adozona.hu
BH+ 2006.10.467
BH+ 2006.10.467
A munkaügyi ellenőrzés során feltárt szabálytalanság megszüntetése a munkáltató kötelessége. Így ez a körülmény a munkaügyi bírság csökkentésének indoka nem lehet [1996. évi LXXV. törvény (továbbiakban: Met.) 7. § (5) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperesnek vele szemben 800 000 forint munkaügyi bírságot kiszabó határozatának hatályon kívül helyezését, másodlagosan a munkaügyi bírság összegének csökkentését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes támadott határozatát megváltoztatta és a kiszabott munkaügyi bírság összegét 400 000 forintra csökkentette.
Az ítéleti tényállás szerint az elsőfokú közigazgatási határozat a tíz pontban felsorolt jogszabálysértések miatt a felperest 1 000 000 forint munkaü...
BH+ 2006.10.467 A munkaügyi ellenőrzés során feltárt szabálytalanság megszüntetése a munkáltató kötelessége. Így ez a körülmény a munkaügyi bírság csökkentésének indoka nem lehet [1996. évi LXXV. törvény (továbbiakban: Met.) 7. § (5) bekezdés].
A felperes keresetében az alperesnek vele szemben 800 000 forint munkaügyi bírságot kiszabó határozatának hatályon kívül helyezését, másodlagosan a munkaügyi bírság összegének csökkentését kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes támadott határozatát megváltoztatta és a kiszabott munkaügyi bírság összegét 400 000 forintra csökkentette.
Az ítéleti tényállás szerint az elsőfokú közigazgatási határozat a tíz pontban felsorolt jogszabálysértések miatt a felperest 1 000 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta. Az alperes 2004. december 7-én meghozott másodfokú határozatával a munkaügyi bírság összegét 800 000 forintra csökkentette.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes beismerte az Mt. - másodfokú határozatban megjelölt - rendelkezéseinek megsértését. A felperes javára értékelte azonban azt, hogy a jogsértéseket (amelyeket adminisztratív hibáknak nevezett) az ellenőrzést követően korrigálta és a közterheket megfizette, továbbá a másodfokú határozat is az érintett munkavállalók alacsonyabb számát állapította meg. Ennek alapján a 800 000 forint helyett 400 000 forint összegű bírságot látott arányban állónak a felperes által elkövetett szabálytalanságokkal.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte jogszabálysértésre hivatkozással. Sérelmezte, hogy a bíróság a felperes védekezését elfogadva csupán adminisztratív hibának tekintette az írásbeli munkaszerződés nélküli foglalkoztatást több munkavállaló esetében, amit az is igazol, hogy felperes a munkaügyi ellenőrzés megkezdését követően módosította az OEP-hez történt bejelentésekben a munkaviszony kezdetének időpontját. A bírság összegének felére csökkentését - még felperes védekezése elfogadása esetén is - a Met. 7. § (5) bekezdésébe ütközőnek tartotta, a több munkavállalót érintő, anyagi hátrányt is okozó több jogszabálysértésre tekintettel.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős határozat hatályában való fenntartására irányult. A felülvizsgálati kérelem elkésettségét feltételezte, érdemben pedig a bizonyítékok szabad mérlegelésére hivatkozva vitatta a felülvizsgálati kérelemben foglaltakat.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A tértivevény és postai bélyegző tanúsága szerint az alperes 2006. június 3-án vette kézhez a jogerős ítéletet, felülvizsgálati kérelmét pedig 2006. augusztus 2-án, tehát a határozat közlésétől számított 60. napon - a törvényes határidőn belül [Pp. 272. § (1) bekezdés] - adta postára.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy a bírság kiszabására a következő jogszabályszegések miatt került sor:
- egy munkavállalót felperes munkaszerződés helyett megbízási szerződéssel foglalkoztatott [Mt. 76. § (1)-(2) bekezdés],
- öt munkavállaló esetében nem, illetve késedelmesen kötött írásbeli munkaszerződést [Mt. 76. § (1) és (2) bekezdés],
- a munkaszerződések egy részében nem határozta meg a munkavállalók munkakörét [Mt. 76. § (5) bekezdés],
- az Mt. 76. § (7) bekezdésében foglaltakról nem tájékoztatta maradéktalanul a munkavállalókat,
- öt munkavállalót a napi, illetve a heti munkaidő maximumát meghaladóan foglalkoztatott [Mt. 119. § (3) bekezdés],
- a munkaidő-nyilvántartást nem vezette megfelelően, nem állapítható meg annak alapján a rendes és rendkívüli munkaidő mértéke [Mt. 140/A. § (1) bekezdés a) pont],
- nem fizetett bérpótlékot az éjszakai munkáért 7 munkavállaló esetében [Mt. 146. § (1) bekezdés],
- a délutáni műszakban teljesített munkavégzésért 2 munkavállalónak nem fizetett műszakpótlékot [Mt. 146. § (3) bekezdés],
- a rendkívüli munkáért járó bért és bérpótlékot nem fizette meg 4 munkavállalónak [Mt. 147. § (1)-(3) bekezdés],
- egy munkavállalónak nem adta ki a 2002. évi rendes szabadságát maradéktalanul [Mt. 134. § (3) bekezdés].
A másodfokú közigazgatási határozat az érintett munkavállalók számát 3 fővel csökkentve állapította meg arra hivatkozva, hogy az érvényes, illetve írásbeli munkaszerződés nélkül foglalkoztatott 3 fő tekintetében a munkakör megjelölésének, illetve a munkaidő nyilvántartásának a hiánya miatt külön jogszabálysértés nem róható felperes terhére.
A munkaügyi bíróság a másodfokú határozatban megállapított, a bírság alapjául szolgáló előbbi munkaügyi jogszabálysértések tekintetében a tényállást nem módosította, a felperes beismerésére hivatkozott. A bírság csökkentését tehát a tényállás változása nem indokolta.
A bíróság a munkaügyi bírság összegét érintő tényezőként a felperes által felhozott körülményeket értékelte. A munkaszerződés helyett megbízási szerződés keretében történt foglalkoztatásnál tévesen fogadta el a szabálytalanságot mentő körülményként azt, hogy a munkavállaló más munkáltatónál is munkaviszonyban állt, mivel ez felperesnél a munkaviszony létesítését, a munkaszerződés megkötését nem akadályozta. A munkaszerződésekben a tényleges foglalkoztatás kezdetétől eltérő, későbbi időpontok megjelölése - minden további nélkül - csupán adminisztratív hibának nem minősíthető. Az adott esetben ezt különösen cáfolja az érintett munkavállalók társadalombiztosítási bejelentésének elmaradása. Az ellenőrzés során feltárt szabálytalanságok korrigálása a munkáltató kötelessége, így ez javára, a bírságot csökkentő körülményként külön nem értékelhető. Az érintett munkavállalók számának csökkentését a másodfokú határozat már figyelembe vette, ezért mérsékelte a munkaügyi bírság összegét 1 000 000 forintról 800 000 forintra, ennélfogva ez a körülmény további csökkentésre indokul nem szolgálhatott.
A bíróság által értékelt körülmények egyike sem alapozta meg tehát a határozat megváltoztatását. Az alperes a határozatában a bírság összegét kellően feltárt tényállás alapján, a törvényben [Met. 7. § (5) bekezdés] meghatározott szempontok értékelésével határozta meg. A bíróság a mérlegelés jogszabálysértő voltát megalapozó körülményt - a bírság kiszabására okot adó tényállás megalapozatlanságát, hiányosságát, eljárási szabálysértést, a mérlegelés szempontjaira kitérő indokolás hiányát - nem állapított meg. Ily módon jogszabálysértés hiányában a Pp. 339. §-ába ütközően változtatta meg a támadott közigazgatási határozatot.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a keresetet elutasította. (Legf.Bír. Mfv.II.10.707/2005. sz.)