adozona.hu
BH+ 2006.9.420
BH+ 2006.9.420
Ha a munkavállaló a munkáltató által kezdeményezett munkaszerződés-módosításhoz nem járul hozzá, erre a munkáltató a munkaviszony felmondásának okszerű indokaként nem hivatkozhat [Mt. 89. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes felszolgáló munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes rendes felmondással megszüntette. Az intézkedést azzal indokolta, hogy a munkáltató a munkakört készenlétivé minősítette, mivel az étterem forgalma nem igényli a folyamatos munkavégzést. A felperes az erre vonatkozó munkaszerződés módosítást nem fogadta el, más munkakörben való foglalkoztatását az alperes nem tudja biztosítani.
A felperes keresetében a rendes felmondás jogellenességének megállapítását, és a munkaviszonya h...
BH+ 2006.9.420 Ha a munkavállaló a munkáltató által kezdeményezett munkaszerződés-módosításhoz nem járul hozzá, erre a munkáltató a munkaviszony felmondásának okszerű indokaként nem hivatkozhat [Mt. 89. § (2) bekezdés].
A felperes felszolgáló munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes rendes felmondással megszüntette. Az intézkedést azzal indokolta, hogy a munkáltató a munkakört készenlétivé minősítette, mivel az étterem forgalma nem igényli a folyamatos munkavégzést. A felperes az erre vonatkozó munkaszerződés módosítást nem fogadta el, más munkakörben való foglalkoztatását az alperes nem tudja biztosítani.A felperes keresetében a rendes felmondás jogellenességének megállapítását, és a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével elmaradt munkabére és hat havi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a rendes felmondás jogellenességét, a munkaviszonynak az ítélet jogerőre emelkedésekor való megszűnését, és az alperest kötelezte elmaradt munkabér és három havi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a felperes által betöltött felszolgáló munkakör nem minősült készenléti jellegűnek, az alperes a túlmunkadíj fizetésére irányuló kötelezettsége elkerülése miatt jogellenesen emelte fel a felperes munkakörében a munkaidőt, ezért a rendes felmondás törvénysértő.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét - fellebbezett részében - annak helyes indokaira hivatkozással helybenhagyta.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte, mert álláspontja szerint a másodfokú ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközik, továbbá sérti az Mt. 89. § (1)-(3) bekezdéseiben előírtakat. Az alperes szerint az eljárt bíróságok nem értékelték, hogy a vendégforgalom nem indokolta a folyamatos munkavégzést. A felperes munkaszerződése módosítását a munkaidő jobb kihasználása, a felesleges túlmunka elrendelés elkerülése indokolttá tette volna.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt. perbeli időben hatályos 117. § (2) bekezdés b) pontja értelmében a részben vagy egészben készenléti jellegű munkakörben a munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása a napi nyolc óra rendes munkaidőnél [Mt. 117. § (1) bekezdés] hosszabb, de napi tizenkét órát meg nem haladó munkaidőt is megállapíthat.
A törvény értelmében tehát a teljes munkaidő nyolc órát meghaladó mértékű megállapítása készenléti jellegű munkakör tekintetében is csak akkor lehetséges, ha arra vonatkozóan kollektív szerződés rendelkezik, vagy erről a felek megállapodnak.
Az adott esetben a felek között ilyen megállapodás nem jött létre, az alperes által ajánlott munkaszerződés módosítást a felperes nem fogadta el.
A felperes az általa hátrányosnak ítélt munkaszerződés módosításhoz való hozzájárulást az Mt. 82. § (1) bekezdéséből következően megtagadhatta, ezért - függetlenül attól, hogy a felperes munkaköre készenléti jellegű volt-e már a felmondást megelőzően, vagy az alperes a korábbitól eltérő munkaszervezéssel később kívánta a felszolgáló munkakör készenléti jellegét biztosítani - az alperes a felperest az eredeti munkaszerződése szerint volt köteles foglalkoztatni.
Az adott esetben tehát a rendes felmondás indoka tekintetében a kereset megalapozottságához azt kellett vizsgálni, hogy az alperes által közölt indok - a munkaszerződés módosításhoz való felperesi hozzájárulás hiánya - a felmondás jogszerű indokául szolgálhatott-e.
A bírói gyakorlat szerint nem lehet a rendes felmondás okszerű indoka, ha az egyik fél által kezdeményezett munkaszerződés módosításhoz a másik fél nem járult hozzá. Az alperes a felmondást tehát nem alapíthatta a felmondásban megjelölt körülményre.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv.I.10.744/2001. sz.)