adozona.hu
BH+ 2006.9.398
BH+ 2006.9.398
Munkavállalói könyvvel nem rendelkező alkalmi munkát végző károsult is érvényesíthet elmaradt jövedelemként kárigényt [Ptk. 355. §, 1997. évi LXXIV. tv.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A kerületi Rendőrkapitányság 2003. július 22-én a felpereseket őrizetbe vette. A B.-i. Bíróság 2003. július 24-én elrendelte előzetes letartóztatásukat, majd 2004. április 1-jén hozott ítélettel felmentette őket az ellenük emelt vád alól. A felperesek nyolc hónapot és nyolc napot töltöttek előzetes letartóztatásban.
A felperesek a Be. 580. § (1) bekezdés II/a. pont alapján kártalanítás iránti keresetet terjesztettek elő. Személyenként 2 640 000 forint kár megfizetésére kérték az alperes köte...
BH+ 2006.9.398 Munkavállalói könyvvel nem rendelkező alkalmi munkát végző károsult is érvényesíthet elmaradt jövedelemként kárigényt [Ptk. 355. §, 1997. évi LXXIV. tv.].
A kerületi Rendőrkapitányság 2003. július 22-én a felpereseket őrizetbe vette. A B.-i. Bíróság 2003. július 24-én elrendelte előzetes letartóztatásukat, majd 2004. április 1-jén hozott ítélettel felmentette őket az ellenük emelt vád alól. A felperesek nyolc hónapot és nyolc napot töltöttek előzetes letartóztatásban.A felperesek a Be. 580. § (1) bekezdés II/a. pont alapján kártalanítás iránti keresetet terjesztettek elő. Személyenként 2 640 000 forint kár megfizetésére kérték az alperes kötelezését, amelyből a nem vagyoni kár összegét 2 000 000 forintban, a vagyoni kár összegét 640 000 forintban jelölték meg.
Az alperes a kereset jogalapját nem vitatta. A nem vagyoni kárigényből fejenként 1 000 000 forint összeget tartott megalapozottnak. Az elmaradt jövedelem címén előterjesztett vagyoni kárigény tekintetében a kereset teljes elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy csak a legális munkaszerződéssel igazolható jövedelemszerző tevékenységből befolyt jövedelmet lehet elmaradt jövedelemként érvényesíteni.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek részben helyt adott. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek fejenként 1 400 000 forintot és ennek késedelmi kamatát. A perben feltárt bizonyítékok mérlegelésével személyenként 1 000 000 forint nem vagyoni kárigényt ítélt megalapozottnak. Az elmaradt jövedelemként érvényesített vagyoni kárigény körében értékelte a felperesek személyes előadását, családtagjaik tanúvallomását és azt a tényt, hogy mindkét felperes családja ingatlannal rendelkezik, ahol rezsiköltséget kell fizetniük, mindkét felperes anyagilag is segítette a családtagjait, illetve az I. r. felperes kiskorú gyermekét is eltartotta. Köztudomású tényként értékelte, hogy az építési vállalkozók bejelentés nélkül, "feketén" alkalmaznak segédmunkásokat.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett. Kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a keresetveszteség címén megítélt összeg tekintetében változtassa meg.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a megfellebbezett rendelkezését a 2005. november 24-én hozott ítélettel megváltoztatta, a marasztalási összeget fejenként 1 000 000 forintra és ennek kamataira leszállította. Kifejtette, hogy osztja az alperes fellebbezésében kifejtett indokokat. Az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy csak a jogszerűen megszerzett jövedelem lehet a kártalanítás alapja. Az alkalmi munkavégzést a felperesek tanúkkal bizonyították. E munkavégzés azonban az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló 1997. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Tv.) rendelkezéseibe ütközik. A felperesek nem rendelkeztek alkalmi munkavállalói könyvvel, az alkalmi munkából származó jövedelem után a közterheket nem rótták le.
A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérték, hogy a Legfelsőbb Bíróság azt részben helyezze hatályon kívül és hozzon a jogszabályoknak megfelelő új határozatot. Álláspontjuk szerint a felülvizsgálni kért ítélet az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, az a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdésébe, a Ptk. 359. §-ának (1) bekezdésébe és az Mt. 10. §-ának (1) bekezdésébe ütközik. Az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörében - figyelemmel az általános kártérítés szabályaira is - helyesen határozta meg a keresetkiesés összegét. Az a körülmény, hogy az alkalmi munkából akként szereztek jövedelmet, hogy a munkaszerződést nem foglalták írásba és a munkáltató a társadalombiztosítás és az adóhatóság felé őket nem jelentette be, nem róható az ő terhükre.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint a felperesek megalapozatlanul hivatkoznak az Mt. 10. §-ára, mert köztük nem keletkezett munkajogi vita. A Ptk. 359. §-ára való hivatkozásuk is téves, mert az alperes csak a kétséget kizáróan bizonyított károkért tartozik helytállni.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Tv. megalkotásának az volt a rendeltetése, hogy a megélhetésüket rendszeres alkalmi munkavállalás révén biztosító munkavállalók szociális biztonsága szélesebb körben biztosított legyen. A Tv. rendelkezései nem zárják ki, hogy a károsult a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése alapján az alkalmi munkából származó elmaradt jövedelmet kárként érvényesítse. A másodfokú bíróság ítéletének ezért az erre vonatkozó indokolása téves. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint az adott perben a bizonyítási kötelezettség a kár bekövetkezése és az összege tekintetében is a felpereseket terhelte. Az alperes ellenkérelmében megalapozottan hivatkozik arra, hogy a kétséget kizáróan bizonyított károkért tartozik helytállni. A felperesek az alkalmi munkavégzésre vonatkozó előadásukban nem tettek arról említést, hogy mely munkavállalónál, milyen időtartamban és milyen összegű bér fejében végeztek munkát. Erre az előadásukat megerősítő rokon tanúk vallomása sem tért ki. A felülvizsgálni kért ítéletnek a vagyoni kár megtérítése iránti keresetüket elutasító rendelkezése ezért megalapozott.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel érintett rendelkezését a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Br.Pfv.V.20.591/2006.)