adozona.hu
BH 2006.10.337
BH 2006.10.337
Az átalány-kártérítés mértékét a törvény és a kialakult bírói gyakorlat értelmében elsősorban a jogsértés súlyossága határozza meg [Mt. 100. § (4) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének "megváltoztatását", és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az ítéletek hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
Érvelése szerint a másodfokú bíróság érdemi vizsgálat nélkül hagyta helyben az elsőfokú bíróság törvénybe ütköző mérlegeléssel meghozott ítéletét. Előadta, hogy a felperes nem hozta az alperes tudomására, hogy rokkantsági nyugdíjas, ezért az ő jogszabályba üt...
BH 2006.10.337 Az átalány-kártérítés mértékét a törvény és a kialakult bírói gyakorlat értelmében elsősorban a jogsértés súlyossága határozza meg [Mt. 100. § (4) bekezdés].
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének "megváltoztatását", és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az ítéletek hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.Érvelése szerint a másodfokú bíróság érdemi vizsgálat nélkül hagyta helyben az elsőfokú bíróság törvénybe ütköző mérlegeléssel meghozott ítéletét. Előadta, hogy a felperes nem hozta az alperes tudomására, hogy rokkantsági nyugdíjas, ezért az ő jogszabályba ütköző (pl. az együttműködési kötelezettséget sértő) magatartása következtében az alperes nem tekinthető hátrány okozójának. Az alperest indokolási kötelezettség tehát az előbbiek miatt nem terhelte.
A felülvizsgálati kérelem további érvelése arra vonatkozott, hogy 2003. február 12-én a felperessel nem közölt felmondást, csupán tájékoztatást adott arról, hogy a munkaviszonyt rendes felmondással kívánja megszüntetni, amennyiben a felperes a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetéséhez nem járul hozzá. E tájékoztatás után a felperes a munkahelyén nem jelent meg, ráutaló magatartással a munkaviszony megszüntetését elfogadta. Ezért a munkáltatói jogkör gyakorlója 2003. február 21-én kelt írásbeli "felmondás indokolásában" csupán arról tájékoztatta a felperest, hogy a 2003. február 12-én kelt felmondását a felperes elfogadta. Ebből következően 2003. február 12-e és 21-e között "függő jogi helyzet" állt fenn.
Az alperes álláspontja szerint a vezető beosztású munkavállaló meghatalmazás alapján egyedi ügyekben, pl. felmondással kapcsolatban eljárhat, a jognyilatkozatot közölheti.
Az alperes részletesen érvelt arról, hogy mely bizonyítási indítványát utasította el jogszabályba ütközően az elsőfokú bíróság, illetve előadta, hogy a felperes igényérvényesítése megítélése szerint a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközik.
Ezen kívül különösen jogszabálysértő az Mt. 100. § (4) bekezdése alapján a törvényben meghatározott legmagasabb összegű átalány-kártérítés megfizetésére kötelezése, mivel a munkavállaló érdekeit sértő jogszabálysértés a terhére nem állapítható meg.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása alapján a felülvizsgálat elrendelésére nem talált alapot.
Az irányadó tényállás szerint a felperes gondnok-gépkocsivezetőként állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél. A munkáltatói jogkört nem gyakorló K. L. munkavezető 2003. február 12-ei telefoni közlése szerint a felperesnek a továbbiakban nem kellett munkát végeznie. Ezután a felperes a munkahelyén nem jelent meg, a munkáltatói jogkör gyakorlója 2003. február 21-én írásban, indokolás nélküli, az Mt. 89. § (6) bekezdésére hivatkozó felmondást közölt a felperessel.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes képviseletében a perben eljáró B. Sz. munkaügyi előadó az elsőfokú bíróságon előadta, hogy az alperes munkaügyi iratai között megtalálta a felperes rokkantsági nyugdíjáról szóló iratokat, ezért magát tekintette hibásnak abban, hogy a felperes a nyilvántartásban nem rokkantsági nyugdíjasként szerepelt. Ebből következően az alperes a felülvizsgálati kérelmében a saját jognyilatkozatának minősülő előadással szembehelyezkedve, alaptalanul állította a felperes együttműködési kötelezettséget sértő magatartását, a felperesnek a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütköző jogérvényesítését, a felperes rokkantsági nyugdíjáról való tudomásszerzése időpontját.
K. L., a felperes munkahelyi vezetője tanúként előadta, hogy nem volt a felperes munkáltatói jogkör gyakorlója. A felperessel (aki az iratokból megállapíthatóan a pihenőidejét töltötte) telefonon azt közölte, hogy ne jöjjön fel (másik helységből) legközelebb dolgozni, mert nem kell munkát végeznie a későbbi alperesi felmondás miatt. Ezután a felperes csupán a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos teendőit végezte el. E bizonyítékok alapján, figyelembe véve a munkáltatói jogkör gyakorlónak a felpereshez utóbb intézett írásbeli, indokolás nélküli rendes felmondását, a munkaügyi bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes rendes felmondása jogszabályba ütközik.
A bizonyítási eljárás eredménye alapján nem állapítható meg, hogy az alperesnél erre hatáskörrel rendelkező személy a felperes munkaviszonyának közös megegyezéssel való megszüntetésére tett ajánlatot; továbbá az, hogy a felperes a felettese utasítására 2003. február 12-e után nem végzett munkát, nem jelentheti, hogy a munkaviszony felszámolásához hozzájárult. Mindezek miatt az alperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott "függő jogi helyzet" fennállására, a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésére.
A másodfokú bíróság ezért jogszabálysértés nélkül hagyta helyben az elsőfokú bíróságnak az alperes rendes felmondása jogellenességét megállapító döntését [Mt. 89. § (2), (3) , (6) bekezdés, 87/A. § (1) bekezdés a)-g) pont].
A kereseti kérelmek elbírálásához szükséges tényállás a bizonyítási eljárás eredménye alapján megállapítható volt, ezért az alperes által a felülvizsgálati kérelmében megjelölt további bizonyítást az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül minősítette szükségtelennek.
A felülvizsgálati kérelem érvelése továbbá alaptalan abban is, hogy K. L. meghatalmazás alapján a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésére vonatkozó ajánlatot közölt a felperessel. A tanúvallomás csupán arról szolgáltat bizonyítékot, hogy a közös megegyezés lehetősége "felmerült", azonban nem bizonyítja, hogy e lehetőségről a felperest a 2003. február 12-ei, a munkavégzéstől való távolmaradásra utasító telefoni felszólításában tájékoztatta.
Az Mt. 100. § (4) bekezdése alapján megállapítható átalány kártérítés mértékét a törvény, és az annak alapján kialakult bírói gyakorlat értelmében elsősorban a jogsértés súlyossága határozza meg. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében - a kifejtettekre tekintettel - megalapozatlanul állította a felperes jogszabályba ütköző jogérvényesítését, illetve "közrehatását", ennélfogva az átalány-kártérítés mértékét vitató álláspontja alaptalan. Az eset összes körülményei alapján elvégzett bírói mérlegelés továbbá okszerűtlenség, iratellenesség, és a logika szabályainak megsértése kivételével a felülvizsgálati eljárásban nem vitatható (BH 1999/44.).
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.-nek az ügyben irányadó 273. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. E. 10.710/2005. sz.)