszerűségét. Eszerint a felperes a baleset fennálltáért való felelősségét teljes egészében vitatta.
A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 68. § (1) bekezdése értelmében, aki az egészségbiztosítási ellátásra jogosult betegségéért, keresőképtelenségéért, munkaképesség-csökkenéséért vagy haláláért felelős - kivéve a 67. §-ban meghatározott esetet -, köteles az emiatt nyújtott egészségbiztosítási ellátást megtéríteni. A megtérítési kötelezettség olyan mértékben áll fenn, amilyen mértékben a felelősség megállapítható.
Az Ebtv. 68. § (2) bekezdése előírja, hogy a felelősség megállapítására - ha jogszabály kivételt nem tesz -, a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a felelősség abban az esetben is fennáll, ha az ellátásra jogosultnak vagyoni kára nincs.
A Ptk. 339. § (1) bekezdése szerint, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A perben feltárt, és a munkaügyi bíróság által értékelt bizonyítékok (közigazgatási iratok és a perbeli tanúvallomások) szerint megalapozottan állapította meg az alperes, hogy a baleset a felperes telephelyén következett be, és arra vonatkozóan is helytállóan következtetett, hogy annak oka a papírhulladékok szétszóródása volt.
A perbeli adatokból következően a papírfeldolgozással, megsemmisítéssel foglalkozó cég telephelyén a papírlapoknak az udvaron - a perbeli baleset tényleges helyszínén - való szétszóródása, szél általi szétfúvása életszerű jelenség, annak lehetőségét maga a felperes is elismerte. Ez önmagában balesetveszélyes, a megbotlás, elcsúszás veszélyét hordozó körülmény, annak folyamatos elhárítására a felperes az Mvt. 36. § (1) bekezdéséből következően köteles; hangsúlyozottan azért is, mert ezen a telepen súlyos - a sérült tanúvallomása szerint pl. 30-40 kg-os - bálák rakodása történik. Ha ennek a kötelezettségének a felperes nem tesz eleget, az itt bekövetkezett megbotlásért, elcsúszásért, és az ebből eredő sérülésért a felelőssége megállapítható.
Azon körülmény, hogy a felperes nem azonnal, hanem csak 11 nappal később - és a perbeli iratok szerint nem a felülvizsgálati kérelembeli állítás szerint a fizetési meghagyásból - értesült a történtekről, a felperes felelősség alóli mentesítésére nem alkalmas, a munkavégzés, valamint a sérült és a felperes dolgozói közötti kapcsolat jellege, a sérülés mibenléte azt elfogadhatóan indokolja.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes a baleset helyszínének és körülményeinek vitatásán, és a tanúvallomások ellentmondásosságának állításán túl, a Pp. 164. § (1) bekezdése előírásából következő bizonyítással a munkaügyi bíróság felhívása ellenére sem élt.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a munkaügyi bíróság helytállóan, a Pp. 206. §-ának megfelelően értékelte és mérlegelte a rendelkezésre állt bizonyítékokat, és ítélete indokolásában a Pp. 221. §-beli követelményeket kielégítő indokát adta döntésének.
Tekintettel arra, hogy a felelősséget a felperes teljes egészében vitatta a bekövetkezett balesetért, a felelősség arányára vonatkozó bizonyításra szükség nem volt.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. MfvK. IV. 10.514/2005. sz.)